Egy fecske nem csinál boxert

Eme megközelítés mentén továbbhaladva vannak AZ alsógatyáink és vannak a nem „az” alsógatyáink. És a kényelem csak az egyik szempont. Persze, ezen a személyiségfejlődésen is csak a kor előre haladtával esünk át. Kamaszként például még teljesen mindegy, mit veszünk fel reggelente elsőnek, így aztán a főszereplő ruhadarabok beszerzését nyugodtan rábízhatjuk anyucira. De ahogy a világ, benne mi is változunk, ezért aztán rájövünk, hogy egyáltalán nem mindegy, mit kotorászunk elő a szekrényből nap-nap után. Ez a szertartás idővel különösen felértékelődik, hiszen ha minden jól megy, előbb-utóbb megjelenik a férfi életében a nő. Akit ha meghódítunk, egyszer színt kell vallanunk, hogy mi az utolsó ruhanemű, amelytől megszabadulunk, mielőtt Ádám-kosztümbe bújnánk. Kitartóan száguldva a legszebb férfikor felé pedig végképp sok mindent meghatároz a tök alsó a mindennapjainkban. Arról már nem is beszélve, hogy sok mókás szituációba is keveredhetünk általa. Hölgyek, lentebb megismerhetitek, milyen a XXI. század pasijának viszonya az ő alsónadrágjához.

A fecskék elrepültek délre…

Mondjuk ki nyíltan: ma már magára valamit is adó férfi nem vesz fel fecskét. Illetve, nagyon indokolt esetek azért vannak. Nőként nem feltétlenül tudhatjátok – bár ki tudja, miféle ismeretekkel rendelkeztek… -, de sportolni például lehetetlen boxerben. Mert hát – ha csak nem sakkozunk -, akkor bizony valamilyen aktív testmozgást végzünk, és olyankor igencsak kellemetlen érzés, ha az a bizonyos legnemesebb testrészünk kénye-kedve szerint repked odalenn. Minden más körülmények között - a modern öltözködési kan etikett alapján - MEGENGEDHETETLEN a fecske viselése. Oké, ezerrel dúl a retró, de azért mégsem a nyolcvanas években vagyunk. És hát olyan Hölgyről sem hallottam még, aki térden állva rimánkodott volna a bikájának, hogy az a teljes boxertárát cserélje le inkább a leáldozóban lévő, elavult nacikra. Ma már ráadásul fürdőnadrágnak sem választjuk ezeket, hanem szigorúan csak a shortok közül válogatunk. Meg hát hogyan követelhetnénk a nőktől azt, hogy kizárólag tangát – meg esetleg francia bugyit – húzzanak magukra, ha mi ennyit sem teszünk meg viszonzásul?!

Nagypapik alsógatyiban

Súlyos hibába esnénk, ha megállnánk azonban annál a pontnál, hogy elég szimplán egy boxer, annak a milyensége már nem számít. Ez az, amit igazán csak egy szerető nő mellett tanulhatunk meg. Mert, ahogy tanga és tanga között is különbséget teszünk – hm, de még mennyire… –, úgy kedvesünk is árgus szemekkel figyeli, miben parádézunk előtte. Kinyúlt, színét és formáját vesztett, vagy pöttyös nyakkendőt viselő mackókkal díszített boxerben nem csábíthatunk. Sőt, még arra is rá kell ébrednünk, hogy a nevezett ruhadarab szára sem elhanyagolható szempont a női szemekben. Vannak Hölgyek, akik megelégszenek a szimpla, lezserebb fazonú darabokkal, ám másoknál a szűkebb, feszesebb termékek a nyerők. Egy jó férfi pedig nem lehet oly’ kegyetlen, hogy ettől a kívánságtól megfossza azt a teremtést, aki annyira kiemelt helyen szerepel az életében. Egyébként meg, ha már itt tartunk, mi sem találunk minden boxert egyformának.

Kiemelt darabok

Igenis, nálunk is vannak olyan alsónadrágok, amelyeket spéci alkalmakra tartogatunk. Mikor elindul a nap, és – némi igényesség esetén - töprengő fejjel a szekrényünk előtt állunk, legalább akkora problémát csinálunk az öltözködésből, mint a gyengédebbik nem tagjai. Ilyenkor külön figyelmet szentelünk a boxer kiválasztásának is. Először is végigpörgetjük magunkban az előttünk álló 24 órát. Döntő jelentőséggel bír, hogy akár csak a leghalványabb esély is kínálkozhat-e arra, hogy intim kapcsolatba kerüljünk egy nővel. Ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor máris szűkül a lehetőségek tárháza. Elárulom: a saját magunkban meghatározott férfiassági mutatónk, illetve az ehhez kapcsolódó, „mennyire is vagyok vonzó ma” indexünk sokban múlik a boxerünk milyenségén. Egy bordó szabászati költeményben, vagy egy olyan feszülő darabban, melynek hátsójára egy sárkány képét pingálták, sokkal fickósabbnak és tettre készebbnek érezzük magunkat, mint egy szimpla kockás nadrágban. Némely boxerünknek még extra tulajdonságot is tulajdonítunk. Van, amelyik olyan különleges varázserővel bír, hogy képes önbizalmat adni vagy szerencsét hozni. Azt nem állítom, hogy a randink eredményét is nagyban meghatározza, hogy milyen alsót húztunk fel reggel, de mi belül tudjuk, hogy ha arra kerülne a sor, akkor ezen nem múlhatna a szívtipró mivoltunk. De hát azért vagyunk férfiak, hogy még ezen a téren is képesek legyünk vakvágányra futni.

Csontvázak a francia órán

Mert hiába bányászom én elő a fiókból az általam abszolút döglesztőnek vélt alsóneműt, ha másnap a Hölgy csalódott ábrázattal közli velem, hogy bár a teljesítményem rendben volt, máskor ezt a boxert annyira ne erőltessem. Pedig azt hittem, hogy pont ez a darab – kis nyílással az elején, a könnyebb hozzáférés érdekében – lesz a nyerő, de hát tévedni emberi dolog. Kérdéses, hogy mennyire járunk sikerrel, ha már kávézgatás közben, behízelgő hangon odasúgjuk a lányzónak: „nem is gondolnád, hogy olyan alsó van rajtam, amin farkasok vonyítanak”. Ha a bejelentés után sietve kéri a számlát, és még azt is vállalja, hogy ő fizet, akkor feltehetőleg jobb lett volna, ha ezzel a páratlan vizuális élménnyel csak az ágyban lepjük meg. A nacijaink később is okozhatnak még gondot. Ne hagyjuk szét például őket, mert egy szép napon a családlátogatásról hazatérő barátnő a kezünkbe nyomja az elveszettnek hitt darabot egy „ezt anyum küldi neked” mondat társaságában. Bizony, jobban kellett volna figyelni, hogy hol válunk meg tőle, mert az mégis kellemetlen, ha az anyósjelölt bukkan rá szegénykére… Ugyanakkor annak azért megvan a hangulata, amikor egy nyaralás során arra ébredsz, hogy a csajod anyja épp azt a boxerodat vasalja, amin csontvázak szexelnek mindenféle pózban. Ez legalább annyira bájos, mint mosás után a te kis Szépséged tangáit leszedni a szárítókötélről…