Ritkán cselekszünk, mondunk olyasmit, amit csak egy adott helyzetben gondolunk úgy, az éppen akkor jelenlévő körülmények hatására. Legtöbbünk igenis alaposan megfontolja a lépéseit, és amit te bizonytalankodásnak, gyávaságnak vélsz, az nálunk csupán a gondolkodás időszaka. Kétségtelen, hogy sok pasi ösztönösen kerüli a konfliktust, áthárítja partnerére – a nőre – a saját hibáit, és nehezen szánja rá magát végletes megoldásokra. De ennek nem gyávaság az oka. Hajlamosak vagyunk a mának élni, nem tervezni előre, mi sokkal kevesebbszer gondolkodunk azon, hogy mit miért csinálunk, mint ahogy ti nők azt feltételezitek.

Több hölgytől is hallottam már, hogy a csajos estéken azon filozofálnak, hogy mi, férfiak, mit miért mondtunk, melyik mondatunk mögött milyen mögöttes tartalom van, mit hallgattunk el és mit gondolunk másképp, mint ahogy szavakba öntöttük. Pedig gyakran tévedtek. Mi ennél sokkal egyszerűbbek vagyunk. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, az van, olyan egyszerűen és csupaszon, amit mondtunk. Nem kell mögé képzelni rejtett tartalmat, nem akartunk leplezni hátsó szándékot.

Ne magadból indulj ki! – mi nem töltjük az időnket felesleges agyalással

Ha elmondod a problémádat, mi igyekszünk megoldást javasolni. Neked az általában nem felel meg, kifogásokat keresel, aztán ha megunjuk a körbe-körbe, ugyanarról folyó társalgást, és témát váltunk, akkor érdektelennek titulálsz. Holott egész másról van szó. Mi úgy véljük, ha te szóba hozol egy gondot, arra megoldást vársz. És mi azt megadjuk neked. De te nem megoldani akarod a problémát, csak panaszkodni szeretnél. Arra viszont mi nem vagyunk vevők. A férfiak sokkal gyakorlatiasabb gondolkodásúak, mint a nők, és az érzelmeink is kevésbé befolyásolnak minket. Tudunk érzéseink ellenére racionálisan gondolkodni, nehéz, súlyos szavakat kimondani, döntéseket meghozni, nem gyengülünk el. Ti manipuláltok, vagy legalábbis megpróbáltok. Mindenféle trükkökkel jöttök, és sokszor a kerülőutat választjátok az egyenes helyett.

A múltkor egy barátom panaszolta: - „A nő, akivel együtt vagyok állandóan a jövőnket tervezi. Hogy lesz majd, ha együtt élünk, hogyan fogjuk a felmerülő problémákat együtt megoldani, milyenek lesznek a mindennapjaink. És folyton kérdezget, hogy mikor költözöm már hozzá, fűzzük szorosabbra a kapcsolatunkat. Engem ez a téma már állatira idegesít, hiszen egyelőre csak „járunk”, jól érezzük magunkat együtt és egyelőre ennyi elég is.” – Nem gondolom, hogy ez a barátom gyáva lenne, aki fél a kötelezettség, függőség felvállalásától, egyszerűen számára még nem érkezett el az ideje. És minél többet piszkálja ezzel a kérdéssel a barátnője, ő annál messzebb tolja a határidőket… Semmi sem idegesít ugyanis minket jobban, mintha döntésre akarnak minket kényszeríteni. Egy napon majd úgyis mondjuk neki, hogy többet szeretnénk, hogy állandó társra vágyunk, de ne ő döntse el, hogy ez mikor legyen.

Utálom, hogy folyton nyaggat. A kapcsolatunkról akar beszélgetni, az érzéseimről, én meg autókról és fociról…

Bizony, másképp működünk. Nem állítom, hogy mindig a nőnek kell alkalmazkodnia, mi is próbálkozunk a magunk módján. Hiszen, ha nyögve nyelősen is, de elmegyünk veletek vásárolni, válaszolunk a „Mit vegyek fel?”, vagy „Mit főzzek?” kérdésekre. De nektek is le kell szállnotok a földre és a mi földhöz ragadt gondolkodásunkhoz igazodnotok. Akkor lesztek igazán vonzó társak a szemünkben, ha olykor úgy tudunk veletek beszélgetni, mint a barátainkkal. Egy nőismerősöm mesélte, hogy egy délután, az éppen aktuális Forma-1 futam előtt, megjegyezte a versenyzők neveit, majd miután az imádott pasi végigizgulta a versenyt, elkezdett vele arról beszélgetni, hogy a végeredmény ismeretében, melyik csapat hol áll a pontversenyben. A pasinak először tátva maradt a szája a meglepetéstől, aztán persze fellelkesült és jól belemerültek a témába. Közben a hölgy is észrevette, nem is annyira unalmas téma ez, kell egy kis változatosság néha, most legalább nem ruhákról, sminkről, szépítkezésről volt szó, mint a barátnőivel.

Igen, el kell fogadnotok, mi másképp működünk és a mi szavainkat, tetteinket ne a saját mércétek szerint mérjétek, ne hasonlítsatok minket magatokhoz. Ami a ti szemetekben önzőség, érdektelenség, gyávaság, az a mi olvasatunkban teljesen más jelent. És nem feltétlenül nektek van igazatok…