UTAZÁS

Ahol a víz az úr

Szerző:
Szabó Anna
Olaszország és a víz fogalma mindenki fejében összekapcsolódik, ám sokunk csak a tengerpartjukat ismeri. Pedig a tavaik is legalább olyan gyönyörűek, és teli vannak kikapcsolódási lehetőségekkel.
A Garda-tó

A Garda-tó (olaszul Lago di Garda) Olaszország legnagyobb tava. A tó az utolsó jégkorszakban képződött. Köszönhetően elhelyezkedésének, a mediterrán flórának és a kellemes klímának, a Garda-tó az egyik legnépszerűbb úticél Észak-Olaszországban.

A táj egyszerűen Pazar, vize kellemes, partját rengeteg strand, szálloda, és kemping határolja. Olaszország legnagyobb tavát Északról az Alpok déli csúcsai határolják, míg a déli része már a Pó-síkságba nyúlik bele. A tó nagyjából Észak-Dél irányban 52km hosszú, és a legszélesebb részén 18km széles.

Mindenképpen érdemes ellátogatni Sirmionéba, a római időkben is virágzó város egy hosszú, a Garda-tóba benyúló félszigeten helyezkedik el. A Scaligeri család látványos várkastélyát (Rocca Scalighera). Strandolhatunk egyet a tóparton, de érdemes felkeresnünk a Grotte di Catullo római kori villa romjait, mely az antik világ egyedülálló történelmi emléke Észak-Olaszországban. Nem véletlen a villa elhelyezkedése, hiszen a kicsiny félszigeten kénes hőforrások törnek a felszínre, melyek már az ókorban is termálfürdőket tápláltak.

Tennoi-tó

Hegyekkel körülvéve, szintén szemet gyönyörködtető helyen fekszik a Tennoi-tó 570 méter magasan. Megmártózhatunk a tó vizében, majd a tópartról indulva egy jót gyalogtúrázni. Akik nem kedvelik a túrázást, elüthetik az időt a tópartján is: egyszerűen padon ücsürögve, elmélázva a természeti bájon, de legalább ekkora élmény körbesétálni a parton.

A felette elterülő erdőben, a Monte Calino hegyen erdei ösvény visz fel a  976 méter magasan épült San Pietro menedékházhoz, ahonnan tiszta időben páratlan kilátás tárul a szemünk elé. A magasból láthatjuk többek közt a Garda-tó a Monte Baldót és egy sor más hegységet. A lefelé úton érdemes érinteni Calvola (640 m) középkori települését.

A túra után látogass el a rendkívül látványos Varone-vízesésnél, mely egy igen keskeny sziklakürtőben zúdul a mélybe. A 80 méter magas többlépcsős zuhatagban a Tennoi-tóból induló Varone folyócska vize zúdul alá, mely később a Sarca folyót táplálja.

 

Maggiore-tó

A Lago Maggiore - olaszul: Lago Verbano, a latin Lacus Verbanus kifejezésből, insubrer (regionális dialektus) Lagh Maggior - vagy németül Langensee az olaszországi Piemont és Lombardia tartományokban és Tessin svájci kantonban található felső olaszországi tó az Alpok lábainál. Fő tápláló- és levezető folyója a Tessin (Ticino).

Az Alpok déli részétől egészen a Pó-síkság széléig terjed. Más felső-olaszországi tavakhoz hasonlóan a jégkorszaki gleccserek olvadása során alakult ki. Különösen az északi oldalról magas sziklafalak veszik körül.

Tengerszint feletti magassága átlagosan 193 méter. A tó 66 km hosszú és kb. 10 km széles. Olaszország második legnagyobb tava a Garda-tó után. Legmélyebb pontja 372 méter, a tófenék több mint 170 méterrel a tengerszint alatt található, ezzel a Lago Maggiore Svájc legmélyebb tava (bár a legmélyebb pont az olasz területen fekszik). Vízgyűjtő területe 6386 km² (3326 km² Svájcban, 3060 km² Olaszországban).

1826 óta közlekedik a tavon személyszállító hajó. 1852-ben a tavi közlekedés irányítását és átszervezését átvette az Ausztriai Lloyd Hajótársaság. Ma a Navigazione Laghi 25 hajóból álló flottát üzemeltet.

Fő tápláló- és levezető folyója a Tessin (olaszul Ticino) Magadino-nál ömlik a tóba. Torkolatvidéke, a Bolle di Magadino, egy fajgazdag természetvédelmi terület.

Nyugatabbra a Maggia folyik a tóba, ami jelentős mennyiségű hordalékot visz magával, ezáltal a Maggia-delta messze belenyúlik a tóba. A torkolattól keletre fekszik Locarno, ami elsősorban az évente megrendezésre kerülő filmfesztiválról (Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál) és a Madonna del Sasso nevű zarándok templomról híres. Nyugati oldalán található Ascona a tóparti sétányaival és a Monte Verita-val. A folyó völgye Ponte Brollanál két részre válik: a bal parton Centovalli, a jobb parton a Maggiatal. Északon a Vezasca torkollik a tóba, ami a Ponte dei Salti nevű hídjáról és a 220 m magas duzzasztógátjáról híres.

 

Orta-tó

Észak-Olaszország egyik legszebb természeti kincsében, az Orta-tóban gyönyörködünk, amely a tenger szintje felett 3000 méteren fekszik, valamennyi nagy tó közül a legmagasabban. Itt nem a virágpompa, hanem az érintetlen természet szépsége nyűgözi le látogatóit. Kellemes sétát tehetünk Ortában, a tó névadó városkájában, amely egy félszigetre épült.

 

Luganói-tó

A Luganói-tó (olaszul Lago di Lugano; Ceresio a latin Ceresius névből vagy régiesen Lauisersee) Tessin svájci kanton déli részén és Észak-Olaszországban található. Nevét Lugono város nevéről kapta. Tengerszint feletti magassága 271 m, területe 48,7 km² (18 km² Olaszországhoz, 30,7 km² Svájchoz tartozik). Legmélyebb pontja 288 méter, térfogata 6,5 km³.

A tó a jégkorszak után két gleccser összetalálkozásánál keletkezett, ezzel magyarázható több nyúlványos formája. Bizonyos ágai Olaszországba nyúlnak át és itt található a játékkaszinójáról híres olasz beékelődés is, Campione d’Italia, ami egy kissé bonyolult határvonalat eredményez. Bár svájci terület veszi körül, az Európai Unió része, de nem tartozik az EU vámterületéhez. Egy Olaszország és Svájc között kötött egyezmény értelmében Campione a vám szempontjából svájci területnek tekintendő.

A tavat Luganótól délre egy autópálya és vasút szeli ketté a melidei gáton.
Ismert kilátóhegyek a tó partján a Monte Bré (925 m), a Monte San Salvatore (912 m) és a Monte Generoso (1701 m). A déli nyúlványok között fekszik Monte San Giorgio (1097 m) az UNESCO Világörökség helyszíne.
A tó Svájc déli csücskén, egy mediterrán jellegű klímában fekszik; kedvelt kiránduló- és nyaralóhely.

 

TIPP: Hajózás a Luganó tavon
Először 1848-ban bocsátottak vízre gőzhajót a Luganói-tavon. A „Ticino” nevű hajó befogadóképessége 200 személy, sebessége 18 km/h volt, ami az akkori kor jelentős eredményének és eseményének számított. Történelmi dátum a vidéki termelők számára, akik mindaddig lovaskocsin vagy evezős csónakokban szállították termékeiket az eladás helyszínére. Csak 26 évvel később készült el az első helyi vasútvonal (1874: Chiasso-Lugano) és csaknem 40 évvel később adták át az első drótköteles felvonópályát (1886: Lugano vasútállomás és Lugano városközpont között). A Gotthard vasútvonal megnyitása 1882-ben további lendületet adott a virágzó vendéglátásnak: 1882-ben már 280.000 hajózó utast számláltak a Lugano tavon. Az 1881 és 1911 közötti 30 évben újabb 9 személyszállító gőzöshajó került a hajóflottához. 2001-ben bocsátották vízre a San Gottardo nevű motoros hajót.

 

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL