Lenyűgöző képeken a legfestőibb fekvésű inka romváros

Machu Picchu (kecsua nyelven: „Öreg csúcs”) egy lépésre az égtől, az Andok több ezer méter magas hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg. A város lehetett spirituális beavató központ, királyi rezidencia, vagy titkos erőd. Senki sem tudja pontosan, milyen céllal épült ez a titkos átjárókkal elzárt rejtekhely.

Machu Picchu az egyetlen teljesen érintetlenül maradt inka város. A településen semmiféle erőszakos beavatkozásnak nem maradt nyoma, lakói valószínűleg elhagyták. Csak annyira sérült, amennyit az idő pusztított rajta. Machu Picchu paloták, templomok, lakóházak, lépcsők, vízcsatornák, kutak és mezőgazdasági teraszok többszintes együttese. 

Az inka ösvények és „naputak”

Az inkák a perzsákhoz és a rómaiakhoz hasonlóan kiváló útépítők voltak. Machu Picchu is egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a 40 000 kilométeres úthálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat, a hegyektől a tengerpartig. A „naputak” a hegyoldalban fél méteresek, a síkságokon 4-6 méter szélesek voltak, és oldalukon fal húzódott, ám Machu Picchu esetében szándékosan nehezen járható nyomvonalat jelöltek ki, amelynek több pontjáról is félelmetes szakadék tárul az ember szeme elé. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni. A településhez felvezető, utolsó szakasz előtt egy függőhídon kellett áthaladni. Ez egyértelműen jelzi, hogy a városlakók számára a biztonság elsődleges szempont volt, Machu Picchut féltve őrizték.

Machu Picchu délkeleti szektora körül egy 5 méter magas kőfal húzódik. A falból nyíló, hatalmas kőtömbből faragott kapun keresztül lehetett bejutni a városba. A kaput csapok, fatörzsek és reteszek segítségével csak belülről lehetett zárni, illetve nyitni. A várost azonban nem csak ez a fal és a titkos kapu védte, hanem maga a természet. A folyóvölgy felé karéjként három 700 méteres szakadék, alkotta a valódi védelmet. 

A Napkultusz szertartások szent tere

Az inka uralkodók a Nap leszármazottjainak tartották magukat, így Machu Picchu romjai között a Nap-kultuszra utaló nyomokra bukkanhatunk lépten-nyomon. A város legszentebb pontjai az Intihuatana, a Naptemplom és a Háromablakos templom. Szent térnek nevezett tisztásról 60 lépcsőfok vezet fel a fellegvár legmagasabb és legszentebb pontjához, az Intihuatanához, ahol a téli napforduló napján ünnepélyes szertatás kíséretében szimbolikusan kipányvázták a Napot, hogy biztosítsák az égitest visszatérését. A Nap tartóoszlopa egy különös formájú kőszobor, amely csillagászati megfigyelésekre is szolgált.

A Naptemplom egy félkör alaprajzú, kétszintes torony, közepén egyetlen kőtömbből álló oltárral. Az oltár tetején van egy mélyedés, amelyet a nyári napforduló felkelő napja világít meg. Feltételezetten ezen a helyen is csillagászati megfigyelések és rituális áldozatok zajlottak. A szertartásokat a téli és nyári napfordulókor tartották.

Machu Picchu titka

Az inkák hittek abban, hogy a legszebb természeti tájaknak természetfeletti erejük van – és Machu Picchu az ég és a föld ideális találkozási pontjának számított. Hiram Bingham egyik feltételezése szerint az elrejtett kisváros az inka uralkodók szülőhelye lehetett - ez magyarázatot adna a napszüzek magas létszámára is. A feltárt sírokban ugyanis a többségben női csontvázakat találtak, ami arra utalhat, hogy a nők valamilyen fontos szerepet töltöttek be a város életében. A romok között talált csontvázak alapján nagy a valószínűsége annak, hogy sokkal több nő élhetett itt, mint férfi.