Falkatag vagy rivális hím? - A nőgyógyász Pasiszemmel

Szeretem, ha aktívak az olvasóim. Bevallom, addig eszembe sem jutott volna ez a téma, amíg az egyik bájos Női Portál követő puha praclijai a monitor papírjára nem vetették az ötletet. Ami nem más volt, mint hogy írjak a nőgyógyászról – Pasiszemmel. Magamtól tényleg soha sem kapartam volna elő ezt a javaslatot a szürkeállományomból, de ahogy megérkezett a Hölgy kívánsága, máris elkezdett kattogni az agyam a megvalósításon. Elsőként rögtön egy kérdés merült fel bennem. Miért nincsenek női nőgyógyászok? Kedveseim, nem jobb lenne nektek azokat a bizonyos dolgokat egy hasonló nemű fehérköpenyesnél lerendezni? Lehet, hogy nem is tartanátok tőle annyira. Mert féltek tőle, azt tudom. Amit meg is értek. Bizonyára nem kellemes, hogy egy vadidegen csóka matat… ott. Itt meg bennetek merülhet fel – joggal – egy másik kérdés: ez nem piszkálja a férfiak csőrét? Hiszen annyira adná magát, hogy a legelső személy, akire féltékeny lehet egy pasi, az a barátnője nőgyógyásza. Ez a „kuruzsló” annyiszor jut el a combok alkotta dombok völgyébe, hogy azt a legfoglalkoztatottabb férfi pornószínész is megirigyelné. Nem kérdés: nőgyógyásznak lenni álommeló. Vagy mégsem? Szóval, van mit megvizsgálni rajta – Pasiszemmel.

Várni a váróban, amíg…

…amíg egy szobával arrébb egy idegen fickó 2 centiről tanulmányozza a csajom azon testtájait, ahová elviekben csak nekem van belépési engedélyem. Ha dúvad hím lennék, feltépném az ajtót, és saját kezűleg helyezném fel a sztetoszkópot a doki nemesebbik felébe. Persze nem teszek ilyet. Meg különben is: hogy kerülnék a rendelőjébe? A válasz egyszerű: lovagias kísérőszolgálatként. Mint annak már többször hangot adtam, a férfi szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy támaszt nyújtson szíve Hölgye számára. Ezért aztán, ha az én kis Tündérbogárvirágszálam megkér arra, hogy fogjam a kezét az előszobában, amíg Ő bebocsátásra vár a nőgyógyászhoz, akkor természetesen vállalom a kihívást. Bár megjegyezném, hogy fordítva elég fura lenne. Mármint hót ziher, hogy én nem kérném meg a csajomat, hogy szorítson nekem a váróban, amíg engem az urológus próbál bokafogásra ösztönözni. Meg aztán egyszer (vagy csak párszor) legyen Budán kutyavásár. Azaz néhány alkalommal szívesen elkísérem a Drágámat a nődokihoz, de amúgy azt hiszem, ez igazából egy jó barátnő dolga lenne. Szerencsére általában nem is várjátok el, hogy állandóan a tortúra helyszínén tartsuk bennetek a lelket, amiért máris jár nektek egy nagy piros pont. Ugye, hogy kellenek barátnők? Nem hiába mondom ezt annyiszor…

Gumikesztyűs kézzel bántak veled?

Amennyiben viszont ott vagyok a rendelőben, akkor tényleg fel kell dolgoznom azt az élményt, hogy az ajtó túloldalán egy másik pasas barangol a barátnőm intim tájain. És ennek ellenére féltékeny vagyok? Határozottan nem! Azt nem állítanám, hogy nincsenek olyan elborult elméjű, birtoklásmániától űzött hímek, akik ne lennének féltékenyek még a csajuk nőgyógyászára is; de nekem is megdöbbentő volt a felismerés, mikor úgy igazán belegondoltam, hogy egyáltalán nem tekintek úgy erre a dokira, mint potenciális veszélyforrásra. Pedig ez aztán tényleg adná magát. Amúgy a sunyi kis férfiösztön kapásból próbálja a maga javára fordítani a helyzetet. Ha lebukok a diszkóban az „asszony” előtt, mert épp egy dögös vörössel smacizok, jogos önvédelemből még mindig mondhatom, hogy bezzeg Ő meg engedi, hogy a nőgyógyász képében egy másik pasi taperolja. Elég galád, nem? Jó, jó, ígérem, ez nem volt több egy átsuhanó képzelgésnél. Amúgy meg tényleg nem vagyok féltékeny rá, és ezt szerintem sok más férfi nevében kijelenthetem. Az persze azért nem baj, ha nem túl jóképű dokit választotok magatoknak…

Keblemre, barátom!

Egyébként pedig az a furcsa helyzet is előállhat, hogy ez a rendkívüli szakmát űző ürge még a szövetségesünkké is válhat. Ugyanis amennyiben még nem szeretnénk gyereket – megnyugtatásul közlöm, hogy ez csak átmeneti állapot, khm… -, és sikerül Kedvesünket meggyőzni arról, hogy az óvszer szorít, megöli a vágyat és az élmény sem az igazi vele; akkor a nőgyógyász lesz az, aki felírja a fogamzásgátló tablettákat a nőnknek. És ezért a cselekedetéért legalábbis kitüntetést érdemelne! Tehát nem hogy nem vagyok rá féltékeny, még akár azt is vállalnám, hogy a vállamon hordozom körbe, miután babérkoszorút helyeztem a fejére. Ezen túlmenően is irigylésre méltó helyzetben van a fickó: álommelója van, annyi jó nőhöz kerül igazán közel. De ez sem teljesen igaz, mert bár első blikkre tényleg mindegyik férfi szívesen cserélne vele, ha valamelyik topmodellt kell megvizsgálnia; de ne feledjük, hogy ugyanez a kötelessége, ha a szomszédból Aranka néni ül be a székébe… Ezért aztán pláne kijár neki az elismerés!

Dupla élet a leiratkozás után

Nőgyógyászunknak – kapja csak meg a királyi többest – nem csak akkor jut fontos szerep, ha fel kell írnia a fogamzásgátlót, hanem akkor is, amikor ennek leállításáról születik közös döntés. Amit igazából úgy kell elképzelni, hogy a barátnőm bejelenti, én meg rábólintok. Ez általában okkal történik. És itt most nem a pirulák hormonháztartás borító tulajdonságára gondolok (azért remélem, figyelitek, mennyire tájékozott vagyok). Azért kell leállni a cuccal, mert jöhet a baby. Mármint a gyerek. Innentől kezdve a nődoki szinte családtaggá lép elő. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a leendő anyuka minden rezdüléséről tud, Ő közli a jó hírt, ott van az első ultrahangnál, és Ő lesz az is, aki majd a világra segíti a csöppséget. Ezek után az sem lenne meglepő, ha az apás szülést követően (jaj…) Ő lenne az első, akit megölelünk határtalan boldogságunkban. Sőt, ha fiú lesz a kis utód, még az sem zárható ki, hogy a doki után fogjuk elnevezni. Vagy megkérjük, hogy legyen Ő a keresztapa. Ami nagyon praktikus pasi-elképzelés, hiszen a nőgyógyászok elég jól keresnek. Látjátok, Hölgyeim, idejekorán bebiztosítjuk a gyermek jövőjét.