22 542

Ezek nem a lottószámok, hanem annak a műtárgynak a jelzése, amely előszeretettel szedte áldozatait éveken keresztül. A gazdagon díszített, énekesnőt formázó egyiptomi szarkofágon a hieroglifák arról tanúskodnak, hogy a készítők Ámon-Rének, a Nap és a Teremtés Istenének ajánlottak ezt a tárgyat, mivel a tulajdonosa egy Ámon-Ré főpapnő volt.

Két változata is van az eseményeknek. Az egyik szerint maga a múmia idézte elő az átokláncot. A másik verzió szerint, a múmia nem volt már benn a koporsóban, de a koporsó nélkül is képes volt másokat a halálba taszítani.

A sorozatgyilkos múmia

A történet ott kezdődik, hogy egy oxfordi végzős, elismert író, lótenyésztő és amatőr régész, Thomas Douglas Murray (1841-1911), meglátogatta a Kairói Múzeumot 1866-ban. Ő és két kollégája talált rá Thébában a jó állapotban lévő múmiára, amit egy arab tárt fel az 1880-as években. Egy kettőre nyélbe ütötték az üzletet és másnap már a múmiával felpakolva készültek vissza Londonba.

Néhány nappal később Murray fegyvere felrobbant a kezében, miközben kacsa vadászaton voltak a Nílusnál. Ámde az óriási ellenszél akadályozta visszajutásukat Thébából Kairóba, így csak tíz nappal később látta el őt az orvos. Addigra beindult az üszkösödés és Murray karját amputálni kellett.

A hazafelé tartó visszaúton pedig meghalt egy útitársuk. Az sem meglepő, hogy a múmiát szállító és kezelő két szolga szintén meghaltak 12 hónapon belül, akiket hamarosan egy harmadik áldozat is követett.

Végül nagy nehezen visszajutva Murray, Londonba a Portland Place 34-es számú otthonában már ott várta őt a kicsomagolt múmia. A nemrég szép és izgalmas tárgyat most hidegnek és baljósnak érezte. A rajta látható szép női arc pedig rosszindulattal telve nézett vissza rá.

Egyszer a híres látnok, jós és spiritiszta Madame Blavatsky meglátogatta őt és azt állította, hogy érzi a házat uraló gonosz erőket. Igazán vigasztaló...

Ezek után egy újságíró vette magához az ereklyét Murray-től. Murray halálosan megkönnyebbült, hogy elhagyta a házat. Ám az újságíró nem oszthatta ezt az érzést röviddel azután, hogy beköltözött... az édesanyja leesett a lépcsőn és meghalt. A vőlegénye lefújta az esküvőt, a kutyái meghibbantak és megbetegedtek. A nő ügyvédje szentül hitte, hogy a múmia tehet erről a sok rosszról, így az visszavándorolt Murray-hez...

Kétségbeesésében hát odaadta egy jó barátjának, Mr. Wheeler-nek. Csakhogy a múmia őt sem kímélte közvetten, ugyanis férjes nővérének ajándékozta a tárgyat, akinek kapásból meg is keserítette az életét. A nővér felkért egy fotóst, hogy készítsen pár felvételt a szarkofágról, amiket a szakember is hívott a Baker Street-i otthonában. Na már most, a fényképész a felvételt személyesen, maga végezte az előhívást, a lemezhez senki sem férhetett hozzá, és mégis... az előhívás után a lemezen nem a fedélen látható kép jelent meg, hanem egy élő asszonynak gonosz, dühös, rosszindulatú tekintete. Néhány héttel később a fotós hirtelen meghalt, felettébb rejtélyes körülmények között... a fotók későbbi tulajdonosa azt mesélte, hogy mikor hazavittek a képeket, az otthonában az összes üveg darabokra tört.

A múmia tulajdonosa találkozott Murray-el és elmesélte neki a történteket, aki arra bíztatta, szabaduljon meg az ereklyétől. Közbenjárásával lehetővé tette, hogy a múmia a British Museumban landolhasson.

Hullahegyek lépten-nyomon

A szolga, aki vitte, egy hét múlva meghalt. Segítőtársa megbotlott, és összezúzta magát. A múzeum igazgatósága is arra vetemedett, hogy lefényképezzék a múmiát, de mivel a fényképész nem volt megelégedve a világítással, másnapra halasztotta a munkát. Útban hazafelé, mikor kiszállt a föld alatti vasútból, a becsapódó ajtó szétroncsolta a hüvelykujját. Segéde pedig egyik gyermekét vérben úszva találta mikor hazaért, mert egy betört üvegablak cserepeivel szanaszét vagdosta magát.

Egy fiatal egyiptológus tanulmányt akart írni a múmiáról, de hirtelen megbetegedett és meghalt. Egy látogató nézegetés közben tréfás megjegyzést tett a múmiára, mire másnap reggel levelet kapott, amelyben foglalkoztatói közölték vele, nem tartanak igényt többé a munkájára. Ha ez nem lett volna elég, fia megbolondult, és diliházba zárták. A vállalat, amelybe a vagyonát fektette, megbukott. Ez volna hát a Főpapnő általi büntetése...

Mindezek fényében a múzeum igazgatósága belátta, hogy valamit tennie kell az átkozott vagy átkozó ereklye ellen. Mivel nem értettek az egyiptomi mágiához, jobb híján kénytelenek voltak a múmiáról másolatot csináltatni, az eredetit pedig bedugni a raktár sarkába és megpróbálni örökre elfelejteni.

A sztorinak még itt nincs vége. Egy amerikai egyiptológus valahogy tudomást szerzett a félelmetes ámokfutó múmiáról. Kerülve a normál emberek reakcióját, ő inkább megvette az eredetit Amerika számára. A múzeum sebtiben becsomagolta, vasútra tette, és feldobták egy Amerikába induló hajóra. Ezt a hajót pedig mindenki ismeri... Titanic.

Ez csak egy töredéke az átoksorozatnak. A részletek a különböző feldolgozások kapcsán eltérhet, mivel ahányan próbálták már ezt a rejtélyt kibogozni, felgöngyölíteni, annyian raktak hozzá és vettek el belőle elemeket. De főleg inkább fűszereztek...
Annyi bizonyos, hogy Murray hibába szabadult meg a „szeretőjétől", a pechsorzat nem kerülte el. Hamarosan elvesztette minden vagyonát majd 1912-ben meghalt.

A Múmia, az EA 22542 –es számú ereklye, nemrég visszatért oda, ahonnan elindult. Most megszokott helyén a British Museumban látható. Ha egyszer személyesen szemügyre vennéd ne feledd... csak semmi vicc...