Készülj fel a szülésre!

Két elválaszthatatlan fogalom: fájdalom és szülés

A szülésre felkészítő tanfolyamról már bizonyára ismerősek a dokumentumfilmek, illetve a könyvekben látható képek. Ezek jelentik az első lépést, amelyek segítségével közelebb lehet jutni a szülés elképzeléséhez. Minél tájékozottabb a kismama, annál könnyebben küzdi le a félelmet, amit az ismeretlen, rá váró feladat miatt érez.

Ez a lényege a Dick Read-módszernek is, amely segíti a nők felkészülését a szülésre. Itt azonban nem csak a félelem leküzdéséről van szó. A felvilágosításnak köszönhetően a szülő nő nem görcsöl, és kevesebb fájdalmat érez. Minél többet tud tehát a kismama a szülésről., annál lazábban néz a „nagy nap” elé.

Bízz a szervezetedben

A női test természetes feladat a gyermekszülés. A fájdalom türelmes elviselése (például a menstruáció idején) szintén alapvető női tulajdonság. Ahogy a havivérzéssel járó fájdalom ciklikusan ismétlődik, majd elmúlik anélkül, hogy fizikai vagy lelki sérülést okozna, ugyanúgy hullámokban jönnek a szülési fájások is. Ezek viszik előre a szülés folymatát, és amikor már betöltötték szerepüket, eltűnnek.

Gyakorlat a fájdalom elviselésére

Popsink egyik felével üljünk néhány percig tenisz- vagy sünlabda pozícióban, amíg a nyomás kényelmetlenné válik. Ilyenkor se helyezzük át a testsúlyunkat, hanem tudatosan érezzük a fájdalmat. Lélegezzünk tudatosan ki és be, és képzeljük el, hogy minden egyes kilégzéssel csökken az az időszak, amit fájdalommal, vagyis a labdán ülve kell eltöltenünk.

Fájásról fájásra

Gondoljunk arra, hogy minden egyes szülési fájás közelebb visz a gyermek megszületéséhez. Amikor egy fájás elmúlik, biztosak lehetünk benne, hogy eggyel már kevesebb jön, és ugyanebben a szellemben örüljünk a következőnek.

Tudnivalók a hamis és valódi fájásokról

Mire elérkeznek a szülés előtti hetek, már sok mindent hallottunk mindenféle szülési fájásokról. Tudjuk, hogy vannak hamis és korai, jósló és tágulási, toló- és utófájások, de hogyan lehet ezeket megkülönböztetni. A „fájás szó eredetileg a 16. századra vezethető vissza, és a szüléssel járó fájdalmakat jelöli, amelyek intenzitása nem egyforma. Mindegyikre egyformán igaz azonban, hogy a méh izomzatának összehúzódásai, a kontrakciók okozzák.

Korai fájások

Az orvos akkor beszél korai fájásokról, amikor a baba még nem elég érett ahhoz, hogy megszülessen. Ezek a fájások lehetnek alhasi, de hátfájások is, főleg ha vérzés is kíséri őket. A korai fájások mindig azt jelzik, hogy valami nincs rendben, ezért ilyen esetben azonnal keressük fel a nőgyógyászt vagy a klinikát, mert a terhesség stádiumától függően ilyenkor vetélés vagy koraszülés veszélye forog fenn.

Jóslófájások

A jóslófájások nem igazán fájdalmasak, és teljesen ártalmatlanok. Leginkább a terhesség utolsó heteiben jelentkeznek, és a hasfal megkeményedése a jellemzőjük. Ezek a fájások azt jelzik, hogy a méh már készül a szülésre. Ezeket a „gyakorló” összehúzódásokat a magzat „masszázsként” éli meg, ami őt is a megszületésre hangolja.

Leszállófájások

Ezek a fájások a szülés előtt három-négy héttel jelentkeznek. Az anya többnyire csak enyhe húzódást érez a hátában. A leszállófájások elősegítik, hogy a magzat lejjebb kerüljön a medencébe, vagyis már előkészítik a szülést. Elképzelhető, hogy nem is vesszük észre ezeket a fájásokat, de az eredmény látható – a has egyértelműen lejjebb „csúszik”.

Tágulási fájások

A tágulási fájásokat egyértelmű, erős menstruációs görcsre emlékeztető fájdalom jellemzi, amit a kismama hátában is érez. Míg a jósló- és leszállófájások csak rendszertelen időközönként érezhetők, a tágulási vagy valódi fájások rendszeresen, bizonyos időközönként jelentkeznek. Eleinte csak ritkábban, majd 10-20 percenként, később már 5-10 percenként, majd 2-3 percenként és végül 30-60 másodpercenként. A tágulási fájások feladata az, hogy a méhszájat mintegy 10 cm szélesre tárják, hogy a szülés során a baba fejét ki lehessen tolni rajta.

Tolófájások

Amikor a méhszáj teljesen kitágult – az orvos és a szülésnő ennek mértékét ujjban méri –, a kismama ellenállhatatlan kényszert érez, hogy kitolja gyermekét. Ez a szülés utolsó szakasza. A gyermek most már minden egyes fájással közelebb kerül a külvilághoz. Ekkor préselődik át a szülőcsatornán. A tolófájások kicsit ritkábban jelentkeznek, mint korábban a tágulási fájások. Hevességük ellenére sok nő megkönnyebbüléssel fogadja ezeket a fájásokat, mivel ilyenkor már aktívan részt vehetnek a gyermek világrahozatalában.

Utófájások

Amikor az újszülött már mellre téve szopik, a méh összehúzódik. Ezek az utófájások nagyon hevesek is lehetnek, és hasonlítanak a tolófájásokra. Nagyon fontosak viszont, mert hatásukra a méh visszanyeri eredeti méretét. A folyamatot a szoptatás is segíti. Ha a fájdalmak nagyon erősek lennének, kontrolláljuk őket a szülésnél tanult módon – mély és egyenletes levegővétellel.

A kardiotokográf (CTG)

A szülés során a kismamát olyan műszerrel kapcsolják össze, amely jelzi a fájásokat. Ez a műszer a kardiotokográf vagy CTG. Ultrahangfejet erősítenek heveder segítségével a kismama hatására, amely rögzíti a méhösszehúzódásokat és a magzat szívhangját. A műszer és a procedúra valószínűleg már ismerős, mert a szülés előtti hetekben a nőgyógyász is használja. Az adatokból az orvos következtetni tud a magzat egészségi állapotára, illetve felméri, hogy vannak-e már méhösszehúzódások. Szülés közben a CTG hangja meglehetősen idegesítő is lehet. Ilyenkor kérjük meg a szülésznőt, hogy némítsa el a műszert. A rögzített görbéből ő hang nélkül is meg tudja állapítani a gyermek oxigénellátását, illetve a fájások erősségét, és megfelelően tud cselekedni.

A szülés

A szülés első szakasza a tágulási szakasz, amelyet átmeneti szakasz követ, és végül a kitolási szakasz végén megszületik a kisbaba. Ezzel maga a szülés lezajlik, de még várni kell, amíg – esetleg újabb erős fájások közepette – megszületik a méhlepény (placenta) is. A szülés egyes szakaszai hosszabb-rövidebb ideig tarthatnak, és egyéni, hogy ki mennyire tartja megterhelőnek. Általánosságban azonban elmondható, hogy ha a már túl vagyunk az első szakaszon, a nehezén túl vagyunk.

A tágulási szakasz

A méhszáj tágulásával jár fájásoknak óriási a szerepük. Tíz centiméterre ki kell tágítaniuk a méhszájat, ami első szülés esetében akár 6-10 órát is igénybe vehet. A második szülésnél ez általában már rövidebb idő alatt végbemegy. E szakasz elején a méhszáj mintegy négy centiméterre kitágul. A méh minden egyes fájás alkalmával összehúzódik, és a keletkező nyomás egyre jobban előrekényszeríti a magzatot a szülőcsatornában. A nyomáshullámokkal egy időben a méhszáj mindig kicsit jobban kitágul.

Az átmeneti szakasz

Ebben a szakaszban a fájások különösen erősek. Azért nevezik átmeneti szakasznak, mert már közeledik a kitolási szakasz. Időtartama lehet rövid is, de akár órákig is elhúzódhat. A nők többsége ezt a szakaszt érzi különösen megerőltetőnek, és úgy vélik, nem tudnak elég erőt mozgósítani. Ilyenkor segíthet sokat a partner néhány bátorító szóval, simogatással. Bár a fájások szinte elviselhetetlenül erősek, megnyugtató a tudat, hogy hamarosan már a végső fázis, a kisbaba megszületése következik.

A kitolási szakasz

Amikor a méhszáj teljesen kinyílik – eltűnik –, a méh és a hüvely folyamatos szülőcsatornát képez, és elkezdődhet a szülés utolsó szakasza. Ilyenkor átlagosan még tíz fájásra van szükség, míg végre átölelhetjük a kisbabánkat. A kitolási szakasz esetenként azonban órákig is elhúzódhat. Ez nemcsak a magzat nagyságától és fekvésétől függ, hanem az anya medencéjének méreteitől és a fájások minőségétől is. Mielőtt a gyerek feje megjelenne, a szeméremajkak és a gát területén a bőr feszülése miatt égető érzést észlelhetünk. Ezután már nincs sok hátra. A következő két fájással már megszületik a kisbaba.

Szülés után

A szülés utáni félórában leválik a méhlepény, és újabb heves összehúzódások közepette kilökődik a méhből. A későbbi gyulladások és vérzések elkerülése érdekében a szülésznő vagy az orvos ellenőrzi, hogy a teljes méhlepény megszületett-e. Amikor már ez is megtörtént, tényleg vége a szülésnek.