Téli fűszerek csodája - Ünnepi finomságok

A fahéj története

A fahéj évezredek óta ismert és használt egzotikus fűszer- és gyógynövény. Már a bibliai időkben is használták, mint illatszert, és mint füstölőt. A ceyloni fahéj Európában már az ókori görögök és rómaiak körében igen kedvelt volt, ők terjesztették tovább kereskedőútjaikon és hódító hadjárataikon. Sri Lankából és Indiából származik, valójában a belső kérge egy trópusú örökzöld fának, mely kb. 10 méter magasra nő. Miután lehántják a fáról a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni, majd lekaparják róla külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik arra a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogy ismerjük.

Tulajdonságai: melegít, élénkíti a vérkeringést, lázcsillapító, vérnyomás-csökkentő, serkenti az emésztést, étvágygerjesztő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, élénkítő hatású. Aromája finoman édes, fás.
Hatása az egészségre: néhány csepp fahéjolajat forró vízbe cseppentve légúti megbetegedésekkor jótékony hatású inhalációs fürdőt kapunk. A fahéj kérgének darabjai segítenek hasmenés, hányinger, vírusos gyomorfertőzés, magas vérnyomás és ízületi panaszok esetén.

Használata a konyhában: elsősorban édességek, gyümölcsbefőttek, karácsonyi sütemények vagy forró italok, puncsok és forralt borok alkotóelemeként ismerjük. Szinte már klasszikus része az almabefőttnek, a tejberizsnek,a vaníliás pudingnak, a fahéjas csillagoknak vagy a mézeskalács-fűszerkeveréknek. A keleti konyha ellenben virtuóz módon alkalmazza ízletes főételekben – jellegzetes módon a rafinált húsos töltelékekben.

A gyömbér rövid története

Indiai hazájában a gyömbért évezredek óta általános orvosságnak és nagyra becsült fűszernek tartják. Valószínűleg arab fűszerkereskedők hozták a gyökeret az ókori Európába. Kr. Után 200-ban a gyömbér annyira keresett volt, hogy a rómaiak magas adóval sújtották, és még hosszú ideig elképzelhetetlen összegeket fizettek az emberek ezért az erős dél-ázsiai fűszerért.

Hatása az egészségre: erősíti az immunrendszert, serkenti a vérkeringést, feloldja a nyálkát, elűzi az izzadságot, antibakteriális hatású. A friss gyökérből készült tea felmelegít, erősít, segít, nátha és megfázás esetén, de megfelelő szer felfúvódás, rossz bélműködés vagy rosszullét esetén. A szárított gyökér jól használható reggeli rosszullét, hányás és utazási láz ellen. Pár csepp gyömbérolajat kockacukorra csepegtetve elűzhetjük a felfúvódást, a gyomorrontást és a menstruációs fájdalmakat. A gyömbérolajat mandulaolajjal keverve elűzhetjük a derékbántalmakat és a reumás fájdalmakat.

Használata a konyhában: a gyömbér egyike a legsokoldalúbban felhasználható fűszereknek, noha a fekete gyökeret Európában leginkább csak édességekhez, desszertekhez, befőttekhez, pékárukhoz, süteményekhez, és a gyömbérsör, a Ginger Ale készítéséhez használják. Ugyanakkor a gyömbért többre is lehet használni, amint azt az ázsiai konyha bizonyítja. A friss gyömbér különleges ízt ad a sült zöldségeknek, hús-, hal- és szárnyasételeknek, curreynek, leveseknek és rizsből készült ételeknek. A friss gyökeret gyakran kandírozzák vagy teszik el szirupban. A desztilláció során nyert gyömbérolajat számos gyomorkeserűben megtaláljuk. Különösen jó ízű és gyomormelegítő a gyömbérből készült szíverősítő.

A szegfűszeg rövid története

A szegfűszeg nagyon régi fűszer, a legrégebbi kereskedelmi javak egyike. A legelőször indiai és kínai írásokban bukkant fel, a Krisztus előtti Egyiptomban még valószínűleg ismeretlen volt. Ez az értékes fűszer- és gyógynövény Kr. u. 300 körül került, valószínűleg a selyemúton, Egyiptomon és Törökországon keresztül Európába. Nem utolsósorban a szegfűszeg, illetve a vele kapcsolatos kereskedelmi feszültségek vezettek az elmúlt évszázadokban a szegfűszeg hazája körüli elkeseredett háborúskodásokhoz. Csak a 18. század közepén sikerült a magvak és a fiatal növények kiviteli tilalmát kijátszani, és az Indiai-óceán akkori francia szigeteire csempészni, majd ott termeszteni. A növény onnan került tovább, többek között Zanzibár szigetére, amely ma a termesztés legfőbb színtere.

Hatása az egészségre: a szegfűszegben lévő eugenol elvevezésű illóolaj antiszeptikus hatású, enyhíti a fájdalmat, enyhén bódít, elsősorban a fogászatban használják. Ha egy szegfűszeget vagy egy-két csepp szegfűszegolajat a fájó fogra helyezünk, az segíthet áthidalni a fogorvosi látogatásig hátralévő időt. Már a kínaiak is szegfűszeget használtak fogfájás esetén, de rágták is, hogy a lélegzetük friss maradjon. Egyébként számos fogpasztában van szegfűszegolaj. A szegfűszegből készült tea elűzi a belekben élősködő parazitákat, és segít rosszullét és hányingert, sőt gyomorrontás esetén is.

Használata a konyhában: a szegfűszeget a földön mindenütt kedvelik. Tüzes, égő íze egyaránt illik gyümölcskompótokhoz, édességekhez, süteményekhez, sült almához vagy forralt borhoz, de vörös vagy zöld káposztával készült nehéz ételekhez, angolnához, sonkához és vadételekhez is. Hagymára tűzött babérlevéllel ízesíti a sós, savanyú húsönteteket vagy a húslevest. A speciális őrlésű szegfűszeg különleges ízt ad a karácsonyi mézeskalácsnak, kolbászoknak, valamint a currynak. A szegfűszeg erős fűszer, ezért óvatosan bánjunk vele.

A szerecsendió rövid története

Nagy becsben tartott diói és virágai egészen a középkor végéig kizárólag az arab kereskedők révén került Európába. A szerecsendióval sokféle italt fűszereztek – sört, méhsört, vagy a kedvelt fűszeres borokat. Az Indiába vezető tengeri út felfedezésével, illetve a Maluki-szigetek 1512-es portugál meghódításával azonban a szerecsendió – amely tulajdonképpen mag – a portugálok, majd a hollandok egyik legfontosabb kereskedelmi java lett. Ők rendelkeztek és egyúttal szigorúan őrködtek a növény termesztésének és a vele folytatott kereskedelemnek a monopóliuma fölött. A szerecsendiót nagy becsben tartották, mint általános szert és erősítő tonikumot. Hallucinogén hatását hamarosan észlelhették azokon, akik a kelleténél többet fogyasztottak belőle.

Hatása az egészségre: míg a nyugati konyhában a szerecsen elsősorban fűszerként használatos, addig Ázsiában inkább gyógyszerként ismerik, és különösen gyomorpanaszok esetén alkalmazzák. A szerecsendióval ízesített gyógytea átmelengeti a gyomrot, oldja a gyomor-hastájéki görcsöket, enyhíti a hasmenést, és jótékony hatása van felfúvódások esetén is. A máciszból reumakenőcsöt készítenek, a muskátolaj pedig a szegfűszegolajhoz hasonlatosan enyhíti a fogfájást.

Használata a konyhában: a szerecsendióval, különösen a frissen reszelttel, krumpli- és zöldségételeket ízesíthetünk – különösen jól illik például a káposztafélékhez-, de a ragukhoz, a sajtos, csőben sültekhez vagy a desszertekhez, például alma- vagy körtebefőtthez is finom. A mácisz enyhébb, mint a dió maga, és jól harmonizál az édességekkel és a finomabb zöldségételekkel. A szerecsendió ezenkívül klasszikus karácsonyi fűszer kalácsokhoz, süteményekhez, mézeskalácshoz.

A kardamom rövid története

A kardamomot rögtön a vanília és a sáfrány után a világ legidősebb fűszerei között tartják számon. Története 5000 évre követhető vissza. Az ókori Görögországban és Rómában a kardamomeszenciából kellemes illata miatt parfümöt készítettek. Indiában a fűszerek királynője elnevezést kapta, Kínában pedig i. sz. 720-ban tesznek róla először említést gyógynövényként. Európába csak a kései középkorban került. Az arab országokban a kávéhoz adják a kardamomot, mivel a férfiak afrodiziákus hatást remélnek tőle.

Hatása az egészségre: a kardamommal fűszerezett ételek javítják az általános közérzetet. Az étkezés előtt elfogyasztott kardamommal fűszerezett tea serkenti az emésztést. Állítólag a koffeint is méregteleníti. A kardamomtej egyensúlyba hozza a hormonháztartást: a frissen szétzúzott kardamomtok tartalmát tegyük egy pohár meleg tejbe egy kanál mézzel együtt, keverjük össze jól. Fogyasszunk belőle mindennap egy csészényit!

Használata a konyhában: a kardamomot leginkább finom sütemények és pékáruk, például a mézeskalács és a kardamomkenyér fűszereként ismerjük. De legalább ilyen jól illik a felvágottakhoz, a hús-, a szárnyas és a halételekhez, valamint gyümölcsbefőttek, tejes desszertek vagy pudingok finom fűszere is lehet. A keleti konyhában curryket és piláfokat ízesítenek kardamommal. És nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy számos gyomor- és gyógy likőrben megtalálható, és a dohányipar is hasznosítja. A magvaiból nyert olajjal szappanokat, kozmetikumokat és parfümöket illatosítanak.

A vanília rövid története

A vanília az Újvilág egyik fűszerek, amit a spanyolok hoztak a 16. században Európába, miután megismerték nagyszerű ízét az aztékoknál. Akik vaníliával ízesítették a csokoládét. 1846-ig a mexikóiaké volt a vanília monopóliuma néhány, botanikus kerteknek szánt dugvány kivételével, amelyek aztán Jávára és Réunion szigetére kerültek. A vanília virágai rövid életűek és különleges porzószerveik vannak, amelyeket hazájukban, Mexikóban csak a kolibrik és néhány különleges rovar ér el. Jáván és Réunion szigetén, ahol a természetes beporzás nem lehetséges, kialakították a manuális, azaz a mesterséges megtermékenyítés módszerét, amit ma már Mexikóban is gyakorolnak, és így több gyümölcsöt tudnak termeszteni.

Hatása az egészségre:a régi írások szerint a vaníliának gyógyhatása is van. Ami azonban biztos, az az, hogy fogyasztása megnyugtat, javítja a hangulatot és serkenti az emésztést. Hogy ezenkívül segít-e bronchitis vagy légúti megbetegedések esetén, az legalábbis kétséges.
Használata a konyhában: a vanília egyetlen háztartásból sem hiányozhat, és világszerte igen kedvelik. A vanília fontos alkotórésze a pékáruknak, desszerteknek, szószoknak, italoknak, pudingoknak és a csokoládénak. Kivonatával ízesítenek likőröket, szirupokat, fagylaltot, de dohányt is.

Az ánizs rövid története

Az ánizst nagyon régen, valószínűleg közel 4000 éve termesztik, mint gyógy- és fűszernövényt. Az ókori Egyiptomban az ánizst élelmiszerként és gyógynövényként egyaránt használták, de termesztették italkészítés céljából is. A római szakácsok találták ki a sajátos ánizssütemnyt, és Nagy Károly rendeletének köszönhetjük, hogy a növény egész Európában elterjedt. Az ánizsnak a középkor óta nagy jelentősége van a gyomorpanaszok orvoslásában, és a népi gyógyászat nyákoldó hatása miatt még ma is használja köhögés és légúti megbetegedések esetén.

Hatása az egészségre: a gyümölcsökben rejlő anethol nemcsak az ánizs jellemző illatát és ízét biztosítja, hanem segíti az emésztést is. Míg régebben a keleti országokban általánosan elterjedt szokás volt étkezés után ánizsmagvakat rágcsálni, ma inkább ánizspálinkát szolgálnak fel.

Használata a konyhában: mivel az ánizsnak enyhén édes íze van, gyakran használják süteményekhez, mézeskalácshoz és kenyérkészítéshez. Az ánizs jó ízt ad az édességeknek, gyümölcssalátáknak, az alma- és szilvakompótnak. Sajátos ízét azonban nem mindenki kedveli, ezért érdemes csak óvatosan adagolni. Már kevés tört vagy őrölt ánizs is sajátos ízt ad a leveseknek, halaknak, salátáknak, felfújtaknak és szószoknak.