Ne csinálj úgy, mintha én lennék az első!

A nők iszonyatos hisztériát tudnak csapni abból, ha a korábbi barátnők szóba kerülnek. Basszus, igen, nem elsőként toppantál be az életembe! Ez van. De nem egy férfiról is hallottam olyan sztorikat, hogy már attól vöröslő fejjel püfölte a BMW-je kormányát és bőrülését, ha a csaja volt palijának a neve elhangzott. Pedig elvileg normális, felnőtt emberekről van szó. Elvileg. Felnőtteket még csak-csak találunk, az emberek már necces, a normális meg a „hagyjuk már” kategória. Én nem sorolom magam közéjük. Nekem egészen más hibáim vannak, hehe. De legalább nem kelek ki magamból, ha az egyik elődöm szóba kerül. Ne legyünk gyerekek! Eleve nem sajátíthatunk ki senkit, a múltjára féltékenynek lenni meg végképp ostobaság. Meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy ott van ő is. Említés szintjén. Néha. Jó esetben. Rosszabb esetben gyakrabban. Látjátok, kényes az egyensúly, és vannak, akik megborulnak. Megmutatom, Pasiszemmel hogy fest ez. A többi már rajtatok múlik.

A neve: Senki

Van egy típus, és teljesen mindegy, hogy férfiról vagy nőről beszélünk, akiből az exek említése azonnal dührohamot vált ki. Olyan szinten féltékeny, hogy az már elviselhetetlen. Ami felettébb árulkodó. Mert – és most nézzük Pasiszemmel -, ha így viszonyul a valaha volt kedveseimhez, akkor miként tekint majd azokra a nőkre, akik a jelenben felbukkannak mellettem? Mert lesznek ilyenek. Kolléganők, az ismerősök ismerősei, és még sorolhatnám. Látatlanban is megmondom: zsigerből utálni fogja őket. Amivel nagyon szegényes bizonyítványt állít ki magáról. Képtelenség lenyugtatni. Bizonygathatnám neki, hogy adott csajjal jobb is, hogy vége lett, ő csak fújná a magáét. Súlyos önbizalomhiányban szenvedhet, amit így próbál meg palástolni. Úgy kellene tennem, mintha ő lenne az első nő az életemben. Pedig ez oda-vissza elég nehezen megy. Kivéve, ha nem szűzzel kezdünk. Nem kell, hogy szeresse életem korábbi szívfoglalóit, csak tudjon ezzel a ténnyel együtt létezni. Normálisan. Nem hiszem, hogy egy ilyen emberrel működne. Ahogy ennek az ellenkezőjével sem.

Drága Előd…

Emlékszem, a megállóban álltam, és úgy voltam vele: ha még egy dicsérő szót szól az exéről, egyedül szállok fel a buszra. Kitalálhatjátok: igen, ez a másik véglet. Avagy jóból is megárt a sok. Lehet a korábbi kapcsolatokról beszélni, csak érezni kell, mikor és mennyit. Szerintem mindenki úgy van vele, hogy az elődjéről inkább negatív dolgokat szeret hallani. Ilyen gyarló emberek vagyunk. Jobb, ha az exek úgy kerülnek szóba, hogy „bezzeg Te mennyivel figyelmesebb vagy”, esetleg „mennyivel jobb vagy az ágyban”, vagy „vele ezt sosem tudtam volna megbeszélni”. Ennyi májhizlalás kell. De azzal sincs gond, ha néha a jó tulajdonságairól is hallunk. Végtére is, nyilván nem véletlenül volt a csajom vele. Csak Hölgyeim, arra figyeljetek, hogy ez ne menjen át egész estés méltató beszédbe. Mert azt a szerencsétlen „áldott embert” látatlanban is úgy megutáljuk, hogy csak na. Tudjátok, hol a határ. Csak szolidan sztorizzatok az exről. Ne érezzük azt, hogy jobbak nálunk. Férfiak vagyunk, és ezért nagyon hiúk.

Szóba sem jöhet

Egy olyan férfi, aki okos, és szeretné még egy darabig a fejét a nyakán tudni, birtokában van annak a bámulatos képességnek, hogy mikor melyik exet keverheti bele a beszélgetésbe. Az előző bekezdésben leírtak a nőknél is működnek. Tehát a volt kapcsolatokról ne úgy áradozzunk, hogy milyen csodálatosan kerek volt a melle, vagy mennyire sziporkázó volt a humora. Ezt még a legbékésebb természetű társ sem fogja túlságosan jó szemmel nézni. Ha szidjuk a korábbi csajt, azzal nem lőhetünk bakot. Azért ne durván, mert amilyen agyalósak a nők, Drágaságunk kapásból azon kezd el rágódni, hogy biztosan majd róla is ilyen becsmérlően szólunk, ha egyszer szakításra kerül a sor. Egyébként férfiként a legjobban tesszük, ha hallgatunk a korábbi nőcikről. Abból nem lehet baj. Úgyis lesz olyan exünk, akit az aktuális csajunk kinéz magának. Ezt már megfigyeltem. Hölgyeim, mindig választotok magatoknak „kedvenc utált előző barátnőt”. Na, őt végképp nem szabad szóba hozni. Legfeljebb csak név nélkül, halvány utalásokkal – mint a főgonoszt a Harry Potterben -, és ha lehet, azonnal témát váltani. Nem érdemes túlfeszíteni a húrt.

A mosoly jelentette végállomás

Továbbra is tartom, hogy egy normális kapcsolatban nem kell tabuként kezelni az exeket. Ha kellően elfogadó a partnered, megérti, hogy mit hozol magaddal korábbról. Nem kell állandóan róluk beszélni, nem kell, hogy körülöttük forogjon minden; de nem is kell úgy tenni, mintha sosem léteztek volna. No meg nem árt figyelni a másik reakcióira. Hacsak nem akarjuk a kanapén tölteni az éjszakát, sose kezdjük úgy a mondatot, hogy „bezzeg az előző pasim/csajom”. Ahogy azt sem mondjuk a nőnknek, hogy „finom a kaja, de az anyám főztje jobb”. Egy kis tapintat: nekem sem esne jól, ha életem párjánál állandóan alul maradnék az exével szemben. Egy egészséges együttlétben nem ördögtől való gondolat, hogy tudjunk akár nevetni a korábbi élményeken. Amikor még más volt mellettünk. Elhiszem, ha valakinek még sosem adatott meg, hogy ilyen férfi vagy nő legyen az oldalán. Pedig létezik ilyen. Tanúsíthatom. Aki nem kezd el hisztizni attól, ha megemlítjük valamelyik exet. Hanem megérti, hogy az életünk része. Volt. És ha akkor nincs az a kapcsolat, most talán nem lennénk vele. Nem lehet mindig, mindenhol elsőként célba érni. C’ est la vie.