A jövendőmondó mende-mondái

Csak azt hiszem el, amit látok. Ez jellemzi a materialista férfiember hozzáállását jelen cikkünk tárgyához. Ami nem más, mint a jóslás, a horoszkóp nézegetése, és az ezotéria. Nem célzok nagyon a legtöbb pontot érő kör mellé, ha azt mondom, hogy a nők jóval fogékonyabbak a spirituális világ rezdülései iránt, mint a nagy dicső kanok. Éppen a bekezdés első mondata miatt. Pedig az élet ezotéria nélkül is tele van rengeteg megfoghatatlan dologgal. Alig néhányan értjük, hogy mitől van az, hogy a mobilomba beütök egy számot, és pár csörgés után, a vonal túlsó végén bejelentkezik valaki. Nem látjuk, de működik. Alig néhányan értjük, hogy mitől van az, hogy egy műanyag kártya segítségével bárhonnan pénzt tudok felvenni. Nem látjuk, de működik. Azt végképp alig néhányan értjük, hogy milyen virtuális közbenjárással lehetséges az, hogy én feltöltök egy képet az internetre Magyarországon, és valaki azt simán leszedi a számítógépére Új-Zélandon. Nem látjuk, de működik. Mert van kézzel fogható eredménye. Míg a pozitív gondolkodásnak annyira nincs. Legalábbis a legtöbb férfi szerint. Egyrészt magunkon dolgozni baromi fárasztó (a beavatottak valami jellemfejlődésről, vagy miről beszélnek…), másrészt semmi garancia nincs rá, hogy a változás, vagy a megjósolt történés valóban bekövetkezik-e. Mert nem tudjuk megfogni. Legfeljebb látjuk. Pasiszemmel.

Tizenkettő – éppen egy tucat

Érdekes beszélgetést csíptem el valamelyik nap, amely jól ábrázolja a férfiúi hozzáállást. „Mondd, te szoktad olvasni a horoszkópod?” – kérdezte a melírozott hajú tündérke a mellette utazó srácot. „Eszednél vagy? Dehogy szoktam!” – érkezett az udvariasság leghalványabb árnyalatát sem rejtő válasz. „Juj, kár. Én mindig szoktam!” – zárta le a mikro-társalgást a lány. Na, ennyit rólunk. Mert hát a horoszkópot sem lehet megfogni, megenni, letenni az asztalra, vagy szexelni vele. Az úgy van. Lebeg a levegőben. Bár azt a hím csorda legtöbb tagja is aláírja, hogy bizonyos jegyeknek vannak jellegzetességei: egyik barátom például előszeretettel azzal magyarázza feneketlen étvágyát és csillapíthatatlan kéjelgés utáni igényét, hogy Bikaként született le erre a földre. Arra azonban már csak nagyon kevés férfi ragadtatja magát, hogy elolvassa a napi, heti, havi vagy éppen éves horoszkópját; az olyanokat meg végképp nagyítóval kell felkutatni, akik el is hiszik az ott leírtakat. Mondván: a föld 1/12-ének akkor most ugyanúgy alakul az élete, mint az enyém? De sebaj, mert a nők helyettünk is hisznek a jegyek misztikájában.

A rák ollója levágja az oroszlán farkát

Nincs is ezzel baj, olyan lekezelő engedékenységgel szoktunk tekinteni a csajokra, amikor bőszen bújják a különböző magazinok horoszkópját. És addig nem is tiltakozunk, amíg a Hölgyemény nem von le messzebbre menő következtetéseket a leírtakból. Amikor viszont komolyan rápörög a dologra, az már kiveri a pasi-biztosítékot. A totális lezsibbadást az idézi elő, amikor a nők erre teszik fel a párválasztásukat, magyarán: bizonyos jegyek szülötteit alapból kizárják a „márpedig én férjet találok magamnak” vetélkedőből. Lehet, hogy jól működik minden az első találkozáskor, még szimpatikus is a férfi, és semmi sem állna a folytatás útjába, ám amikor kiderül, hogy az erősebbik nem tagja egy élvhajhász, kókler Nyilas, akkor a riadt Szűz Hölgyike azonnal eltipeg ötcentis sarkú topánkáin az ellenkező irányba. Majd kedvére átkozza a sorsát, hogy egy normális pasi sincs a világon. És ez nem vicc! Bizony Hölgyek, sokszor már annyira a tökéletest keresitek, olyan magasra rakjátok azt a bizonyos lécet, hogy az alatt még egy óriási küklopsz is nevetgélve átlépdel. És lehet ez még rosszabb is…

Jelzésértékű utalások

Manapság ugyanis akkora divat lett az ezotéria, hogy lassan minden utcasarkon belebotlunk egy hivatásos jövendőmondóba. Férfi létemre nekem meggyőződésem, hogy rengeteg szép és jó dolgot tartogatnak az ilyen jellegű elmélyülések, ám mivel egyre szélesebb mederben hömpölyög a folyó, ezért egyre több hordalékot is hoz magával. Szerintem érthető, mire gondolok. A sarlatánokra, az önjelölt látókra, a számolatlan internetes oldalra. És ők mind a nőkre utaznak, bizony! Kedveseim, hány férfit láttatok már a net előtt kuporogni azért, hogy szerencsesütit törjön fel, hogy megnézze, vajon a kínai horoszkópban tigris vagy kígyó-e ő; vagy, hogy a tarot kártyából tudja meg, hogy holnap nadrágkosztümben vagy miniszoknyában jön-e dolgozni a titkárnője? Elenyésző a számuk. Éppen ezért aztán nincsenek is nagy véleménnyel a dologról. Több párt láttam már szétmenni azért, mert az ezotéria iránt érdeklődő – és abban tevékenyen is résztvevő nő – elunta a fickója állandó, gúnyos megjegyzéseit. De ez semmilyen körülmények között nem szép dolog tőlünk!

Hiszem… ha hiszek benne

Még akkor sem, ha kedvesünk már-már mindenben jeleket lát, és különböző karmikus összefonódásokról, meg eleve elrendelt dolgokról hablatyol. Ez például nagyszerű alkalom arra, hogy a férfi áthelyezze magát a felettébb kényelmes kívülálló szerepéből az „inkább megpróbálom megismerni, miről hadovál ez a tyúk” állapotába. Szerencsére, egyre több ilyen példányunk jár-kel széles e hazában. Újabb bizonyíték arra, hogy nem vagyunk mi reménytelen esetek. Igen, napjainkban egyre több pasi kezd el érdeklődni a spirituális tanok iránt, egyre többen kezdenek hinni a gondolat teremtő erejében, vagy abban, hogy minden változás alapja az lehet, ha előbb ők megváltoznak. Persze, ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. De higgyétek el Hölgyek, még a leghitetlenebb férfi is kifaggat Titeket arról, hogy vajon mit mondott a jósnő nektek a munkájáról vagy a kapcsolatotokról. Szóval, a mag igenis ott van bennünk. Azt javaslom, legyetek Ti azok, akik ezt locsolgatjátok.