Hússal vagy nélküle?

Általános nézet, hogy az emberhez képest az állatoknak kisebb vagy tökéletlen a tudatosságuk, ennek ellenére tudatos, érző lények. A buddhizmus és néhány más vallás tézisei már régen leszögezték, hogy egy másik teremtmény életének kioltása bizonyos karmikus következményekkel jár annak arányában, amennyi érzelem abban a teremtményben összpontosult.

Az elméletből az következik, hogy elfogadhatóbb, ha az állati élet alacsonyabb formáit oltjuk ki emberi fogyasztás céljára, mint ha a magasabbakat. Vagyis ebből a nézőpontból a baromfi- és a halfogyasztás jelenlegi divatja szerencsésebb választás, mint a sertés- vagy a marhahúsevés. Az elhatározásban természetesen a tudás és a megérzés is szerepet játszik.

Tápláléklánc

Vajon alátámasztja-e ezt az elméletet a táplálkozástudomány? A táplálékban lévő túlzott zsírt és koleszterint tartják a szívbaj, a cukorbetegség, a mell-, a vastagbél- és a prosztatarák legfőbb okozójának, hogy csak a legfőbb örökletes betegségeket említsük. A halban és a szárnyasokban azonban magas a telítetlen zsírok aránya, amelyek a vörös hús telített zsírjaival ellentétben igyekeznek kiküszöbölni a szervezetben lévő koleszterintöbbletet. Különösen az omega-3 zsírsavakban gazdag halakra érvényes ez a megállapítás.

Minél lejjebb haladunk a táplálkozási láncon, annál kevésbé halmozódnak fel az állatokban a rovarirtó szerek, a nehézfémek és más szennyező anyagok. A különböző kultúrák és vallások különféle okok miatt tiltják vagy éppen bátorítják ezeknek az „alsóbbrendű” állatoknak vagy bizonyos részeiknek a fogyasztását. Egy holisztikus elv például azt állítja, ha valaki már állati élelmiszert eszik, akkor jobban teszi, ha az egész állatot elfogyasztja. A hagyománykövető népek rendszerint megeszik a nagyobb állatok csontjait, a gyomrát, a farkát és azokat a részeit, amelyeket mi kidobunk; ezt a gyakorlatot őrzi azoknak az embereknek az étrendje is, akik máig ragaszkodnak kulturális hagyományaikhoz.

A kevésbé fejlett állatok fogyasztásának egyik előnye, hogy az állat homogénebbnek tűnik, így könnyebb szinte teljes egészében elfogyasztani. Ilyen például a szardella, a szardínia, a kagyló, az osztriga (szinte teljes egészében ehető, a kagylóhéjat kivéve), a csiga, a tojás, a kaviár, a rovarok és az erjesztett ételek mikroorganizmusai (baktériumok, élesztő- és egyéb gombák). Az ember sokkal kevésbé fél attól, hogy megöljön és megegyen egy rovart, mint hogy megöljön egy rendkívül fejlett állatot, például egy disznót vagy egy birkát, és elfogyassza a húsát. 

Nincs tiszta vega

Az erjesztésről szólva meg kell jegyeznünk, senki sem tiszta vegetáriánus (vagy vegán), mert minden ételben, különösen az erjesztett ételekben mikroorganizmusokat eszünk. Táplálkozásilag és erkölcsileg azonban sokkal kívánatosabb az élet alacsonyabb rendjének az asszimilálása, mint egy fejlettebb élet kioltása. Táplálkozási szempontból azért igaz az állítás, mert a fermentált ételek és a mikroalgák gyakran megegyeznek a fejlettebb állatokból előállított élelmiszerekkel, sőt, jobbak azoknál. Erkölcsileg az állattenyésztés általános körülményei miatt kívánatosabbak az alacsonyabb rendű élőlények. Talán azok az elkötelezett húsevők is megváltoztatnák a véleményüket, akik nem hisznek az állatok megölésének karmikus hatásában, ha látnák, hogyan etetik, tartják, mészárolják le az általuk megevett állatokat. Minden szónál terhelőbb bizonyíték egy látogatás a friss húst előállító telephelyeken, mészárszékeken és baromfigazdaságokban.

Kínában egykor…

Honnan tudhatod, hogy a teljesen növényi étrend erőt és kitartást ad? Élő példa erre minden őz, ló és növényevő állat, valamint rengeteg ember, még Nyugaton is. A hinduk, a buddhisták és a taoisták között emberek millióit érintő tiszta vegetáriánus irányzatok léteznek, immár két és fél évezrede. Indiában is több ilyen jellegű hagyomán él, csakhogy náluk rendkívül gyakori a tejtermékek használata, ezért a legjobb vegán példák azokból az előző nemzedékekből kerülnek ki, akik Kína egyes területein éltek akkor, amikor szinte egyáltalán nem volt tej- és tejtermékfogyasztás. Érdekességként megemlíteném továbbá, hogy a mai Kínában kevés a vegetáriánus, míg sok, magát vegetáriánusnak nevező amerikai étrendjében több a hal, a tojás, a tejtermék és a szárnyas, mint amennyit egy átlag kínai megeszik.

Forrás

Paul Pitchford: Gyógyító táplálkozás
Édesvíz Kiadó

„Az étel mindig megfelelően működik, bár a hatása kevésbé markáns, sokkal gyengédebb, mint a gyógynövényeké és más gyógyszereké. Ugyan lassabban fejti ki a hatását, de sokkal alaposabban befolyásolja a test valamennyi rendszerét. Ha megelőzésre és kezelésre helyes étrendet állítunk össze, kevesebb gyógyszerre lesz szükség – ha szükség lesz egyáltalán.”

A Gyógyító táplálkozás a kínai orvoslás és táplálkozástudomány hagyományait társítja a növényi étrend gyógyító hatásaival foglalkozó modern nyugati kutatásokkal. Ez a korszakalkotó munka átfogó és értékes ismeretekkel gazdagítja olvasóit az egészséggel, az étrenddel, az alternatív gyógyítással, valamint számtalan növényi és állati eredetű táplálék gyógyító tulajdonságaival kapcsolatban.

Paul Pitchford tanár, táplálkozáskutató az ősi hagyomány szellemében inaskodással, a kelet-ázsiai orvostudomány mestereinek személyes útmutatása mellett szerezte szakképzettségét. Több mint három évtizedes működése alatt a távol-keleti filozófia egyesítő, holisztikus megközelítését ötvözte a Nyugat főbb táplálkozásterápiai elméleteivel, amivel új távlatokat nyitott az egészség és a gyógyítás előtt. A szellemi tudatosságot és az ebből fakadó útmutatást tartja a sokszínű élet, így a táplálkozás lényegének.

További információt a könyvről idekattintva, 
az Édesvíz Kiadó honlapján találsz >>