Ötödik jelenés

1981. június 28-án az atya kikérdezte Ivánkát a jelenések kapacsán, hogy miért nem ad Mária jelet azoknak, akik nem látják őt és meglehetősen csalódottak és kiábrándultak. Erre csak Mária válaszát tudta idézni: „A nép higgyen szilárdan, mintha látna."
Az ötödik jelenés alkalmával a következőket rögzítette a magnó: Mária hitet és tiszteletet vár ez az emberektől. A papoktól azt, hogy „szilárdan higgyenek, és őrizzék a nép hitét". Arra, hogy miért nem mutatkozik meg azt felelte: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek."Arra a kérésre, hogy adjon valami jelet ismét kitért. A jelenés végén megint lehordták a látnokokat.

(Ma szobor áll az első jelenések helyén a Podbrdo hegyen)

Hatodik jelenés

1981. június 29-én a rendőrség elvitte a látnokokat. Először a hullaházba vitték őket, majd bevezették az elmebetegek közé a diliházba. Ezek után következtek a pszichiáterek elé, akik között több beszervezett kommunista ügynök is volt. Kifaggatták őket, de hitükben rendületlenek maradtak. A főorvos kijelentette, hogy a gyerekek teljesen ép eszűek.

A délutáni jelenésen már ott voltak a kis süket és béna Danijellel együtt, akinek a gyógyulását kérték. Szűzanya azt mondta, hogy a szülei imádkozzanak, hitük legyen szilárd és böjtöljenek. Aztán eltűnt. Lássunk csodát, a kis Danijel hamarosan teljesen meggyógyult.

Hetedik jelenés

1981. június 30-án két szociális munkásnő akarta kiszimatolni, hogy ki szervezi a gyűléseket és rávették a látnokokat, hogy kocsival menjenek el kirándulni. Marija, Vicka, Ivanka, Mirjana és Jakov vettek részt a „kiránduláson". Čapljinába autóztak és mindenféle jóval ellátták őket, hogy a bizalmukba férkőzzenek. Majd este fél hét tájban kérték a látnokok, hogy álljanak meg Cernben, de ők a munkásnők rájuk se hederítettek. Ekkor nagy világosság lett a kocsi előtt, ezért megálltak. A látnokok kipattantak és az autótól nem messze a Podbrdo irányába nézve letérdeltek. A kémek látták, hogy a gyerekeknek mozog a szájuk, de semmit sem hallottak. Arra kérték őket, hogy intézzék el, hogy a Szűzanyát megjelenjen a templomban. Aki bele is egyezett.

Nyolcadik jelenés

1981. július 1. A látnokok szüleit kora reggel kihallgatásra hívták a helyi iskolába. A belügyesek azzal fenyegették őket, hogy a gyerekeket bolonddá nyilvánítják és elintézik, hogy többé ne járhassanak iskolába, ha nem hagynak fel azzal, amit csináltnak. Ám a szülők kitartottak a gyerekek mellett. Délután elvitték Ivankát, Mariját és Vickát. Az autóban megjelent nekik Mária. Ekkor a gyerekek megijedtek és azt követelték, hogy vigyék őket vissza a faluba. A többieknek ugyanakkor Bijakovićiban volt látomása.
Ezen az estén tömegek áramlottak a templomba és sokan meg is gyóntak. A jelenés után a gyerekek elmondták a Szűzanya kéréseit, hogy a nép a templomban gyülekezzen és mindennap imádkozzák a Hiszekegyet, hét Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget.

Kilencedik jelenés

1981. július 2. a látnokok a templomba mentek az emberekkel és imádkoztak. Majd tolmácsolták a Szűzanya üzeneteit. A képen is látható fra Jozo atya három napos szigorú böjtölést kért a hívektől és a hívek beleegyeztek.

Tízedik jelenés

1981. július 3-án megint megjelent a rendőrség, hogy elvigye a látnokokat, ám azok időben leléceltek. Jozo atya épp Istenhez fohászkodott útmutatásért, mikor a belső hang azt sugallta neki, védje meg a gyerekeket. Erre azok pont befutottak, arra kérve az atyát, hogy rejtse el őket a rendőrök elől. Az atya megtette. Azon a napon elmaradt a szokásos jelenés és csak fra Jozo atya tartotta meg szokásos prédikációját.

További jelenések

Július 4-én az egyik kommunista felszólalásban a nemzet ellenségeinek nyilvánították a látnokokat, a ferenceseket és a međugorjéiakat.

Kifejezetten üldözőbe vették őket, ezért állandóan cserélték a jelenés helyszínét. Jelenések és csodák voltak ismerősöknél, rokonoknál, a réten és a hegyoldalban is. A Szűzanya mindenütt ott volt. Például számos hívő látta a Križevácon a hatalmas fogadalmi keresztet a tengelye körül forogni. Egy vak idős bácsi visszanyerte látását.
Július közepén a Szűzanya otthon jelent meg Jakovnak és ara kérte, hogy menjen el a templomba és mondja meg az embereknek, hogy együtt imádkozzák a rózsa-füzért. Meg is tette, és azon a napon az eddig kissé kételkedő, érzelmeit visszafogó, fra Jozo atya is megpillantotta egy rövid időre a Szűzet és minden kételye elszállt.
Mária egy másik alkalommal azt üzente: „A rózsafüzér nem felsorolás, számolgatás. A szívvel kell imádkozni. De mielőtt imádkozni kezdtek, meg kell bocsátanotok felebarátaitoknak." Sorra kiáltottak fel az emberek, sírtak, megölelték és megbocsátot¬tak egymásnak. Kibékültek.

( Egy másik kegyhely napjainkban a Križevac helyen)

Aznap alkonyatkor a Križevac felett a derült égen megjelent egy nagy felirat: MIR (Béke). Ezt a faluban sokan tökéletesen látták, és legalább még vagy száz ember tíz kilométeres körzetben Medugorje környékén.

Most már egyenesen hullámzott a tömeg belföldről és külföldről egyaránt Međugorjéba és szüntelenül ostromolták a látnokok házait. Mindenkinek Mindegyik megvolt a maga elvárása és kérése, amiket kis papírokra jegyezték fel majd odaadták a látnokoknak, hogy továbbítsák a Szűzanyának. Akik természetesen lelkiismeretesen felolvasták a kéréseket Máriának.

Folytatása következik...