Baalbek - Az első űrrepülőtér?

Emberi erővel épültek?

Netán ezek a helyek az emberek és idegen civilizációk még megfejtetlen közös történelmének részei? Az nem újdonság, hogy az idegenek köztünk élnek. Mégis olyan megfoghatatlan, hogy már nagy valószínűség szerint a történelmünknek is részesei voltak. Korunk tudósai eddig nem tudták megmagyarázni, hogyan épülhetett meg a kor eszközeinek és emberi erő használatának köszönhetően a rejtélyes baalbeki terasz. A hely szelleme ezreket vonz a libanoni Beeka völgybe, ahol mintegy 4000 évvel ezelőtt a föníciaiak idején Baálnak, a Nap Istenének emeltek először szentélyt, bár történelme ennél hosszabb időre tekint vissza.

A területen folytatott régészeti kutatások szerint már a bronzkorban lakott településként funkcionált, ám nevét a Baálnak emelt szentély idején a Nap Isten után kapta. A hely különös energiái máig vonzzák a szakrális élményekre vágyókat. Az idők során népek és kultúrák jöttek-mentek, háborúk dúltak, de ez a terület mindig is a vallásé, az átszellemülésé maradt. Az idők folyamán Baalbek római fennhatóság alá került, fontos jóshellyé vált és a római isteneknek emeltek templomokat rajta. A templomoknál is különösebb a hely legfontosabb látnivalója, maga a baalbeki terasz, melynek monolitjai a máig felfedezett legnagyobb darabok. A rómaiak korában a város a Heliopolisz vagyis a Nap városa nevet viselte Jupiter, Vénusz, Bacchus és Merkúr templomai épültek fel a környező dombokon. Jupiter temploma a valaha épült legnagyobb templom volt a világon. Ezeknek a templomoknak a megépítéséhez, a terepet egy igen különleges és egyedül álló módon készítették elő, olyannyira időt álló módon, hogy az azóta épült város a mai napig ezen nyugszik, ahogyan a római korból ránk maradt hatalmas templomok romjai is. Az alapot egy gigantikus monolitokból, kirakós játék módjára egymás mellé illesztett monolit tömbök adják. Ezek a kőtömbök egyedülállóak a világon, súlyukat tekintve túltesznek a piramisok kőtömbjein, méretüket mi sem szemlélteti jobban, mint hogy a legnagyobbak több mint ezer tonnát is nyomnak, melyekből több mint 500 darabot fektettek egymás mellé mértani pontossággal.

A várandós nők köve

Egy Baalbekhez közeli kőbányában leltek rá a kövek forrására, ahol egy utolsó és befejezetlen monolit egy félig megmunkált szikladarab áll. A követ a dél kövének vagy a várandós nők kövének is nevezik. Nos, mai technikai felszereltséggel is nehéz szülés lenne őseink munkáját befejezni! Az egyes szikladarabokból kifaragott kőtömbök mérete átlagosan 20*4,5*4,5 méter, de az alapokat adó monstrumok elérhették a 800 méteres hosszúságot is. Tudni illik, a monolitokat egy darabból faragják ki, majd szállítják a felhasználás helyére. Ez egyelőre túl nagy falat lenne korunk építő munkásainak - akkor vajon hogyan oldhatták ezt meg őseink külső segítség nélkül?

Erre a kérdésre máig nem született válasz. Maradnak a találgatások és a legendák, amik akadnak is szép számmal. Nem meglepő módon az erre vonatkozó misztikus történetek mind az emberiség túlélésének zálogát látják abban, hogy sikerül-e megfejteni a múlt rejtélyeit. Mi lehetett a múlt rejtélye melyet e kövek őriznek? Sokak szerint a város építetője Káin fia lehetett, aki így akarta megvédeni a várost a vízözöntől. Mégis, a legelterjedtebb legenda szerint a terasz valójában egy leszálló pálya lehetett, még jóval a vízözön előtt. Gilgames utazásai során pontosan körülírja a helyet, mint repülőteret, amit mai ésszel megerősítve látunk - ha azt vesszük, milyen profi módon megépített, tökéletesen sík „leszálló pályára” sikeredett.

Akár így, akár úgy, de a baalbeki terasz több százezer éve tanúja az emberiség történelmének. Szinte az egyetlen ilyen állapotban fennmaradt alkotás a vízözön előtti időkből. Túl élt megannyi kultúrát, megannyi háborút és valószínűleg az emberiség történelmének utolsó óráiban is masszívan állni fog. Talán épp akkor éli majd másodvirágzását és tölti be igazi szerepét túlélésünkben, vagy épp csúfos leigázásunkban.