Hallgatag nők - titokzatos férfiak

Férfi és nő egymás mellett fekszenek. Előbbi meredten bámulja a plafont, utóbbi agyában pedig a következő gondolatok kergetik körbe-körbe egymást, akár csak a gyerekek az iskolai nagyszünetben: „Látszik rajta, hogy már nem szeret. Biztos észrevette, hogy felszedtem pár kilót. Most azon töpreng, miként mondja meg nekem, hogy vége.” Nem szeretném jobban kibontani a sztorit, a lényeg az, hogy a pasi a mennyezet vizslatása közben azon tűnődik: „hogy a fenébe nem esik le az a légy onnan?” Ez viccnek inkább csak gyenge közepes, de a női észjárást szinte tökéletesen szimbolizálja. A Ti jelmondatotok ugyanis a következő: „ha nincs gond, majd csinálunk magunknak”. A legtöbb bika szerint akkor kezdődnek veletek az igazán komoly bajok, amikor gondolkodásra adjátok a fejeteket. És ami ennél is rosszabb, hogy ezt nem öntitek szavakba, hanem inkább magatokban rágódtok; a sokszor minden valóságot nélkülöző képzelgéseitek rabjaként. Hihetetlenül tudtok kombinálni, és most jól megmutatom nektek, hogyan fest pasiszemmel ez az egész.

Társadalmi (t)okok

Nem elírás a címben az a t betű, ugyanis azokra korlátokra akartam utalni vele, amik körbeveszik a XXI. században bekötött szemmel bolyongó férfiakat és nőket. Mostanra talán valamennyit javult az a helyzet, hogy a gyengédebbik nem képviselői nem beszélhetnek a problémáikról, de még mindig messze vagyunk az ideálistól. Amikor még „naccságos uramnak” szólítottátok életetek párját, akkor lehetetlen volt elképzelni, hogy édes kettesben leültök a kályha mellé, és megvitatjátok, hogy mi nyomja a gyöngéd asszonyi szíveteket. Akkoriban hallgass volt a nevetek, és örülhettetek, ha elszabadultatok a fakanál mellől. Ma már karriert is csiholhattok magatoknak, de a beidegződés megmaradt. Előbb osztjátok meg a bánatotokat barátnőitekkel, akik persze mesterei annak, hogy még vadabb kitalációkkal tömjék tele a csinos buksitokat. A pasiknak csak legvégső esetben nyíltok meg- talán még mindig féltek tőlünk?

Nem az én dolgom?

Lehet, úgy gondoljátok, nem vagyunk kíváncsiak a véleményetekre. Rosszul hiszitek. Nekünk is megkönnyítitek a dolgunkat, ha néha veszitek a bátorságot, és szépen megpróbáltok velünk – beszélni. Nem célozgatni, nem körülírni a helyzetet, nem kirakós játékot játszani, hanem beavatni minket a lelki tusátokba. Hiszen pont mi lehetünk azok, akik a bennetek dolgozó kétség legutolsó szikráját is eltaposhatjuk. Egyébként pedig az a vélemény sem áll távol falkánk tagjaitól, hogy azért szerettek problémákat generálni magatoknak, mert így érzitek igazolva a létezéseteket.

A legtutibb női sport

A játék neve: aggódás. Ha lehetne belőle diplomát szerezni, azt a Föld női lakosainak döntő hányada simán berakhatná a legutóbbi leárazáskor vett kistáskájába. Nem állítom, hogy minden királykisasszony ettől érzi magát valakinek, de ha nem zajlik körülöttetek az élet, akkor képesek vagytok azt úgy alakítani, hogy abból kisüljön valami jó kis probléma – amin kedvetekre görcsölhettek. Ráadásul van bennetek egy nagy adag megfelelési kényszer, így gyakran leragadtok annál a kérdésnél, hogy „jaj, mit gondol majd rólam?”. Drágáim, tudom, hogy nehezet kérek, de ezt kivédhetitek azzal, ha előre gondolkodtok. Oké, igazatok van; bagoly mondja verébnek…

Titkod, titkod mondd el nékem!

Annak érdekében, hogy véletlenül se csordogálhasson életetek patakja egy nyugodtabb mederben, megpróbáltok a férfi életének minden apró rezdüléséről ismereteket szerezni. Ez duplán jól jön nektek. Egyrészt így próbáltok minket az irányításotok alatt tartani, másrészt ez a fajta kutakodás tökéletesen alkalmas arra is, hogy újabb következtetéseket vonjatok le. Biztosan sokan látták közületek az Igazából szerelem című filmet. Nos, ennek egyik jelenetében Emma Thompson férje épphogy csak belép az előszobába, máris nekiszegeződik a kérdés: „hol voltál?”. A válasz meglehetősen merész, de szívünk szerint mindannyian ezt felelnénk rá: „Az Isten szerelmére, egy férfinak nem lehetnek titkai?!”. Ha rajtatok múlna, akkor biztosan nem. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy a zseniális színésznő jó nyomon járt, ugyanis vászonbeli partnere a tilosban járt a titkárnőjével, de ez a mi esetünkben lényegtelen. Elhiszem, minden nő arról álmodik, hogy közös e-mail fiókja, meg iwiw alkalmazása legyen a pasijával – a közös bankszámláról már nem is beszélve –, de van egy olyan dolog, amit úgy hívunk: személyes tér. És ez nekünk meglehetősen fontos. Mondtam már, hogy minél lazábbra hagyjátok egy férfi pórázát, annál engedelmesebb kutyátok lesz (jó, előfordul, hogy nem, de kivételek mindig kellenek). Ez tényleg így működik: ha nem akartok lépten-nyomon belátni a privát zónánk falai mögé, azért mi végtelenül hálásak leszünk. Igaz, joggal kérdezhetitek, hogy minek az nekünk, ha nincs semmi rejtegetnivalónk, de erre csak azt tudom felelni, amit az előbb: személyes tér. Tudjátok, lételemünk a szabad levegő.

Férfiasabb kiadásban

Persze, mivel mással fejezhetném be ezeket a sorokat, ha nem azzal, hogy beavatlak Titeket a mi kombinációs képességeink rejtelmeibe. Merthogy van ilyen – méghozzá milyen! Egy pasi is rengeteget dilemmázik az olyan mozzanatokon, mint egy kétértelmű telefonbeszélgetés, vagy mint egy fondorlatosan megírt női levél. Szerintem jókat derülnétek azon, ha látnátok, hogy mit rendezünk mi egymás közt. Csajokat megszégyenítő sebességgel kapjuk fel a telefont, és hívjuk az egyik havert, ha valami esemény van: „szerinted ezt most azért mondta nekem, mert jó vagyok nála?”. Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel vagyunk képesek fárasztani a cimborákat. Aztán kapunk egy csomó jó tanácsot, meg mi is kialakítunk magunknak mindenféle teóriákat, amik persze később nagyon messzire visznek minket a valóságtól. Tehát Hölgyek, mi ugyanúgy kombinálunk, és ugyanazt eljátsszuk, mint Ti. Jól sejtem, hogy nincs is annyi különbség a két nem között, mint azt sokan gondolják?