Nyilas

Mi sértett régen és még ma is?

Már kiskorodban is nagynak érezted magad. Arra törekedtél, hogy meglássanak, azonban gyakran hallottad otthon, hogy ne legyél olyan nagyra magaddal. Emiatt mélységesen elkeseredtél. Úgy gondoltad, nem vagy fontos, hogy a testvéreidet többre becsülik. Pedig úgy érezted, különleges vagy, és a felnőttek bajára is tudod a megoldást. Ők azonban nem vettek komolyan. Meg akartad mutatni, hogy ki vagy és mit tudsz. Mivel sem a világ, sem anyukád nem foglalkozott veled, úgy ahogyan igényelted volna, gyakran érezted magányosnak és meg nem értettnek magad.

Mitől félsz?

Rendületlenül keresed az élet értelmét, de legbelül ott rág a kétely. Mi van, ha az egész csak a véletlen játéka? Néha elfog az értelmetlenség érzése, és rád tör a depresszió. Feladod a kutatást. Ha semminek nincs értelme, akkor ugyanis nem is kell azon fáradoznod, hogy felismerd. Ettől az érzéstől azonban csak még jobban kétségbeesel.

Védekező stratégád

Mindig nagy terveid vannak. Ezek szárnyakat adtak és felfokozott hangulatba ringattak. De mindig a megvalósíthatóság korlátaiba ütköztél. Ha nem sikerül megvalósítanod a terveidet, soha nem vallanád be, hogy hol rontottad el, mert félsz, hogy elveszíted a másik nagyrabecsülését. Meggyőzöl mindenkit arról, hogy nem rajtad múlt. Ha nem kapod meg a megérdemelt elismerést, sértetten visszavonulsz, és hallgatásba burkolózol.


Vissza a cikkhez »