Szeretem a szakmád, Szivi!

Hölgyeim, nekem Pasiszemmel is irdatlanul piszkálja a csőröm, ha egy nememhez tartozó másik egyed még most, a XXI. században is azon az állásponton van, hogy a nőnek a fakanál meg a porszívó mellett a helye. Na, jó talán még a gyereket felnevelheti, de amúgy hallgass a neve. Kész vagyok ettől! Igenis, ha harcos őseitek kivívták nektek a választójogot, meg azt, hogy akár autószerelők is lehettek, akkor éljetek a lehetőséggel! Azon is rég túlléptünk már, hogy Ti csak a gyors- és gépíráshoz, meg a kávéfőzéshez érthettek. Ennél az élet sokkal nagyobb kihívásokat tartogat nektek! Nekünk pedig az a kihívás, hogy magunkhoz édesgessünk egy rendőrnőt, egy menő manager csajt, vagy egy kick-box oktatót. De nem lennénk emberek – igen, Kedveseim, a férfiak is emberek… -, ha ne kezelnénk egy-egy szakmát fenntartással; esetleg némi féltékenységgel, ha a kedvesünk pénztárcájában vastagabban lapulnak a bankók, mint a miénkben. De elöljáróban megnyugtatlak Titeket: Szívecskéim, szeretjük a szakmátokat!

Barátnő, extrák nélkül

Amikor barátaimat magam köré gyűjtve nekiláttunk, hogy megvitassuk a témát, elsőre nagy szemekkel néztek rám. De hiszen egyikünk sem tud beszámolni elképesztően izgalmas foglalkozást űző, volt vagy jelenlegi partnerekről! Egyikünk sem járt kutyás mentővel, ipari alpinistával és filmrendezővel sem. Bár ahogy kiderült, annyira egyikünk sem bánja ezt. „Minden exem átlag irodai munkával bírt, normál munkaidőben, normál ruhában” – vallotta be töredelmesen Domi. Ehhez csatlakozott Berci is. „Nekem sem volt még extra foglalkozású csajom. Néha már annak is örültem, ha van melója, így nem kellett folyton a pénzen aggódnom”. Ha jobban megnézzük, ez egy férfinak tökéletesen megfelel: nincs speciális megfelelési kényszer, nem kell aggódni azon, ha éjszakázik, vagy ha veszélyes a foglalkozása, nem utazgat keresztbe-kasul a világban, és kisebbségi komplexusunk sem lesz mellette. Üljön csak szépen az íróasztal mögött, és nyomkodja a számítógépet. Amitől még mindig lehet karrierje egyébként.

Előléptetés tűsarkúban

Éppen itt kezdődnek a bajok. Oké, tényleg legyen munkátok, egyáltalán nem bánjuk, ha tíz műkörömmel kúsztok-másztok azért, hogy minél inkább megbecsüljenek benneteket – azért a főnök elé térdelni tilos! -, de azzal nehezen birkózik meg a férfiúi önérzetünk, ha magasabb pozícióba küzditek fel magatokat. Vagy ha többet kerestek. „A vezető beosztású csajjal azért lehet probléma. Már ha nem szoláriumot vezet” – töprengett el Domi. „Pszichésen hathat a férfiemberre, ha a nője magasabb pozícióban van. Én mondjuk, oroszlán vagyok, van bennem egy adag ilyen önérzetes hülyeség”. Szép dolog is, ha tisztában vagyunk önnön hibáinkkal. Azonban az ellenreakció sem késett soká: Berci megvédett benneteket. „Engem nem zavar, ha a párom többet keres, mint én. Inkább büszke vagyok rá, hogy jó abban, amit csinál, és megérdemli a lét”. Szerintem egyezzünk ki abban, hogy ez egészen addig nem jelent problémát, amíg nem óriási a szakadék a két fizu között, illetve senki sem rója fel a másiknak, hogy „te csak ennyit keresel?!”. Áll az üzlet?

Ki magasan jár, előbb találkozik a felhőkkel…

Szép dolog a szakmai előmenetel, büszkék is vagyunk rátok, mint látjátok, de sajnos számolni kell azzal, hogy minél magasabbra törtök fel a vállalati ranglétrán, annál nagyobb felelősséggel, és így annál több stresszel kell szembesülnötök. Ez pedig hosszabb távon kihathat a kapcsolat jövőjére, ha nem tudjátok, hogyan vezessétek le házon kívül a feszkót. Vagy ha nem beszéljük meg. „A mennyasszonyom egy nagyon menő étteremben üzletvezető” – avatott be minket a kulisszatitkokba Berci. „Ő az egyedüli női manager, szóval elég stresszes a melója. Gyakran haza is hozza a munkát, amiből sajnos volt már konfliktus. Szerencsére megoldottuk, és azóta nincs ebből gond”. Vagyis a karrier önmagában még egyáltalán nem probléma, de ha minden csak utána következik, az már baj. Úgy meg az egyik lehető legrosszabb szakítani, hogy az érzelmek megvannak, csak közénk áll a munka. Az ő munkája. Szinte még arra sincs idő, hogy kimondjuk: vége. Na de nem szeretném lehúzni a hangulatot, inkább mást húznék le. Avagy néha nem is olyan rossz, ha Kicsikénk hazahozza a melót…

Business casual

A munka hazacipelése különösen érdekes lenne abban az esetben, ha a kis Drágánk sztriptíz táncos vagy pornószínésznő lenne, de ez még senkinek sem adatott meg a társaságból. Berci különben is amondó, hogy velük úgysem lenne sokáig, hiszen nekik a pucér test már szakmai ártalom. Viszont a férfiak nem véletlenül fantáziálnak – erre építenek a szexfilmek is -, így igazi kincs lehet az a barátnő, aki nemcsak a hálószobában veszi fel a rendőr egyenruhát, hanem a dolgos hétköznapokon is. Igaz, erről meg Dominak van meg a véleménye. „Azért az igazi nővér vagy rendőr ruha közel sem annyira szexi, mint amiket a neten keresztül rendelhetsz meg” – mosolyodott el. Amúgy is beérjük azzal, ha a nőnk a teljesen hétköznapi melójába olyan öltözékben indul el reggel, hogy egész nap azt várjuk, mikor ér végre haza. „Engem a titkárnő style nagyon beindít!” – tartotta magánál a szót Domi. „Szeretem az elegáns kosztümökbe csomagolt Hölgyeket… mondjuk úgy, hogy nézni…”. Abba viszont inkább bele sem gondolunk, hogy a barátnőnk után az összes pasi kollégája is a nyálát csorgatja. De amíg hozzánk jön haza, addig hagy csorgassák csak. És ha tudnák, hogy többet is keres náluk…