Csata a csacsogó csajjal...

Kezd fix meggyőződésemmé válni, hogy a tömegkommunikációs iparágat igazából a gyengédebbik nem tartja el. A mobiltelefon már alap, de a többi digitális kütyü is egy célt hivatott szolgálni: a nők kielégíthetetlen beszéd igényét. Pasiszemmel itt jegyezném meg, hogy bár más téren lenne ilyen nagy az „étvágyuk”. Igaz, ott meg nekünk is teljesíteni kellene, szóval inkább hallgatok. Na, ez az, ami egy nőnek nem megy. A férfiak három hónapban egyszer leülnek kettő vagy tíz üveg sör mellé, és megbeszélik az éppen aktuális fejleményeket; a nők viszont csodálatos lények, mivel ők ezt akár naponta képesek előadni! Erre macsósan mondhatnám, hogy szörnyű és fárasztó, de a legtöbb fajtársammal együtt úgy véljük, hogy inkább legyen egy csaj dumagép, mintsem, hogy kuksoljon, mint hal a szatyorban. Komolyan, csak az olyan randiktól kíméljen meg az ég, ahol folyamatosan azon kell agyalni, hogy milyen témát dobjak még fel, amihez talán a leányzó is hozzászólna. Akkor már tényleg beszéljen inkább lyukat a hasamba. Egy szilveszteri buli például kitűnő alkalom a Hölgyeknek arra, hogy jártathassák a lepénylesőjüket. Valljuk meg, ez azért nem kevés toleranciát igényel a férfitól. Nem hiszitek? Nos, akkor most egy elképzelt szereplőn keresztül – akit hívjunk stílusosan Szilveszternek – bemutatom ezt a helyzetet nektek.

Világhálóba gabalyodva

A férfi kifejezetten boldog volt, hogy az óévet búcsúztató bulira kiszemelt nőstény karácsonyra hazautazott a szüleihez. Merthogy Pletyike (így nevezik őt a haverokkal) - hiába van megáldva olyan külső paraméterekkel, hogy a folyók kiszáradnak tőle - egy picit sokat beszél. Szilveszter tudta, hogy még egy nap van a nő érkezéséig, így aztán nyugodtan fellépet a chatre, hogy letudja ismerősei körében a 2010-es jókívánságokat. Nem kellett több néhány pillanatnál ahhoz, hogy elátkozza a rejtve kapcsolódás lehetőségét; méghozzá duplán. Egy: ő nem így tett, kettő: Pletyike viszont igen, és rögtön rá is cuppant, ahogy bejelentkezett. A kisasszony itt sem hazudtolta meg magát: röpke élménybeszámolót kanyarintott az ünnepi eseményekből, majd aggódott egy sort, hogy milyen lesz a szilveszteri buli. Ja, és hogy nincs egy rongya sem, amit felvegyen. A férfinek a chat viszonylag áldásos, mert miközben a csaj veszettül körmöl, meg lehet ágyazni, ki lehet menni fogat mosni, stb. Csak megszabadulni nehéz tőle. A búcsúzkodás hosszan elnyúlhat, ugyanis a Hölgynek mindig lesz egy „jaj, még azt hagy mondjam el” kezdetű sztorija. Így pedig aztán fuccs annak az elképzelésnek, hogy ma korán aludni térünk.

Kagylózás, majd fülfájás

Szilveszter épphogy kiheverte a maratoni netes csevej formájában rázúduló megpróbáltatást, 31-én délután megcsörrent a mobilja. Néhány másodpercre elnehezültek a végtagjai, amikor felismerte, hogy Pletyike sóhajtozik a vonal túlsó végén. Hősünk tudta jól, mi vár. Az évek során megtanulta, hogy nővel röviden telefonálni olyan, mint a vidéki rokonságnál keveset enni: közel lehetetlen. A férfi telefonbeszélgetések átlagos hossza valahol fél perc környékén jár, az ellenkező nemnél ez gyakorlatilag mérhetetlen – nincs olyan óra, amely bírná. Ráadásul hiába próbálnánk szökni a beszélgetésből (ahogy arra Szilveszter is tett néhány kísérletet), mert a kagylóba búgó hang még meggyanúsítana minket („Le akarsz rázni?”), vagy édesen kérlelne („Ne tegyük még le.”); így hát nincs más választás, maradunk. Ahogy Szilveszter is maradt, és végighallgathatott egy félelmektől reszkető monológot arról, hogy vajon jó lesz-e az esti buli.

A dolgok és a beszélgetés sűrűjében

És eljött a várva várt este! Pletyike annyira dögös volt, hogy Szilveszter bókszótárából megsemmisülten hullottak ki a szavak, és emberünk már a viszontlátás első pillanatában tudta: ez a nő kell neki. Még akkor is, ha kicsit sokat beszél. Amire jó bizonyíték volt a buli is. Hiszen Szilveszter – bár ezt magának sem vallaná be – kizárólag a csaj kedvéért vállalta, hogy megjelenik egy olyan hepajban, ahol senkit sem ismer; bezzeg Pletyike maga volt a társaság középpontja. Egy-két szó ezzel, dumcsi azzal, szerelmi ügyek kitárgyalása a barátnőkkel – téma tehát akadt bőven. Pedig ilyenkor igazán magányosnak érzi magát egy férfi, amikor az ígéret ellenére nem vele foglalkoznak. Szilveszter így jobb híján a poharával táncolt, persze úgy, hogy fél szemét végig rajta tartotta a nőstényen. A sokadik italtól felbátorodva úgy döntött, hogy elhagyja a szürke sarkot, és a tettek mezejére lép. A tánctér közepén csak egyetlen módszert talált arra, hogy betapassza Pletyike csücsöri csőrikéjét…

Ágyban, csevegések közt

„Jaj, de hát nem is beszélgettünk!” próbált védekezni erőtlenül két heves csók között az egyik félreeső szoba felé irányítgatott Pletyike, ami Szilveszterben kellemes emlékeket idézett fel. Élete első komolyabb nője ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy szex előtt beszélgessenek, mondván: mégse legyen csak úgy, durr a közepébe. Hiába, a nők romantikusak. De a Hölgyemény kívánsága ezúttal elmaradt, vagyis kivételesen nem szolgálhatott rá a becenevére. Bezzeg a lepedő gyűrögetése után… Szilveszter boldognak és felszabadultnak érezte magát, és elégedetten nyújtózkodott a paplan alatt, amikor az álom határán egy női hang csapott le rá. „Beszélgessünk, jó? Ugye nem akarsz most aludni?”. A diadalittas kan azt hitte, rosszul hall, pedig valóban elhangzott az említett kérdés Pletyike szájából. Ám úgy csinált, mint aki már alszik, és magában azt gondolta: „Hát normális az a nő, aki szex után beszélgetni akar? Tényleg mind egyformák.”. Ekkor döntötte el azt is, hogy közös pályafutásuk nem lesz több egy egyéjszakás kalandnál, mert biztos volt benne, hogy hosszútávon elsodorná a női beszédfolyam. Bár, ha visszagondolt a korábbi „akcióra”, úgy volt vele, hogy talán érdemes lenne megpróbálni komolyabban is. Mert hát két perc kevés volt ebből a szépségből. Ennyi ideig bírta ugyanis Szilveszterünk „szuflával”. Látjátok, a pasiknak (is) nagy a szája. És még jár is.