Tényleg mindig a férfiak a hibásak? Valószínűleg nem, csak mivel általában a nők azok, akik elmesélik a történéseket, egyoldalú képet kapunk az eseményekről. A férfiak hallgatnak. Nem posztolják a közösségi oldalakon, nem panaszkodnak, talán csak a legjobb barátjuknak mondják el, miféle sérelem érte őket. De nem ülnek össze nagy pasi-társaságban, hogy programként közösen szidják a nőket. Könnyű rámondani egy férfira, hogy megcsalta a feleségét, kavart a titkárnőjével, de melyik nő gondolkozott el azon, hogy ő mit rontott el? Hány nőnek jut eszébe, hogy ő, aki a házasság előtt a szexistennő volt, a gyerekek megszületése után szinte alig vett tudomást a férjéről? Van olyan nő, aki miután megcsalták, átverték és otthagyták, végiggondolta, mennyire elhanyagolta a párját a karrierje, az önmegvalósítása miatt? Bizony nem sok. És mivel a nők barátnőikkel kórusban szidják a pasikat, senki nem koppint az orrukra: „Te is hibás vagy!”

Mindig a férfiak a hűtlenek?

Azt hiszem, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy gyakran éppen a nők azok, akik elsőként félrelépnek. Ráadásul általában nagyon is elítélhető módon a közös barátok, ismerősök közül kerül ki az új partner, ami különösen megalázó a férfira nézve. A gyengébbik nem képviselői olykor még büszkék is hódításaikra, a barátnők szinte egymást biztatják a megcsalásra. Aztán, amikor a férfi is félrelép, a kapcsolat felbomlik, mindenki csak azt a verziót hallja, hogy a szemét pasi otthagyta a partnerét 2-3 gyerekkel és lelépett valami kis fiatal lotyóval. Az előzmények, a nő hibái valahogy elsikkadnak… arról senki sem beszél. Mint ahogy arról sem, hogy egy férfit is nagy veszteségek érik egy válás, szakítás kapcsán. Érzelmileg ő is megborul, az, hogy nem találkozhat a gyerekeivel nap mint nap, ez neki is fáj és sokszor egyáltalán nem tölti el örömmel a lehetőség, hogy újrakezdheti az életét.

A kikezdhetetlenül erős férfi

Ne dőljünk be a látszatnak! A válások, szakítások legalább fele részében a férfiak a nagyobb vesztesek. Csak mert nem verik nagy dobra, nem élnek teátrális eszközökkel és nem siránkoznak, hajlamosak az emberek érzéketlenséggel vádolni őket. Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. A kezdete és a vége egyaránt. Mindkét fél követ el hibákat és a valóságban általában mindketten vesztesek is. Jó ha tudjuk, néha a férfiakat kéne sajnálni, ők azok, akik alól kicsúszik a talaj, akiknek talpra kell állnia. Kevés férfi büszkélkedik el azzal, hogy anyagilag lehúzták, tönkretették, pedig erre is akad bizony számos példa. Hogy a nő, kihasználva a férfi nagyvonalúságát, lelkiismeretességét, érdemtelenül szerez pénzügyi előnyt. A nő a közös lakásban marad a gyerekekkel, míg a férfi mehet albérletbe és 40, 50 évesen építhet új egzisztenciát. Szóval kedves hölgyeim, mielőtt sárral dobálnátok az összes férfit, néha magatokban is nézzetek körül és nem ártana némi önkritikát gyakorolva, a saját hibáitokat is belátni.