Illik tudni...A keresztény világ karácsonykor ünnepli Jézus Krisztus születését. A történet az Újszövetségből Szent Lukács és Máté evangéliumából ismert. Jézus születése egyúttal a keresztény időszámítás kezdete is. |
A gyerekek zoknijukat akasztják ki, hogy Father Christmas (karácsonyapó) ajándékokkal töltse meg. A szobába vagy az előszobába fagyöngyöt függesztenek. Aki pedig alatta áll, azt meg szabad csókolni. Karácsony délután beszédet mond a királynő a tévében. A vacsora sült pulyka, gyümölcsös pite, karácsonyi puding. Nagyobb partikon puncsot is kínálnak a vendégeknek.
Karácsonykor a lengyelek részt vesznek az éjféli misén. Az ünnepi asztalnál a családfő oplateket, vékony ostyát tör kis darabokra, és szétosztja a családnak. Az oplateket Jézus születésével kapcsolatos jelenetek díszítik.
A görögök ünnepi vacsorára disznót, bárányt vagy kecskét adnak az asztalra. A desszert melomakarona (mézbe mártott, dióval töltött sütemény) és Christopsomo, azaz Krisztus kenyere. Utóbbi kerek, tetejét kereszt díszíti, és annak a szakmának a jelvénye, amit a ház ura űz. A halászok például hallal dekorálják.
Csehországban a karácsonyi ünneplés kevésbé látványos része, hogy a háziasszonyok már december elején elkezdik sütni az ezerféle aprósüteményt. Mire eljön a karácsonyeste, az asztalok fő dísze a sok-sok aprósüteménnyel teli tányér. Természetesen a sütemény előtt is gazdag a menü. A legtöbb család halat eszik, néhányan gesztenyével vagy aszalt szilvával töltött pulykát.
Csehországban az emberek karácsonykor pontosan ugyanúgy viselkednek, mint nálunk: megszállottan vásárol¬nak, és annyi ennivalót készíte¬nek, mintha nem három-négy napig, hanem hónapokig tartana az ünnep. A városközpontban, a Vencel téren, az Óvárosban és a Károly hídon egymást érik az árusok, akik a legkülönfélébb fa, papír és hagyományos karácsonyfadíszeket kínálják, de ötletes ajándékok is kaphatók, például tűzzománc kitűzők, fülbevalók, gyűrűk vagy prágai tájakat ábrázoló grafikák. December 24-én este pedig kihalnak az utcák, mindenki várja, hogy jöjjön a Jézuska és hozza az ajándékokat.
Hová való a Mikulás? A finn Lappföldre, Korvatunturiba - válaszolják a finnek. A svédek azonban meg vannak győződve arról, hogy a Mikulás svéd. Az izlandiak csak mosolyognak ennyi csacskaságon. Nekik tizenhárom Mikulásuk van, hogy lehetne más a nagyszakál¬lú, mint izlandi? Régi vetélkedő végére tettek pontot az idén Skandináviában, amikor Grönlandon megrendezték a Mikulás-versenyt, melyet egy dán Mikulás nyert, és így most már egyértelmű a válasz: a Mikulás dán illetőségű.
Ez a kis történet is mutatja, hogy a karácsony milyen fontos, sőt a legnagyobb ünnep Skandináviában. Az ünnepre készülődés már ősszel megkezdődik, amikor az erdőben zuzmót, mohát, fenyőtobozt gyűjtenek, ezekkel díszítik majd az adventi gyertyatartót. Novemberben, amikor délen is korán sötétedik, megkezdődik a tervezgetés. Listákat írnak: kinek milyen ajándék készüljön. Skandináviában mindig divat volt a házilag készített ajándék. Sütemény szép dobozban, gyönyörűen csomagolt saját főzésű lekvár vagy egy otthon fabrikált fotóalbum. Az igazi háziasszonyok pedig megkezdik az ételek bevásárlását és elkészítését - egyelőre a fagyasztó számára.
Csak érdekességként soroljuk fel, mi minden van egy ilyen svédasztalon karácsony estéjén. Előételnek legalább háromféle heringsaláta, lazac, húsgombócok, házi főtt kolbász és az asztal közepén trónol a füstölt sonka, amit először megfőznek. A körítések közül elmaradhatatlan a főtt bur¬gonya mellett az almával párolt vöröskáposzta. És akkor még nem beszéltünk az édességekről. Régen egy hétköznap délutáni kávéhoz is hétféle süteményt készített egy magára valamit is adó háziasszony. De azért még a maiak is sokféle fűszeres süteményt sütnek karácsonyra. A norvégok asztalára hal kerül, a finneknél elmaradhatatlan a pirog, a dánok pedig a hidegkonyha területén remekelnek, de az alapvető ételek mindenütt hasonlóak. És végül nem szabad elfeledkezni a tejbekásáról.
A mazsolás, tejszínes rizskásába egy mandulaszemet is elrejtenek, és aki ezt megtalálja, az szerencsés lesz jövőre. Karácsony éjszakáján ki kell tenni egy tállal az istállóba is. Ott lakik ugyanis a házi manó, akinek kedvence a rizskása. Ha elégedett a kásával, jövőre is vigyáz a gazdaságra: egészségesek lesznek az állatok, szaporodnak és jó lesz a termés...
Franciaországban a karácsony családi ünnep: ilyenkor nagypapáktól az unokákig mindenki összegyűlik, hogy élvezhessék egymás társaságát, a pihenés, meg az ajándékozás örömeit. Mivel hatalmas országról van szó, régiónként mások és mások a szokások: Elzászban például szinte teljesen a magyarországihoz hasonlóan zajlik az ünnep, az ország belsejében viszont másként tesznek. Itt a karácsony általában 24-én éjszaka, az éjféli misével kezdődik, amelyre mindenki, még a nem hívők is ellátogatnak. Hazatérés után a család nyugovóra tér, és az ajándékokat csak reggel, felébredés után adják át egymásnak. A karácsonyi vacsora menüje hasonló, mint Magyarországon, de tengeri országról lévén szó, sok olyan fogás is asztalra kerül, amelyek nálunk nem éppen megszokottak: a francia háziasszony kagylók, rákok, polipok tucatjaiból válogathat.
Persze itt is az előkészületek egyik legfontosabb részét alkotja a karácsonyi ajándékvásárlás: a franciákat már november végétől valóságos vásárlási láz fogja el, amelyet még a boltok is fokoznak, olyan csábító akciókat hirdetve, mint a fizetés februárra halasztása. Párizsban, a nagyáruházak utcájában a decemberi hétvégéken szinte mozdulni sem lehet a hömpölygő tömegtől. A díszkivilágítás egyébként szintén hozzátartozik a karácsonyi Franciaország képéhez: Párizsban például több mint 400 ezer lámpa fokozza az ünnep látványosságát. Nemcsak az áruházak előtti fák, de az utcai fasorok is aranyszínű villanyfüzérektől csillognak.
A karácsony természetesen elképzelhetetlen fenyőfa nélkül, amelyet már nagyon korán, november végén kezdenek árusítani a virágboltok, illetve a nagyáruházak. Vannak közöttük hagyományos zöld fenyők, de a franciáknál nagy divat a fehérre, vagy éppen pirosra, kékre festett fenyőfa is. Mindenesetre az otthoni karácsony előtti készülődés egyik legfontosabb teendőjére, a fa aljának méretre faragására, és a karácsonyfatalpba történő beállítására itt nincs szükség: a legtöbb helyen már eleve talppal együtt árulják a fenyőfát.
A gyerekek a kandalló elé helyezik cipőiket, hogy Pére Noel (télapó) megtölthesse ajándékokkal. Sok család elmegy az éjféli misére, majd ünnepi vacsorához ül. A lakásokat betlehemi jelenetekkel díszítik: apró agyagfigurák keltik életre Jézus születését. Évről évre újabb figurákkal egészítik ki ezt a kollekciót.
Horvátországban, december elején az utcákat, ha nem is nagyon fantáziadúsan, de feldíszítik. A főtéren, a Jelasics téren, három-négy fát állítanak fel minden esztendőben, méghozzá akkorákat, hogy már messziről lehet látni őket. Hagyomány az is, hogy ilyenkor fellángolnak az indulatok: vajon szabad-e éppen a legszebb fenyőket kivágni a néhány hetes ragyogásért... De arra már a legvadabb környezetvédők sem gondolnak, hogy az ő otthonukban ne legyen igazi, élő karácsonyfa, hiszen 24-én este itt is körbeállják a családok a feldíszített fákat, és megajándékozzák egymást.
Horvátországban az emberek döntő többsége katolikus és ez meghatározza az ünnep menetét. A templomba menetel ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint az ajándékozás, a fadíszítés vagy a finomságok feltálalása. Az együtt ünneplés azonban inkább az idősebb generáció számára fontos. A fiatalok többsége - és ez nem helyi sajátosság -, már nem igényli a családi ünneplést. Talán ez is az oka annak, hogy ilyenkor karácsony táján a szokásosnál is több popzenei koncertet rendeznek Zágrábban.
Latinosan temperamentumos a spanyol karácsony. Az emberek táncolnak, énekelnek az utcákon az éjféli mise után. A templomokban és az otthonokban is állítanak betlehemet, amelyet nacimientónak hívnak. Január 5-én a gyerekek kirakják cipőiket a balkonra vagy az ablak közelébe, hogy másnap, vízkeresztkor a napkeleti bölcsek abba tehessék apró ajándékaikat.
Az olasz gyerekek nem ismerik a Mikulást. Hozzájuk karácsony után, január 6-ra virradóra a jóságos boszorkány, a Befana érkezik, hogy a gondosan kikészített zoknikba a jóknak ajándékot, a rosszaknak pedig széndarabot vigyen. Ahogy Magyarországon a Mikulás, úgy Itáliában a Befana eredete a nagy többség számára ismeretlen.
A mélységesen katolikus Olaszországban ez a kereszténység előtt keletkezett szokás fennmaradt az évezredek során és a legbensőségesebb családi ünnep részévé lett. A keresztény vallás befogadta a jóságos boszorkányt és a Vízkereszthez kapcsolta, így aztán már csak a lexikonok lapján él tovább, hogy a kereszténység előtti korban több nép hitte, hogy a mai naptár szerint január 1-je és január 6-a között a Befana rendszeresen felkeresi a Földet, és ott jártát csodálatos események követik. A hit szerint a Befana elviszi magával a régit és a rosszat, és helyébe újat és jót ajándékoz az embereknek. Ezért áll értetlenül a külföldi az olasz karácsonyt leginkább jellemző vásárokon, ahol óriásoknak való, vidám színekben pompázó zoknikat kínálnak. A Befanát váró gyerekek ugyanis nem cipőt, hanem jó nagy zoknit készítenek ki Vízkereszt éjszakájára, hogy minél több meglepetés férjen bele. Az olasz nebulók persze elvárják, hogy a jóságos boszorkány ne csak édességet, de komoly ajándékot is hozzon nekik.
A betlehemi jászol felállítása az olasz otthonokban szinte kötelező; a kellékek gyártására egész nagyipar alakult. Olaszország különböző részein más és más anyagból - hol gipszből, hol fából - készítik a jászolt. . Karácsony éjszakján a család imádkozik, közben az anya a Bambino, azaz a Kis Jézus figuráját a jászolba helyezi. Aki a jászolkészítés „világhelyzetére" kíváncsi, az a Piazza del Popolón minden évben több mint száz országból érkezett betlehemi jászolt tekinthet meg. A jászol felállítását az olasz intézmények, hivatalok is kötelességüknek tartják. A legismertebb „intézményi" jászol kétségtelenül a vatikáni, amely a Szent Péter téren van felépítve. A római jászlak közül az a legnevezetesebb, amelyet a pápa felkeres.
Az ünnepi vacsora angolna. Panettonét, karácsonyi kenyeret is sütnek. Ez mazsolával, kandírozott gyümölccsel készül.
A karácsonyi szokások érthető módon nagyon változatosak ebben a hatalmas országban, de ugyanúgy megemlékeznek róla, mint a többi jelentős vallási ünnepről. Jézus születésnapja száznegyvenmillió amerikai számára jelent piros betűs ünnepet. A betlehemi játékok sok helyen - főleg a kelet-európai bevándoroltak által lakott középnyugati körzetekben - évről évre visszatérő hagyománnyá váltak, és az éjféli szentmisére még a nem túl vallásosak is rendszeresen elmennek.
Se szeri, se száma a közös karácsonyi rendezvényeknek, a munkahelyi megemlékezéseknek, a kölcsönös ajándékvásárlásoknak, a jó hangulatú, evéssel-ivással egybekötött partiknak. Az amerikai karácsony legjellegzetesebb vonása azonban mégis az, hogy ez a fények ünnepe. A lakóházak, közterek, kerítések és a fák meg a bokrok feldíszítése már a hálaadás napja után, november vége táján megkezdődik és mire beköszönt a nagy nap, apró égők milliárdjainak fényében úszik szinte az egész ország. Természetesen szokásban van a fenyőfák feldíszítése is, a különböző nagyságú és fajtájú tűlevelűeket ügyes kezű kereskedők szabják méretre, és mellékelnek hozzá a hatalmas műanyagzsákokat is, hogy január közepe-vége táján a csupasz ágú fák már előírásszerűen becsomagolva várhassák a szemeteseket.
Ugyanúgy, mint Európában, a karácsony és szilveszter közötti időszak az Egyesült Államokban is a nagy téli utazások szezonja. Becslések szerint évente hetven millióan kerekednek fel - többnyire kocsival -, hogy a hideg-rideg északi államokból a meleg, napfényes délvidéken keressenek kikapcsolódást, míg mások a hegyekben lévő síparadicsomokban töltik az ünnepeket.
Az anyagi javak hazájában - stílszerűen - a karácsony egyszersmind a kereskedők örömünnepe is. Az ajándékozási lázat csak fokozzák az egymást érő leértékelések és kiárusítások. Csupán karácsonyi dalokat tartalmazó CD-lemezekből több millió kel el az ünnepek előtt! Ha a szeretet ünnepe nem lenne, valamit ki kellene találni helyette - tartja a kereskedők üzleti szellemet tükröző, cinikus mondása. De tagadhatatlan: karácsony táján az amerikaiak mintegy hetvenmilliárd dollárral bővítik az üzleti forgalmat.
Karácsonyfát állítanak, díszes koszorút akasztanak az ajtóra, és a házakat már az ünnep előtt karácsonyi dalosok járják. Sokan aprópénzt vagy kisebb ajándékot adnak nekik, de az is előfordul, hogy az énekeseket behívják egy meleg italra a házba. A gyerekek Santa Claustól kapják az ajándékot, aki rénszarvasszánon érkezik. A hagyományos amerikai karácsonyi ebéd töltött pulyka tört krumplival, áfonyaszósszal, néhol sonka vagy sült liba. A desszert sütőtökös pite, karácsonyi puding, gyümölcskenyér.
A karácsony előtti napokat posadasnak hívják. Ez szállásadást, elszállásolást jelent. A gyerekek ilyenkor házaknál eljátsszák Szűz Mária és Szent József szálláskeresését. Minden egyes posada ceremónia után megpróbálják a plafonról lelógatott papírból vagy agyagból készült pinatát pálcákkal eltalálni. Ha sikerül, elszakad vagy eltörik a pinata, és a benne lévő édesség, apró ajándék a földre hull.
A déli féltekén nyárra esik karácsony ünnepe. Az emberek a tengerpartra mennek piknikezni. A gyerekeknek is ebben az időben adják ki a hathetes nyári vakációt. Természetesen az utcákon a többi angolszász országhoz hasonlóan karácsonyi énekeket énekelnek. Az ünnepi menü pulyka és puding. Az ajándékot karácsonyapó hozza.
A távol-keleti országban nem csak a kisszámú keresztény közösség ünnepel ilyenkor. Az áruházak is karácsonyra időzítik nagy akcióikat, és az ünnep egybeesik az egyébként is szokásos japán év végi ajándékozással, a seibóval. Jóllehet december 25. nem piros betűs ünnep, mégis sok ember vesz részt ilyenkor nyugati stílusú partikon, és a szülők ünnepi süteményt vásárolnak gyerekeiknek.
Ma a legnagyobb karácsonyi vásárt Münchenben rendezik meg az ősi hagyományok alapján, a Mária téren (Marienplatz) és annak környékén. Évente közel hárommillió látogatója és 150-200 kiállítója, árusa van. Egyedi kézműves termékeket lehet itt vásárolni, iparművészeti tárgyakat, ötletes karácsonyi meglepetéseket, apró-cseprő ajándékokat. Nem egy mester a régi mintákat is feleleveníti és ősi eszközökkel a nagyközönség szeme előtt, a helyszínen készíti el alkotásait. December 4-én, Barbara – (Borbála-) napon nyitják meg a vásárt a karácsonyi misztériumjátékkal, a kis Jézus bölcsőjének körülhordozásával, melyet arany- és ezüsthí
mes ruhájú angyalalakok kísérnek.
Általában minden városnak meg van a maga helyi karácsonyi szokása: Essenben díszkivilágítással ünnepelnek, a belvárosi utcák és terek fölött különleges villanykörtetáblákat feszítenek ki, melyek karácsonyi jeleneteket ábrázolnak. Cadolzburgban hatalmas adventi koszorú látható a piacon, alatta a pékek adventi csillagokat sütnek a gyerekek számára. A legtöbb helyen nagy szakállú Mikulások járnak a vásárlók között, és színes kis ajándékokat, nyalánkságokat osztogatnak a kisfiúknak, kislányoknak. Kölnben és Regensburgban adventi énekesek lépnek fel az utcai színpadokon, ahol misztériumjátékokat is előadnak.
A gyerekek december 6-án édességeket kapnak Szent Miklóstól. A Mikulás egyúttal összegyűjti a kicsik kívánságlistáját is. A „megrendelt” ajándékot a Jézuska küldi. Karácsonyeste azonban nem személyesen érkezik, hanem a Weihnachtsmannt (karácsonyi apót, télapót) küldi maga helyett. A családok égőkkel, csillogó díszekkel, mézeskaláccsal díszített karácsonyfát állítanak.
A mai Jordánia területén Krisztus születésének helyén templomot emeltek már évszázadokkal ezelőtt. Az éjféli misére a világ minden tájáról sereglenek a keresztények. Térden állva csókolják meg az ezüstcsillagot, amely azt a helyet jelöli, ahol Jézus megszületett.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
