Az ayurvéda a világ egyik legrégebbi gyógyászati tana, egy teljes életszemléleti rendszer. Az indiai bölcsek már az i. e. 7. században kidolgozták az elméletet az egészségről, a betegségről, a fiziológiáról, a tudatról, az étrendről és a gyógyszerekről, melyeket a mai napig használnak.
Mindezek összességét maga a szó jelentése is kifejezi, hiszen a szanszkrit eredetű, ayur = élet és a veda = tudás, megismerést jelent, vagyis a hosszú és egészséges élet tudományát foglalja magába.
Az ayurvéda tudományát hagyományosan nyolc fő ágra osztják:
1. kája-csikitsza: belgyógyászat
2. sálakja-tantra: fül-orr-gégészet, szemészet
3. viságara-vairódha tantra: toxikológia
4. bálaroga-csikitsza: gyermekgyógyászat, nőgyógyászat, szülészet
5. sálja-csikitsza: sebészet
6. bhúta-vidjá: mikroorganizmusok és finomfizikai lények okozta betegségek
tana (pszichiátria)
7. vádzsíkarana: szaporodástan
8. raszájana: fiatalítás, egészségmegőrzés
Egyéni gyógyításGyógyászata személyre szabott, egyforma figyelmet szentel a prevenciónak és a már kialakult betegség kezelésének, valamint a testi és lelki harmónia megteremtésének. Minden betegben az egyént látja és kezeli. A kezelés célja, hogy helyreállítsa a rendszer testi-lelki harmóniáját.
Dósák: váta, pitta, kapha
Az ayurvéda tanításai szerint mindannyiunk szervezetében három biológiai erő működik, amelyeket dósáknak nevezünk. Ezek a váta (szél), pitta (tűz) és kapha (nyirok) dósák. Ezen erők irányítják a szervezet összes funkcióját, és mindenki szervezetében egyéni arányban vannak jelen. Befolyásolják a szervezet valamennyi mechanizmusát. Ez adja meg a prakritit az ájurvédikus testalkatot. A legtöbb emberre jellemző valamelyik dósa túlsúlya, ez határozza meg test- és személyiségtípusunkat. Természetesen léteznek kevert típusok is. A háromféle energia fel-alá áramlik a testünkben, és kedvező, illetve kedvezőtlen hatásokat fejt ki. Ha ezek felborulnak, akkor betegszik meg az egyén.
Terapeuta feladata
Az ajurvédikus terapeuta feladata felmérni a dósák hatását, és kiküszöbölni közülük a károsakat. A cél az, hogy a három dósa minél inkább egyensúlyban legyen, mert minél harmonikusabbak, annál egészségesebb az ember. Feladata diagnosztizálni a harmóniazavar okozóját, és ezek után kiválasztani a legjobb gyógymódot. Ez utóbbi célja nemcsak a betegség meggyógyítása, hanem a testi-lelki egészség és jó közérzet megteremtése.
Orvoslás A jó ayurvedikus orvos körülbelül harmincféle terápiaformát ismer és alkalmaz. Az olajok és gyógynövények kiválasztása mindenkinél egyénileg történik. A gyógyszerek három csoportba oszthatóak: vannak növényi eredetűek (növények, gyümölcsök, virágok), állati eredetűek (méz, viasz, olajak), és ásványokból nyert szerek (fémek, mészkő, drágakövek). Az ajurvédikus orvoslásban mintegy ötezer növényt alkalmaznak, amiket speciális ültetvényeken vagy botanikus kertekben tenyésztenek. Ezekhez járulnak a különböző, általában kezeletlen állati és ásványi eredetű anyagok.
Az ayurvédikus gyógykezelés elsősorban a méreganyagok eltávolítását tűzi ki célul, majd a felborult dósák egyensúlyának helyreállítását, végül a betegség kezelését gyógyhatású anyagokkal. Utána raszájana-, azaz fiatalító kúrákat szoktak végezni. A személyre szabott helyes táplálkozás és életmód, valamint a rendszeres testmozgás, jóga gyakorlása nemcsak a helyreállító, de a megelőző terápiák részét is képezi.
Módszerek
Az ayurvéda természetgyógyászati terápiás eljárásokat hív segítségül, mint a nap melegének, a fénynek, a levegőnek, a víznek, a gőzfürdőknek, az inhalálásoknak és beöntéseknek, koplalásoknak és masszázsnak az erejét. Ezen kívül az eljárások részei továbbá az Indiából származó hatha-jógából ismert meditáció, kontempláció, többféle légzőgyakorlat és testhelyzet.
Szabó Anna
