Álomszakmák körképe

Évről évre egyre érdekesebb, sőt, megdöbbentőbb eredményeket hoznak a különböző kutatások, melyek a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre keresik a választ. A mai tizenévesek azonban többnyire csak egy dolgot tudnak, még jobb anyagi körülményekre vágynak, mint amiben a szüleikkel élnek. Fogalmuk sincs róla, milyen szakmát válasszanak céljaik eléréséhez, vagy, ha van, akkor is olyan rózsaszín reményeket dédelgetnek, melyek a tévéből zúdul rájuk. Vagy még rosszabb esetben a haveri kör hangadója a mérvadó döntésükkor. Sem az adott pálya nehézségeivel, de sokszor még saját képességeikkel sincsenek tisztában.

Énekes és/vagy színész

Bármennyire is meglepő, ma már ahhoz, hogy énekesként/ színészként lépj fel – legyen az előadásodnak komoly- vagy könnyű a műfaja – szükséges hozzá OKJ-s szakképesítés, amit csak akkor szerezhetsz meg, ha leérettségiztél. A felvételi feltételei a szakmai-, pálya- és egészségügyi alkalmasság.

Alapvető követelmény a szakma megszerzéséhez

- a magánénekes esetében: a kimunkált, magas fokú technikai biztonságérzettel és előadói készségekkel előadott zenemű.

- a színész esetében: kétféle szakképesítést szerezhetsz (az egyetemi végzettségen kívül). „A színész I. dramaturgiailag jelentős feladatának, főszerepének hallható (dikció), látható (akció) elemeit professzionális színpadi előadás feltételrendszerén belül koncentráltan, alkotómódszerét és eszközeit tudatosan, önállóan és magas szinten alkalmazva, alkotótársaival együttműködve, művészi igénnyel és értékkel jeleníti meg. Míg a színész II. a segédszínészi előadói tevékenység fizikai feltételeit és eszközrendszerét kialakítja, fejleszti, és alkalmazza, a segédszínészi előadói tevékenység mentális és intellektuális feltételeit és eszközrendszerét kialakítja, fejleszti, és alkalmazz” – áll a hivatalos leírásban.

De ahhoz, hogy bárki sikeres legyen ebben a szakmában talán még fontosabbak az emberi tulajdonságok – melyek javarészt inkább veleszületettek, mint tanulhatók. Mert ugye az udvariasságot lehet tanulni, ám a türelem – nem lehetetlen – de már nehezebben elsajátítható. Emellett jó, ha terhelhető vagy és jól tűröd a stresszt, jó a kapcsolatteremtő készséged, határozottan és felelősen tudsz dönteni, és kiváló az állóképességed. Ezeken felül pedig, ha azt gondolod, hogy és „meg kell tanulnod énekelni, és kész”, na akkor tévedsz a legnagyobbat. Hiszen a jó énekes is holtáig tanul, és szorgalmasan gyakorol.

Valóban sokat kereshetsz énekléssel vagy a színjátszással. De. Csak akkor, ha abba a 5%-ba tartozol, akik nagyon keresettek – mondjuk ki, kis magyar viszonylatban sztárok. A maradék 95%-ék, aki éppen arra vár, hogy „befusson” a létminimum környékén éldegél, ha csak nem váltja fel tehetségét aprópénzre – értsd: nem vendéglátózik, persze ezekből is akad jópár színvonalas munkaadó – vagy nincs mellette egy másik biztos, „civil” szakmája.

Divattervező, stylist

A két szakma elég közeli rokon, de nem összekeverendő. Elvileg bárki nekiláthat tevékenykedni ilyen címeken, mégis talán biztosabb a minőségi képzés, ha államilag elismert.

Ha divattervezőként képzeled el a jövődet, akkor a legjobb hely számodra az „Iparművészeti” mai, hivatalos nevén a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem. Ide valóban nagyon nehéz bejutni, az esélyek vetekszenek a másik hőn áhított mesterségével a színészetével. De valóban megéri a kitartást, mivel az egyik legpatinásabb egyetemünk, számos külföldi ösztöndíjjal, és művészeti életben való részvételi lehetőséggel. Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, ma szinte csak az itt szerzett textiltervező diplomával van esélyed boldogulni ezen a pályán. A képzés öt éves, és már itt is a bolognai folyamat szerint történik, vagyis az első évben csak alapoznak, a második-harmadikban művészeti-tervezési tanulmányokat adnak, valamint szakgyakorlatot. Majd még két évvel mesterdiplomát szerezhetsz. Öt szakirány közül választhatsz, lehetsz: szövöttanyag-tervező, nyomottanyag-tervező, kötöttanyag- és formatervező, öltözéktervező, öltözék-kiegészítő tárgy (bőr) tervező. Persze szerezhetsz „OKJ-s papírt” emelt- vagy középszintű képzésben is, mely valljuk be sokkal könnyebb, de az esélyeid nagyon elszomorítóak a jövőbeni megélhetés szempontjából.

Apropó megélhetés. Kitartó munkával, és az első pár nélkülözésekkel teli év után közepesen kereshetsz vele, de igazi luxust csak a csúcskategóriás, márkanevek engedhetnek meg maguknak. Ők is csak úgy, hogy többnyire nem tulajdonosai a saját márkájuknak, hanem csendestársakkal együtt vezetik a céget, nem kevés megalkuvás árán. Ez pedig legalább ennyire igaz az arculattervező-kisiparosokra is, vagyis a stylistokra.

A divattervező (jó esetben) elválaszthatatlan társa a stylist. Számos tárgyban megegyezik a képzése, de még csak legfeljebb emelt szintű magániskolában szerezhető meg. Viszonylag újkeletű szakma, de igen felkapott. Ahhoz azonban, hogy belőled is felkapott stylist váljon, a végzettség mellett, de talán még helyette is a legnagyobb követelmény a sokévnyi, szorgalmas gyakornoki lét. Ez pedig olyan alapvető tulajdonságokat követel meg – persze a trendérzékenység és a szépérzék mellett – mint a türelem, a szorgalom, a pontosság. Ez a szakma kegyetlen és nem nézik jó szemmel a feltörekvő fiatalokat, és ha befogadnak köreikbe, akkor sem lesz sokkal szívderítőbb a helyzet. Kemény elhatározásra van szükséged, hogy jó legyél ebben a szakmában, mivel rengeteg intrikával, irigységgel kell szembesülnöd majd, míg önállósodhatsz, ami a korábban leírtakhoz hasonlóan igen ritka.