A nem is annyira angol beteg - Avagy a beteg pasi titkai

Mindannyian tisztában vagyunk az első tünetekkel: erőtlenek vagyunk, legszívesebben ki sem kelnénk az ágyból egész nap. Titkon reménykedünk benne, hogy semmi komoly, egy almával többet eszünk meg, mégsem kerülhetjük el a betegséget. Mindenkinek meg van a saját kis praktikája a nátha legyőzéséhez: hagyma vagy gyömbér tea, hatalmas forró fürdő, sok tea, gyümölcs és persze annyi pihenés, amennyi csak belefér. De amint az erős és legyőzhetetlen férfi beteg lesz, anya módba kapcsolunk, és az egykor még izmos, független hímet elárvult, szomorú gyerekként látjuk, akire bizony ráfér a gondoskodás, akár akarja, akár nem.

Főzünk, mosunk, takarítunk, de ilyenkor elővesszük a bennünk szunnyadó ápolónőt is. Azonnal patikába sietünk, köptetőt, cukorkát, lázcsillapítót veszünk és rohanunk haza, hogy hasznossá tegyük magunkat. Betakargatjuk, megmérjük a lázukat, borogatást viszünk, szórakoztatunk és vigasztalunk. Könyörgünk, hogy menjen el orvoshoz, amit persze életünk szerelme úgy ereszt el a füle mellett, mint a sokszor hallott „Nincs mit felvennem!" mondatot.

Mielőtt azonban idegesek leszünk, mert megint nem akarja bevenni a gyógyszert, nem akar magára még egy takarót, nem képes megülni a szebbik felén, képzeljük magunkat az ő helyébe. Mint családfőnek, ő képviseli az erőt, a határozottságot és a legyőzhetetlenséget, és bizony nehezen viseli el, hogy most ő az, akit védelmezni kell.

Természetesen minden férfinak jól esik a gondoskodás, de csak limitált kiadásban. Egy idő után igencsak idegtépő lehet, hogy éppen pihenni nem hagynak minket, hiába tudjuk, hogy csak a javunkat akarják. Ilyenkor gyakran lesz veszekedés a jó akarás vége. A gondoskodás egy idő után terhessé válik, és ilyenkor már számoljuk a napokat, mikor jön el végre a betegség vége. Ha szerencséd van, akkor 3-4 nap után újra visszakapod azt az erős és legyőzhetetlen hímet, akibe egykor beleszerettél.