Póráz… bizony régi találmány. Ami valószínűsíthetően nem ok nélkül kezdett divattá, sőt hétköznapi tárggyá válni. Mert amíg vannak engedetlen ebek, addig szükség van egy őket megfékező tárgyra. Szófogadatlan állatok mindig lesznek, így a póráz is szükségeltetik. De vajon mindenkinek? Lehet általánosítani a kutyások között?

Régen és ma

Szóval, lehet általánosítani a kutyatartók között? Bizony, nehéz kérdés. Mindannyian láttunk már olyan kutyásokat, akiknek nem véletlenül nincs szükségük pórázra, állataik kellőképpen fegyelmezettek és megbízhatóak. De láttunk már felénk rohanó kutyát, akinek a gazdija távolról kiabált, hogy „Nem bánt!” ,mégis kételkedtünk szavai őszinteségében…

Azt vettem észre, hogy régebben valahogy ügyesebbek voltak ilyen tekintetben a gazdik. Legalábbis gyerekkoromból emlékszem, hogy gyakori látvány volt a közvetlenül a gazdája lábánál mendegélő, egy szóra (vagy akár jelzésre!) megálló, pórázt közelről talán nem is látott kutya.

Hozzá kell tenni, bátrabbak lehettünk akkoriban. Nem volt még annyi autó, nem volt annyi felelőtlen kutyatartó sem, aki komolyabb utánanézés nélkül szerez be egy nyilván a későbbiekben engedetlenné (vagy akár veszélyessé…) váló ebet, így nem kellett annyira atrocitásoktól és balesetektől tartani.

Talán a bizalom is erősebb volt kutyatartó és kutyatartó között. Ha egy nagytestű kutya elindult egy kisebb felé, a kisebb kutya gazdájának vélhetően nem az volt az első gondolata, hogy támadásra készül, mert az esetek zömében nem is kellett ettől tartani. Inkább hagyták őket egymással játszani.

A bizalmi elv hatékony működése egyébként a kutyások és a többi ember között is jobban jellemző volt, mint manapság. Valahogy nem feltételezték minden szembejövő kutyáról, hogy rögtön a gyerek torkának esik, amint a közelbe merészkedik. Nyilván más volt a helyzet, ha agresszíven közeledett, de azt viszonylag egyszerű kiszúrni (bár voltak, vannak és lesznek is némely emberhez hasonló alattomos állatok…) Ezek persze saját észrevételeim, könnyen lehet, hogy nem ért velem mindenki egyet, sőt az sem kérdés, hogy sokan jobban emlékeznek nálam (a ’90-es évek elejére mindenképpen). Általánosítani véleményem szerint nem lehet, a törvényi szabályozás viszont nem árthat, talán megelőzhető vele 1-2 galiba. Ugyanakkor, mint szinte minden törvény esetében, lesznek, akiknek ez indokolatlan procedúrát fog jelenteni.

Mi is maga a törvény 2014-ben?

Ez is egy igen érdekes téma. Valójában ugyanis a közterületeken a szabálysértési törvény szerint lehet póráz nélkül vezetni a kutyákat. Hiszen szabálysértést követ el: 2012 II. tv.93. § (1) Aki a felügyelete alatt álló kutyát a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja, b) természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya kivételével – póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja, c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön – vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével – szállítja...

Ebben a törvényben tehát csak a felügyelet van kikötve közterületen, póráznak se híre - se hamva. Na de akkor mi okozza az értelmezésével kapcsolatos bonyodalmakat?

Megoldás és kiskapuk

A látszólagos egyértelműség ellenére vitatott a dolog, mivel létezik a 41/2010. (II. 26.) kormányrendelet is, mely kimondja: 17. § (1) Belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.
Vagyis ez a kormányrendelet, szinkronban az önkormányzatok rendeleteivel kötelezi a gazdákat a pórázhasználatra. (Egyébként (3) Szájkosarat használni a (2) bekezdésben foglaltak végrehajtása érdekében - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a szájkosár használatát nem írja elő - kizárólag az egyed jellemzően agresszív magatartásának ismerete esetén kell.).

A helyzet azért is elég komplikált, mert a magasabb rangú jogszabály a megengedőbb. A gyakorlatban ez úgy nézhet ki, hogy bár szabálysértésnek nem minősül, a közterület-felügyelő büntethet a közterületen történő szabad sétákért. Tehát lényegében nem változott sok minden, csak a káosz mélyült, ami talán annak is köszönhető, hogy vitatott a kutyatartással kapcsolatban rendelkezni jogosult személye.
Na de kik lesznek azok a bizonyos kivételek? A fent említett törvényben is szerepel néhány, de ők csak a funkciójuk miatt élvezhetik ezt a kiváltságot (pl. vadászkutya) ami nagyon is evidens, csak éppen kevés. Ugyanis a megbízható ebek is megérdemelnének, hogy ebben a kegyben részesüljenek.

Korom Gábor, a Népszigeti Kutyaiskola volt vezetője szerint egy olyan vizsga lehetne a megoldás, mely felruházná jogokkal a megszerzőjét. Kezdeményezéséhez több civil szervezet is csatlakozott. Úgy gondolom, ebben lehet ráció, hiszen ki kéne érdemelni tanulással és gyanítom, hogy anyagiakkal is a póráz nélküli életet. Ez igencsak leszűkítené a kutyájukat elengedők körét, aminek nyilvánvaló pozitív hozadéka lenne, hogy aki egyébként sem foglalkozik a kutyájával, az kénytelen lesz legalább pórázon vezetni (mert a bírság árát nyilván sajnálná…)

Igazságosság ide vagy oda, a pórázviselésről a gazdának kell döntenie, az ő felelőssége. Neki kell felmérnie, mennyire megbízható az állata. És bár mindig lesznek rá próbálkozások, jogszabályokkal szerintem nem lehet látványos eredményeket elérni ilyen téren. A kérdés tehát valójában a kutyatartók lelkiismeretére van bízva, ezt jobb észben tartani…