Ha a nőt elönti a pír(szing)

Kedvenc falkatársaimmal még valamikor a tavasszal alaposan kielemeztük, hogy a gyengédebbik nem ruhatárának mely’ darabjaitól ver hevesebben a szívünk, most pedig, a téliesen őszi napok egyikén azért gyűltünk egybe, hogy megvitassuk azokat a kis csecsebecséket, amelyek a hűvösebb hónapokban láthatatlanok maradnak. A beszélgetés központi témáját ezúttal tehát a piercingek és tetoválások adták. Ezek így, október táján rejtve maradnak a férfiszemnek, a kérdés már csak az: visszasírjuk-e a forró nyári napokat azért, hogy a kis ityegő-figyegő ékszerekben és színpompás rajzokban gyönyörködjünk a női testeken? Egyáltalán, gyönyörködünk mi ebben? Az én feladatom ezúttal nem is volt más, mint sűrűn körmölni az elhangzottakat, és valamifajta medret vájni a társalgás hömpölygő áradatának. Ezért az első javaslat is tőlem érkezett: Uraim, kezdjük fentről!

Vad tehénkék

Az utóbbi időben csendesebb Domi úgy érezte, hogy be kell hoznia a lemaradását, így elsőként kért szót a kangyűlésen. „Nagyjából az a véleményem a testékszerekről, mint a magas sarkú csizmákról: lejárt lemez. Valaha csorgó nyállal néztem a piercinges köldököket, de ma már nem megyek a falnak tőle. Számomra akkor szép egy nő, ha elegáns, pici, csillogó fülbevalót visel, és ehhez egy hasonló stílusú nyakláncot választ – tökéletes! Itt nyugodtan meg is állhatnának a Hölgyek, és hagyhatnák a különböző otromba fültágítókat, meg a hatalmas karikákat. Az orrban, arcon elhelyezett darabokat kifejezetten visszataszítónak tartom.” – hangzott barátunk székfoglaló beszéde. Ez utóbbi véleményt elégedett morgással nyugtázta a brancs nagyobb része, megjegyezve, hogy különösen azok a karikák riasztóak, amelyeket a vadabb csajok a két orrlyukuk közti bőrön vezetnek át. Ezt azonnal el is neveztük bikakarikának, mert, ahogy Bence megjegyezte: „Nem tehenek ők, hogy ilyet hordjanak.” Ugyanakkor, nem minden ronda, ami csillog.

A védelmezők

Abban valamelyest konszenzus alakult ki a megjelent hím egyedek között, hogy az ízléssel belőtt ékszerek akár izgalmassá is tehetik a viselőjüket. Kiderült, az előbb már felszólaló Bence ennek a mozgalomnak valóságos élharcosa. „Szerintem roppant erotikus hatása tud lenni valamennyi testékszernek, legyen az szemöldökben, szájban vagy nyelvben; vagy ha lentebbi területeket érintünk, akkor akár a köldökben, sőt, még a mellbimbóban is lehet. Utóbbihoz viszont alapkövetelmény, hogy szép cicikkel párosuljanak!” Ehhez Geri haverunk a következőket tette hozzá: „Számomra kimondottan izgató tud lenni az orrban elhelyezett pici pötty piercing. Nyelvszöghöz még nem volt szerencsém, viszont elméleti síkon nagyon jól hangzik. És hát legendás történeteket mesélnek a hatásáról.”

Szöges csók

Nos, igen, témánál vagyunk. Melyik férfi ne vágyna arra, hogy egyszer egy olyan nővel csókolózhasson, akinek piercing van a nyelvében? És akkor miért állnánk meg a csóknál, hiszen állítólag (én nem tudom…) az orális szex során igen jótékony hatást gyakorol a férfi férfiasságára az a picike fémdarab. Hála az én barátaimnak, eme tézis igazságtartalmáról első kézből számolhatok be. „Srácok, engem pont a minap kényeztettek ilyen fémes megoldással, és be kell vallanom, bitang jó volt!” – vigyorgott az eddig csendben kuksoló Zalán, aki nyilván csak arra várt, hogy eljöjjön az ő nagy pillanata. „Nekem is volt már szerencsém ilyen Hölgyhöz.” – vette át a szót Bence – „Nem tudom eldönteni, hogy csak a technikája volt kiemelkedő, mindenesetre nagy élményt jelentett, amit a szájával és nyelvével művelt!”. „Így van!” – helyeselt bőszen Tibi – „A nyelvben elhelyezett piercing kifejezetten kellemes tud lenni, de a maximális élvezethez az is kell, hogy a lány értse a dolgát.” – tájékoztatta a tudatlanabbját barátunk. Van itt tapasztalat, kérem szépen! Sajnos, a társaság által csak „muffpiercingnek” nevezett ékességről semmilyen bölcsesség nem hangzott el, mivel úgy voltunk vele, mint az örök szerelemmel: mindannyian hallottunk már róla, de még egyikünk sem találkozott vele.

Rajzlapocka

Így hát megegyeztünk abban, hogy fémes témakörben ennél lejjebb már nem juthatunk – mármint a női testen -, így áttérhettünk a tetoválásokra. Amíg a piercingek tekintetében megoszlottak a vélemények, addig a tetkók esetében jóval nagyobb volt az egyetértés. Egyedül Zalánunk lázadt a nőkön fellelhető rajzok ellen: „Ha komolyak a szándékaim a csajjal, akkor felejtősek azok, akiken van valamilyen ábra.” – hirdetett ítéletet a nagy vadász. Bencénk nagyon elemében volt, hiszen kijelentette: „A tetoválások ösztönszerű vadságot sugallnak, és ez beindít nálam valamit.” Ezzel igazából nem is volt probléma, viszont azt senki sem találta nyerőnek, ha a vetkőző Hölgyről az egész Feszty-körkép köszön vissza ránk. „Az borzasztó ronda, ha egy nő végig van varrva!” – háborgott Attila – „Egy finom kis tetkó a popsin, a lapockán, a vállon, sőt, még a nyakon is nagyon erotikus tud lenni, de inkább a minőség legyen a hangsúlyos, mint a mennyiség. A csípőre rajzolt tetoválás is bejön, csak nagy kár, hogy ilyen már kb. minden második csajon van.” – folytatta a bagázs Casanovája, amit újabb helyeslő morgás fogadott. A leginkább magasan szántó meglátás azonban Tibitől érkezett: „Ha valakinek jól áll, akkor vagány és ízléses egy tetkó, de én határozottan harcolnék a nonfiguratív ábrák ellen! Ugyanis pont attól lehet jó tetováltatni, mert azzal képviselni akarsz valamit, esetleg a rajz kifejezi a személyiséged egy részét. A nonfiguratív viszont ezek közül egyik sem.” – zárta le a diskurzust a karakán Tibor.

Pingált hősök

A fentiekből kiderül, hogy a férfiaknál sok minden játszhat, a lényeg az, hogy a merész Hölgyek ízléssel díszítsék magukat. Az ilyen dumaesték záróakkordja minden esetben az, hogy a társaság egy emberként fordul felém: „De kérd meg a csajokat, hogy ők is mondják el, mit gondolnak minderről!”. Szóval, kedves női olvasók, szívesen vesszük a hozzászólásaitokat, csak hogy tudjuk, jelentkezzünk-e be máris a legközelebbi szalonba egy szemöldök-karika, vagy éppen a mellkasunkon acsarkodó tigrisfej miatt.