Legyőzni a halogatást csak úgy lehet, ha megérted, miért is halogatsz, és az oka ellen teszel valamit.
A legáltalánosabb ok 
Tologatod magad előtt a fontos munkát, inkább valami olyasmivel végzel, amit könnyen, egyszerűen meg tudsz tenni, vagy – legyünk őszinték – sokkal szívesebben teszel.
Lehet, hogy csak nem érzed a különbséget a „fontos dolgok” és a „sürgős dolgok” között. Mindannyiunknak 24 órából áll a nap, a halogatók is végighajtják az egészet, csak épp nem bölcsen. Annyira a sürgős dolgokra koncentrálnak, hogy a fontosakra már nem marad idejük, bármennyire is tudják, milyen kényelmetlenségeik lesznek abból, ha azok elmaradnak.
A másik ok a halogatásra
Ha a fontos dolog elvégzésére kivárod a pont „megfelelő időt” vagy megfelelő hangulatot, ha félsz attól, mi lesz, ha végzel a feladattal – mindegy, hogy a sikertől vagy a sikertelenségtől félsz - , ha nem tudsz jól dönteni, ha nem tudsz jól szervezni, vagy csak ha túlzottan a tökéletességre vágysz.
Mindegy, mi is áll a halogatás hátterében, a lényeg az, hogy felismerd az okot. Akkor meg tudsz vele küzdeni, még mielőtt végképp „lustaként” könyvelnének el.
Fejleszd a szervezőképességedet, próbálj meg hatékonyabb lenni, és akkor tudni fogod, mik azok a feladatok, amiket elsőként kell elvégezned. És ha nem azokat végzed el: halogatsz.
Ha épp a „fontos” munkán dolgozol, és valami sürgős feladat érkezik
Tudd, hogy az a „fontostól” fog időt elvenni. És ennek alapján dönts. Tanuld meg a fontosat a sürgőstől megkülönböztetni.
Ha például bekukkant a főnököd, és közli, hogy azonnal csatlakozz a többiekhez, mert megbeszélés lesz: ez sürgős.
Ha azzal keresnek, hogy a kedvenc ügyfélnek problémája van, intézkedj: ez is sürgős.
Igen, ilyenkor azonnal félre kell tenni minden mást, de ezek épp, hogy csak érintik az igazán fontos dolgokat. A fontos az, amitől szélesebb lesz a látóköröd, amitől előrébb jutsz, ha olyasvalamit érsz el, amire vágytál, amik a céljaidhoz vezetnek.
Ez nem jelenti azt, hogy a sürgős feladatokkal ne törődj
Nem is teheted meg, hiszen ezek is a munkád részei. Csak éppen úgy kell velük bánni, olyan hatékonyan, hogy maradjon idő a fontosakra is. Ne alibiként kezeld őket: „már megint lélegzethez sem jutottam….”
Ha jól tervezel – és szervezel – rengeteg „sürgős” feladat eltűnik, vagy ha mégis felüti a fejét, nem is lesz már annyira sürgős (ha előrelátó voltál, ha előre betervezed, ha számítasz rá, hiszen a „múltkor is volt már ilyen”), és könnyen és gyorsan elbánsz vele.
És, legyünk őszinték ...a sürgős feladatokat valószínűleg nem is neked, egyedül kellene megoldanod. Csak te vagy kéznél. Vagy nem tudod megosztani másokkal a kapkodásban. Találj ki erre is stratégiát: legközelebb ne egyedül kelljen küzdened.
