Chatlakozz hozzám!

- Hello!
- Szióka!
- Budapest?
- A-ha.
- Kerület?
- VI.
- Szex?

Az ön chatpartnere éppen nem elérhető

Kedves olvasóink, önök most egy megtörtént esetnek lehettek szemtanúi, ráadásul nem is abból a fajtából, amely olyan ritka, mint a fehér holló. Azt nyilván nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy az idézett párbeszéd egy férfi és egy nő között zajlott – hol máshol, mint az interneten. Merthogy gyors világban élünk, gyorsan szeretünk, és gyorsan próbálunk szexelni is. Ebben talált hűséges fegyverhordozóra a világháló személyében a XXI. századi férfi. A fentebbi csevegés – a végkifejletet leszámítva – akár ideálisnak is nevezhető a hímek számára, hiszen így kihagyható az udvarlás, meg az időfecsérlő találkák fordulói, rögtön a lényegre lehet térni. De ahhoz, hogy az idézett stratégiával sikerrel járjunk, ahhoz speciális oldalakat kell látogatni. De a magában a romantika szikráját őrző kanfarkas ilyesmire nem vetemedik, hanem felhasználja a technika modern vívmányait arra, hogy ismerkedjen. A vágy tehát a régi – párt találni, vagy legalább partnert -, csak a helyszín új: étterem, mozi és a zavaros helyett a chatszobában halászik a teremtés koronája.

Ha minden kötél szakad

A férfiúi büszkeség. A fogalom, amire már annyit hivatkoztam, és amit annyiszor hoznak fel indokként az erősebb nem képviselői. Éppen ez az, ami jó darabig visszatartja a fajtánkat attól, hogy leüljön a gép elé, és a monitoron vizslassa a szóba jöhető „kínálat” fotóit. Ugyanakkor egyre több egyedünk ismeri fel, hogy az új kor felvirradtával szűz területek nyílnak meg előttünk. Így félretesszük az „én nem süllyedek odáig” álláspontot, és nyomunk egy dupla kattintást a böngésző ikonjára.

Képzelgés az élet megrontója

Lehet csemegézni. A pasik alapvetően vizuális lényként kapásból a kiesők közé sorolják azokat a Hölgyeket, akik nem tesznek fel magukról fényképet a társkereső oldalra. Így is elég nagy az esélye a zsákbacicusnak, szóval, senki ne várjon felesleges erőfeszítéseket egy pasitól: egy arctalan tündérkére nem pazarolunk betűket. Szóval, netes pártalálókon lógó lányok: fotót fel, de azonnal! Ha megismertük a kiválasztottunkat, akkor indulhat az édes, éteri bájcsevegés. Be kell valljam, akár a kezdésnél tartunk, akár már ismerjük egymást egy ideje, a férfi igyekszik minél gyorsabban a testi örömök témája felé terelgetni a beszélgetést. Ha nincs webkamerája, akkor mindenféle vad dolgokról fantáziál közben. Eleve arról ábrándozik, amiket a túloldalon a billentyűzetet verő műkörmök írnak, másrészt pedig határozott meggyőződésünk, hogy a Hölgy lengén öltözve, kéjtől felajzva ül a monitor előtt. Szinte alig bír írni nekünk: a szája szélét harapdálja és a felsője sarkát gyűrögeti teljes erotikus lázban. A valósággal nem akarunk szembesülni, pedig az a legtöbbször úgy fest, hogy chatpartnerünk pizsiben, smink nélkül, egy hatalmas nyuszis mamusszal a lábán diskurál velünk. Vagyis a webkamera nem arra jó, hogy feltárja a laza, otthoni igazságot; hanem, hogy kihasználjuk a közös láthatóság élményét – szerintem, a részletekbe nem kell belemennem, akinek van fantáziája, az pontosan tudja, miről van szó. Hiszen, ha létezett – és létezik – a szextelefon, akkor miért ne lenne létjogosultsága a szexkamerának? És van is. Hiába, a fejlődés nem áll meg.

Színháború

Az ész viszont igen, főleg, mikor a chat próbára teszi a türelmünket. Ugyanis a netes dumálásnak megvan az a nagy veszélye, hogy komolyan rákattan az ember. Egy idő után már napi rutinná válhat a netes szópárbaj, és ilyenkor könnyen elveszhetünk a színek között. Kevésbé rutinos versenyzőinknek elárulom, ezek jelzik ugyanis a túloldal állapotát. Ott van-e a gépnél, vagy nincs ott? Ezzel egy pasit simán az őrületbe lehet kergetni. Miért lép fel, ha utána végig elfoglaltnak jelzi magát? Miért nem ír vissza, ha zöld fényt látok a neve mellett? Miért sárga folyamatosan, mit csinálhat: eteti a kutyát, hajat mos, vagy csak nem kíváncsi rám? Elhiszem, ezek a problémázások akár egy nőnek is becsületére válnának, de ezeket tényleg mi is simán elővezetjük. A chat továbbá a tévedések és félreértések tökéletes porondjaként is funkcionál. Mert hát a smiley-k sok mindent elfednek, nem láthatod a másik arcán az élő reakciót, egy-egy tréfásan megfogalmazott kérdés vérig sértheti a másikat, és még sorolhatnánk. Lehet, hogy minden szempontból jobb a személyes találkozás?

Túl sok a jóból

Bizony az. Méghozzá minél előbb. Ugyanis nem egy barátom panaszkodott már arra, hogy addig faggatták egymást a Hölggyel hosszú éjszakákon keresztül az interneten, míg végül ott álltak a randevún, és… nem volt miről beszélniük. Az első találka persze nem csak emiatt futhat zátonyra, hanem a látványos csalódás miatt is. Előfordulhat, hogy az előttünk álló Hölgy egyáltalán nem hasonlít arra, akit mi elolvadva nézegettünk a képernyőn. Magyarázata lehet rá, mondhatja, hogy a kép még akkor készült, mikor modellséggel kacérkodott, most pedig jó eséllyel pályázik az év női body buildere címre. Mondhatja, csak ez nem vigasztal minket, és még a randit is végig kell szenvednünk. Néhány ilyen keserű élmény, és a férfinak elmegy a kedve a netes párhajszától. Elfásulunk a húspiac jellegtől, megunjuk, hogy újra és újra ugyanazok a kérdések ismétlődnek, hogy minden ismerkedésnél be kell mutatnunk magunkat, egy szóval: hagyjuk a csudába az egészet. Láthatjátok, egy férfinak büszkesége van, kitartása már kevesebb.

Tanácsadás nőknek

Lehet, hogy ebben a gyengédebbik nem lenyom minket, de azért nekik sem árt óvatosan bánniuk a webes ismerkedéssel. Ha ugyanis visszaír a férfi, netán túl vannak már néhány chatelős estén, attól még nem következik, hogy később ő lesz az, aki majd a zokogó szülők sorfala mellett az oltárhoz kíséri a szerencsés lányt. Mert egy pasinál nagyon nehéz biztosra menni. Lehet, hogy ő csupán csak azért adja annyira gördülékenyen a mézes-mázos herceget, mert rájött, hogy a szexhez vezető út nem az olyan párbeszédekkel van kikövezve, mint amit a bevezetőben leírtam…