Amityville gonosz erői

A családot agyonlőtték őket. A fiú azt állította, hogy családjával egy házba betörő csavargó végzett, ám a rendőrség kételkedett a vallomás valószerűségében, de azt is kizártnak tartották, hogy Ronald követte volna el a borzalmas tettet, mivel nem találtak a karján lőpornyomokat, illetve az igazságügyi orvos szakértő komoly, poszt-traumás sokkot állapított meg nála. Gyilkosoknál ez meglehetősen ritka jelenség… De akkor ki – vagy mi… – gyilkolta meg ezeket az embereket?

A rémálom folytatódik

Az amityville-i horror nem sokkal később folytatódott, egészen pontosan akkor, amikor 1975. december közepén az új tulajdonosok birtokukba vették az ingatlant. A Lutz család hamarosan szembesült a mélységesen gonosz természetfeletti erőkkel…

Már a legelső napokban is történtek megmagyarázhatatlan dolgok, amelyek azonnal jeges félelemmel töltötték el a család minden tagját. Néhány helyiségben iszonyatos bűzt lehetett érezni, amelyet sem szellőztetéssel, sem egyéb módszerekkel nem lehetett elűzni. Ez a szag a leginkább valamiféle oszlófélben levő tetem bűzére emlékeztetett, ám az alapos keresés sem hozott semmiféle eredményt, sehol nem találtak döglött rágcsálókat vagy egyéb szerves maradványokat. Úgy tűnt, ez a szag a levegőből jön, mintha maga a levegő rohadt volna meg… A fürdőszobában még érdekesebb jelenség zajlott. Előbb csak egy apró, barnás folt jelent meg a kád felett, amely aztán napról-napra nagyobb lett, és hamarosan egy mocsári anyagra nagyon hasonlító matéria elkezdte belepni a falakat. Az iszap eltávolíthatatlanak tűnt, hiába próbálkozott mindenféle módszerrel a háziasszony.

A családtagoknak részük volt úgymond személyre szabott jelenségekben is. George Lutz állandóan fázott, néha szabályosan didergett, még akkor is, ha közvetlenül a kandalló elé telepedett. Felesége testén iszonyatos kelések, fekélyszerű foltok jelentek meg, a gyerekek pedig gyakran halálra rémülten menekülve szüleik hálószobájába, mondván, hogy égővörös, izzó szemek figyelik őket. A szemeknek nem volt testük. Egy hét elteltével valóságos pokollá változott a család élete. George egyre mogorvább, depresszívebb, visszahúzódóbb lett. Elhagyta a napi tisztálkodást és borotválkozást, naphosszat a nappaliban ült, és meredt maga elé. Nagy ritkán szólt csak a feleségéhez és gyermekeihez, ekkor szinte halálra vált hangon közölte velük, hogy valami megszállta a testét és tudatát. Arra kérte őket, hogy hagyják itt, amíg nem késő, de a család erre nem volt hajlandó. George tiszta időszakai meglehetősen rövidek voltak, és hamar visszatért az egyre agresszívabb, fenyegető viselkedésű, a szeretteitől teljesen elidegenedett férfi. A gyerekek sem bírták az egyre erőteljesebben rájuk nehezedő – egyelőre – csendes horrort: Sokszor egyszerűen nem akartak belépni a házba, egy esetben George szinte őrjöngve parancsoltba be őket, és fogolyként kezelte a fiúkat.

Az egyik éjjel kellős közepén a férfi felébredt, és azt látta, hogy felesége az ágy felett lebeg. Teste szörnyű módon elváltozott, elmondása szerint olyan volt, mint egy ős öreg boszorkány. Ezt követően borzalmas, állandósuló hallucinációi voltak arról, hogy a családtagjai démonokká változtak, ehhez párosult az a kényszerképzet, hogy mindannyian ellene vannak, és el akarják tenni láb alól. A viszony tehát még a családtagok között is meglehetősen félelmetessé vált. George egyik tiszta pillanatában szinte sírva közölte, hogy úgy érzi, egy gonosz erő, valamiféle szellem szállta meg a testét, és biztos abban, hogy az előző család, DeFeo-ék végzetét is ez a lény okozta. A férj számára olyan nyilvánvaló volt mi történt az előző lakókkal, mintha azt valaki megmutatta volna neki. Ronald DeFeo pontosan ugyanazon esett át, mint most ő. A szellem megszállta a testét és elméjét, és rövid időn belül teljesen kitörölte a férfi személyiségét. Ezt követően már azt tett, amit akart, és meg is tette: Fogott egy vadászpuskát, majd az éjszaka közepén közvetlen közelről agyonlőtte a feleségét és egyik gyerekét, majd saját magát. Az ifjabb Ronald a hangokra felriadva kimenekült a házból, így maradhatott életben.

George biztos volt abban, hogy rájuk is ez a sors vár, és tudta, hogy a szellem hamarosan az ő személyiségét is teljes mértékben eltüntetheti. Könyörgött a feleségének, hogy azonnal távozzanak a házból. A nő rettenetesen megrémült, és pakolni kezdett, ám amikor az ajtó felé tartott a gyerekeivel, útjukat állta az a valami, ami egykor a férjük volt. A testlopó szellem ezúttal nem lőfegyvert vett magához, hanem egy konyhakést. Eljött az idő… A feleség és a gyermekek menekülőre fogták, és a csaknem egy órán át tartó üldözés végén valahogy sikerült kilökni George-t az egyik ablakon keresztül a ház kertjébe. Ekkor tért vissza a férj. Elméje teljesen kitisztult, és miután a család többi tagja is kimenekült a házból, már egyikőjük sem akart visszatérni oda.

Életben maradtak, ám soha nem tudták elfelejteni a szörnyű élményeket. A média hamarosan felkapta a sztorit, könyvek jelentek meg a történetről, és mozifilmet is forgattak az amityville-i horrorról. Ez a negatív reklám nem tett túl jót az ingatlannak eladás szempontjából, hiszen az épület az óta is elhagyatottan, üresen áll. Senki nem meri megvásárolni, és senki nem akarja kitenni magát az ott lakozó démoni erőknek.

Szeretnél még több ilyen és ehhez hasonló rejtélyes esetről olvasni? Akkor mindneképpen vedd meg a HIHETETLEN MAGAZIN aktuális számát!