Terülj, terülj, esküvői asztalkám!

Húsleves, rántott ez meg az rizzsel és sült krumplival, húsok, saláták, italok, desszert. Az átlagos esküvői vendég számára ez jelenti a menüt. Koszorúslányok, barátnők, elhanyagolt feleségek, magányos nők – ez viszont a kínálat Pasiszemmel. Vagyis esetünkben egyáltalán nem okoz gondot, ha egyedül kell megjelennünk a nagy napon. Ahogy egyik legjobb cimborám szokta mondani: „minek az erdőbe fát vinni”. Így vélekedik minderről Esküvő Endre is, aki – merthogy a név nála is kötelez -, megszállott rajongója az ünnepélyes egybekeléseknek. Miközben elmorzsol egy könnycseppet, hogy a szívének kedves emberek elcsukló hangon kinyögnek egy „igent” az oltárnál, fél szemmel már azt nézi, hogy a násznépből ki lesz az a szerencsés, aki majd a vacsorát követően az ő fülébe sóhajtozza, hogy „igen, igeeen”. Ahogy az étkek asztalánál nehezen választunk a natúr csirke és a rántott borda között, úgy a Hölgyek felhozatalánál sem egyszerű a döntés pipi és pipi között.  

Koszorús költő a koszorúslányoknak

Eheti hősünk, Endre – vagy hogy lazábbra vegyük a figurát, Bandi – megtestesíti mindazt, amit egy férfi képvisel az esküvőkön. Már ha szólóban nyomja. Mert bár annak is megvan az előnye, ha partnerrel érkezünk – különösen csinos lesz erre a napra a mi kis Drágánk, és ha kellő poharat emelt az ifjú párra, talán még egy mosdóbeli akcióra is rávehető -, de olyankor csak titokban legeltethetjük a szemünket a többi opcionális prédán. Endrénk viszont előrelátó, igazi kalandvágyó pasi, aki mindig egyedül érkezik a lakodalomba, méghozzá kifogástalan eleganciával és lehengerlő dumával. Mivel tudja, hogy az élet múlandó, vagyis érdemes megragadni mielőbb a grabancánál, ezért rögtön bele is kezd a mustrálásba. A menyasszony ugye tabu („pedig elég kellemes jelenség”), de mögötte máris ott sorakozik egy fél futball csapatnyi koszorús lány. Az egyen rózsaszín ruhácskájuk amúgy is annyira hívogató: van benne némi ártatlanság, de ki tudja, milyen vadócak lehetnek, ha megszabadulnak tőle? Érdemes azonban vigyázni velük – súgja Bandink tapasztalata. Egyrészt, mivel koszorúslányi teendőiket látják el, nem derül ki, hogy melyikük jött bikával, és melyikük szingli; másrészt a koszorúslányok sokszor családi körből kerülnek ki, és bizony kínos lenne, ha az örömapa állítaná le heves „udvarlásunkat”. Úgyhogy főszereplőnk is inkább hagyja a pink rucis koszorút, és az „étlap” más fogásai után kutat.

Aki egyedül van, meg aki annyira mégse

Figyelme így hát tovább kalandozik, de közel sem lankad! Második körben mindig különbséget tesz két csoport között: az elsőben az ifjú ara kósza barátnőit találjuk, a másodikban pedig a koruk és magánéleti helyzetük miatt némileg elkámpicsorodott, ám még mindig piac- és patronképes Hölgyeket. Az első kategóriás tündérkék nagyobb kockázatot hordoznak: türelem kell hozzájuk, hiszen meg kell várni, míg rákezd a DJ vagy a zenekar, és akkor táncba lehet hívni őket. Ezen felül számolni kell a rivális hímek rohamával is – mert hát nem egyedül Endre a legény a (nász)vidéken. Az arányok sem mindig kedvezők: van, hogy 1-2 ilyen lányra jut féltucatnyi fickó. További zavaró tényező lehet, hogy hiába egyedülálló a csajszi, cikinek tartja pártalanul érkezni az esküvőre, ezért a baráti köréből kihalász valami szerencsétlent, aki egész este kísérgeti. A palira vett csóka azt hiszi, hogy most eljött az ő ideje, pedig a küldetése teljesítése után megy vissza Felejtősfalvára. Az este folyamán viszont irritáló módon igyekszik őrizni a gondjaira bízott nő erkölcseit, ezzel pedig meghiúsít mindennemű közeledési szándékot. Ketyeg a nászóra, ne időzzünk hát soká oly szerelvény mellett, amelyre nincs esélyünk felkerülni.

„Már senkinek sem kellesz?”

Ezért aztán életbe lép a 2. számú csajozási pont „B” alegysége: rá kell repülni az italukat bánatos magányban szopogató, láthatólag elhanyagolt Hölgyekre. A táncra való felkérés itt is sokat segít. Miközben a lábak járnak, megismerhetjük a másikat, és felmérhetjük, hogy mikor jön el az idő arra, hogy megkérdezzük: „nincs kedved egy kis friss levegőt szívni?”. Bandi úgy a harmadik szám környékén állt elő ezzel a farbával, a válasz azonban ez volt: „inkább üljünk le beszélgetni”. Ajjaj. Tudta, hogy baj van. Az ilyen harmincat már átlépett, csalódásokat megélt, egyedülálló nők nem szexre és esküvői kalandra vágynak, hanem arra, hogy kiönthessék a lelküket valakinek. Így Endre is nem kevés keserű történetet hallgatott végig azokról a rohadék férfiakról, amire – jobb ötlete nem lévén – nagyokat hümmögött. Amikor a szipogás határára tipegő Hölgy épp azt kezdte fejtegetni, hogy „Te más vagy, mint a többi”, Bandink elérkezettnek látta az időt, hogy kikéredzkedjen a mosdóba. „Mindjárt jövök vissza” – mondta. Utált hazudni, de hát pasiból van, meg aztán a cél szentesíti az eszközt.

Parlagon hagyott háziasszonyok örömet keresnek

Nem maradt más hátra, a hajnali órákban ki kell merészkedni a legrázósabb terepre. Endre a lakoma alatt csak szolidan poharazgatott, de más ipsék ittak, mint teve az oázisnál. És ezt a feleségeik annyira nem viselték jól. Meg amúgy is: a házasságuk romokban, most meg itt kell parádézniuk valaki másnak a boldogsága hajnalán. Bosszúból ők is elkezdtek inni, de közel sem annyit, mint hites uraik. „Az utolsó szalmaszál, ezt kell megragadni” – hallotta meg a csatába hívó kürt belső hangját Endre. A részeg férfiak azonban veszélyesek: elvesztik az önkontrolljukat, féltékenységük felerősödik, márpedig egy tortaborogató verekedéssel nem lenne szép emlékezetessé tenni az ifjú pár holtomiglan-holtodiglanját. Hősünk is rájött, hogy a balhé senkinek sem hiányzik, így újfent a visszavonulás mellett döntött. Úgy tűnik, ez az esküvő most nem lesz egyéjszakás. Bár meg kell hagyni, hogy a vőlegény – aki amúgy az egyik haverja volt -, szintén elég vállalhatatlanra itta magát. A menyasszony meg menyecske ruhában még dögösebb, mint habos fehérben volt. És ahogy elnézte, Ő sem volt szomjas. Meg olyan érdekesen pillantgat felé. Hűha… na, jó ezt nem szabad! Bár egy jó barátságba sok minden belefér…