Co-parenting - Nincsenek kapcsolatban, mégis együtt vállalnak gyermeket a "társszülők"

Gyerek, akár férj nélkül is. Ez a kívánság tizenkét évvel ezelőtt fogalmazódott meg Christine Wagner fejében. Az orvosnő akkor még együtt volt párjával, Miriammal, ma azonban már egy kislány édesanyja, akit egy úgynevezett társapával együtt nevel. Lánya apját, Giannit egy olyan platformon találta meg, amelyet ő maga alapított olyan emberek számára, akik gyermeket szeretnének, és nem hagyományos párkapcsolatban élnek, vagy egyáltalán nincs is kapcsolatuk.

"Jó tizenkét évvel ezelőtt kezdtem el a társszülőséget" - mondja Christine Wagner (40). - "Akkoriban a húszas éveim végén jártam, és olyan vágyat éreztem a gyerekvállalásra, ami nem hagyott nyugodni". A berlini születésű nő, aki akkor még szakorvosnak készült, megbeszélte párjával a vágyát. Mindketten tudták, hogy szülők szeretnének lenni. Homoszexuális párként kereshettek volna névtelen spermadonort, de ő ezt nem akarta megtenni.

"Viszonylag hamar rájöttünk, hogy mindketten apát szeretnénk a gyermekünknek" - mondja a most 40 éves nő - "és nem csak biológiai apát, hanem olyat, aki a teljes gyermekkor során velünk lesz". A párjával elkezdtek körülnézni az ismeretségi körükben, de nem találtak vállalkozót.

"Tizenkét évvel ezelőtt nem léteztek társszülői programok Németországban" - mondja Wagner. A házaspár csak később tudta meg, hogy az Egyesült Államokban már létezik ez a modell, más néven co-parenting. Arról szól, hogy lehetővé teszi a gyermekvállalást - szexuális kapcsolat nélkül. "Ekkor döntöttünk úgy, hogy mi magunk is létrehozunk egy platformot."

Estéről estére leültek a számítógép elé, és alig négy héttel később már működött is a honlap: familyship.org. A platform számos lehetőséget kínál a gyermeket vállalni vágyóknak. Egyedülálló, heteroszexuális nők, meddő nők, valamint homo- és heteroszexuális párok és spermadonorok regisztrálhatnak és kereshetnek társszülőt.

Wagner úgy véli, hogy a gyermekvállalási vágynak önmaga által meghatározottnak kell lennie, és nem merev modellektől kell függenie. Ami minden felhasználóban közös, az a gyermekvállalási vágy és egyfajta nyitottság. A keresésre időt kell szánni, és megfelelően meg kell ismerni a másik szülőt - tanácsolja -, elvégre mindkét félnek egész életében együtt kell működnie egymással. "A társszülőséget nem ajánlom egy olyan nőnek, aki éppen utoljára készül ovulálni" - mondja Wagner. A folyamat ehhez túlságosan időigényes.

Az együttnevelésnek megvannak az előnyei és hátrányai. Egyrészt nem vagy egyedül a felelősséggel, és éppen azért, mert megosztjátok a szülőséget, élvezheted a kettesben töltött időt is. Christine lánya két hétig vele él, így a maradék két hétben az időt magára tudja fordítani. A hónap másik felében az apa viszi a gyereket. Wagner szerint a hátrányok közé tartoznak a megállapodások, és az a kötelezettség, hogy mindig be kell vonni a másikat. Ha még nem ismerik annyira jól egymást, ez vitákhoz vezethet.

Bár Christine Wagner úgy döntött, hogy családot alapít Giannival, a döntés eleinte nem volt könnyű számára. A párkapcsolata még azelőtt véget ért, hogy teherbe esett volna, így teljesen magára maradt. "Rájöttem, hogy el kell választanom a gyermekvállalási vágyamat a párkapcsolatomtól. Mentálisan ez rendben volt, de érzelmileg hosszabb ideig tartott".