Hangulatunk befolyásolása

A magyar nép híres a pesszimizmusáról, és ezt nem csak az támasztja alá, hogy sokat panaszkodunk, hanem a külföldiek véleménye is, amit megfogalmaznak rólunk. Talán nem is gondolnánk, hogy a pesszimizmus a szavakban kezdődik. Miről beszélünk nap, mint nap, ha találkozunk valakivel? Arról, hogy kevés a pénz, betegek vagyunk, rosszkedvűek. Pedig beszélhetnénk arról is, ami jó az életünkben, mert van rengeteg pozitív dolog is, még ha nem is látszik elsőre. Hiszen legtöbbünknek van hol lakni, van mit enni, van mit felvenni. Béke van, és biztos mindenkinek van legalább egy személy az életében, akire számíthat. Szavainkkal befolyásoljuk hangulatunkat, beszéljünk hát arról, ami szép, és amire vágyunk.

Félelem helyett álmodozás

A realisták szerint fel kell készülni a legrosszabbra, mert akkor nem ér csalódás. Viszont nagyon sok mindentől félünk alaptalanul is, a mindennapokban számtalan példa van erre. Mi van, ha lekésem a buszt, ha mérges lesz a főnök, ha elhagy a párom. E helyett mondjuk azt, mi van, ha a főnök ma hamarabb hazaenged, mi van, ha a párom elvisz egy romantikus vacsorára, stb. Ennek tudományos magyarázata is van! Ha felteszünk egy kérdést, az agyunk elkezdi rá keresni a választ. Ha pozitív kérdést teszünk fel, pozitív hangulatot gerjesztünk, ha negatívat, akkor negatív hangulatot.

Ne pletykáljunk!

Bár a pszichológusok szerint a pletyka jó hatással van a közérzetünkre, mégsem igazán jó, ha ezt tesszük, mert ez általában azt jelenti, hogy kevésbé jót mondunk valakiről. Egy igazi jó kis pletykálkodás nem csak egy mondatból áll. Egyik mondat gerjeszti a másikat, és bár azt gondoljuk, hogy milyen jót beszélgettünk, ha mélyen magunkba néznénk, rájönnénk, hogy a beszélgetés ránk is negatív hatással van. Csak annyira hozzá vagyunk szokva a negatív alaphangulathoz, hogy észre sem vesszük az érzéseinket, hiszen amiben vagyunk az már természetessé vált. Ha már beszélünk valakiről, mondjunk inkább jót róla. Nem csak azért, mert nem illik kibeszélni valakit a háta mögött, hanem azért is, mert egyes ezoterikus tanok szerint, ha valakiről távollétében beszélünk, a nem e világi része megjelenik. Tehát, tudat alatt tudja, mit gondolunk róla valójában.

Vegyük észre a szépet mindenben!

Észrevetted, hogy milyen egyszerű mindennek a rossz oldalát látni? Pedig ugyanezzel az energiával megláthatnánk a jót, és a szépet is. Ha ez már megtörtént, és szokásunkká vált, akkor kezdjünk el azokra a jó dolgokra figyelni, amelyeket eddig talán észre sem vettünk. Például csodálkozzunk rá a nyíló virágra az út szélén. Ne csak gyorsan szükséglet gyanánt étkezzünk, hanem élvezzük ki az ízeket. Ne rohanjunk mindig, sétáljunk és figyeljünk. Nézzünk fel az épületek tetejére, csodáljuk meg a homlokzatokat, a régi építészeti stílusok megmaradt darabjait. Ez utóbbi módszer ajánlott depresszió, vagy rosszkedv esetén is. Mert ha megkérdezzük az illetőt, hogy milyen színű az épületek teteje, elérjük vele azt, hogy kitekintsen a bajából, és nyitottá váljon a világra.

Ezekkel az apró egyszerű módszerekkel egy idő után boldogabbá válhatunk. Rájövünk majd, hogy a külvilág nem sokat változott, de mi boldogabbak vagyunk. Márpedig ez a lényeg. Nem?