Állást, karriert váltani életünk közepén nagyon más, mintha azt húsz vagy harminc évesen tennénk. A felismerés, hogy nem vagyunk hallhatatlanok, csökkenti a fontosságát az olyan dolgoknak, mint a státusz, a siker, pénz, és a másoknak való megfelelés. Életünk közepén meglátjuk a hatalmas árkot a valóság és régi álmaink között, és azt akarjuk, életünk második fele legyen végre értelmes, nincs több dobásunk.
Az alábbiakban 14 lépésesben nyújtunk segítséget, hogyan tegyük kezelhetővé karrierváltásunkat.
Unod, amit most csinálsz... Akkor is elégedetlennek érzed magad, ha épp valamit véghezvittél... Nem érdekelnek már a dolgok, amik régen izgattak... Reggel arra ébredsz, utálod a következő napot... Kihasználatlan a tehetséged...
Persze, ezekre az érzésekre nem csak a karrierváltás az egyetlen megoldás. Néha elég állást változtatni, hogy elégedettebb légy. De ha úgy érzed, csak vonszolod magad egyik napról a másikra, valami változtatás kell.
Ideális esetben a munkánk annak kifejezése, kik is vagyunk. Egy igazi, értelmes és örömet szerző karrier ötvözi értékeinket, tehetségünket, és azt, ami tényleg fontos nekünk.
Gondolj valaki olyanra, akinek az életét tényleg irigyled. Mi az az ő életéből, amiről azt szeretnéd, a tied legyen? Próbáld meg elképzelni a gyászbeszédedet. Mit mondanak majd, mi jót tettél más emberekkel, a világgal?
Gyakran nagyon nehéz, mindig azt mondták, ne nagyképűsködjünk. De ha rögzíted értékes gyakorlatodat és sikereidet, az segít megtudni, mik az erősségeid, mi az amit jól csinálsz. Iránytűként szolgálhat, meg biztatásként is az útra. Írj le mindent, amit csak elértél, életed bármilyen területén. Micsoda életrajz!
Írj össze mindent, amihez értesz. Kérj meg másokat is, mondják el, mit gondolnak az erősségeidről. De ne csak a munkával kapcsolatos dolgokat írd össze. Ha például nagyon jó vagy abban, hogy meggyőzd párodat, mindig csináljátok úgy a dolgokat, ahogy te szeretnéd, akkor jó meggyőzőerővel rendelkezel. Talán az a nagy céges parti, amit rendeztél, szervező és vezetőkészségedet mutatja. Ügyesen kezeled a családi költségvetést? Az emberek dicsérik elemzőkészségedet?
Csak azért, mert jó vagy valamiben, az nem biztos hogy elégedettséggel is tölt el, ha csinálod. Az szerez örömet, ha olyasvalamit csinálsz, ami segít másokon? Ha csapatban dolgozol együtt a többiekkel? Ha olyasvalamit csinálsz, aminek kézzelfogható az eredménye?
Mi az ami neked a legjobban számít? Az önállóság, önzetlenség, kreativitás, hatalom, anyagi haszon, intellektuális kihívás, a mások vezetése, kapcsolódás másokhoz, szépség, tudás.
Ha nem számítana a pénz, hogy töltenél egy tökéletes napot? Gondold el, mit szeretnél, mi vegyen körbe, kiket szeretnél látni magad körül, és milyen kapcsolatban szeretnél velük lenni, mivel foglalkoznál, milyen tempóban, nyugalmat keresnél-e inkább, vagy izgalmat?
Ha megvan a listád teljesítményeidről, szakértelmeidről, értékeidről, szenvedélyeidről, megtalálhatod azt a karriert, ami neked való. Keresgélj a neten. Olvasd a hirdetéseket. Böngéssz a könyvtárban.
A folyamatnak e pontján a célod, hogy egy lehetőség-listád legyen, nem az, hogy megtaláld az „igazit”. Írj bele minden olyan munkát, ami érdekel, izgat, függetlenül attól, megvannak-e hozzá a képesítéseid, vagy tehetséged. Ez olyan „ötletvihar”. A lehetőségeket mindenféle mérlegelés nélkül sorold csak föl.
Beszélgess olyan emberekkel, akik valami olyasféle munkát végeznek, amit te fölvettél az „érdekes” listádra. Lehetnek ezek régi iskolatársak ismerősei, hivatalos szakmai szövetségek által ajánlott emberek, de kérdezd meg a barátaidat is, hátha ismernek ilyesvalakit. A „kikérdezendőket” kérd meg, szánjanak rád egy kis időt, beszéljenek neked a munkájukról, de bízd rájuk a hely és időpont megválasztását. Kérdezd meg, milyen is az a munka, amit végeznek – az ő szavaikkal - mi az, amit szeretnek a munkájukban, mi az, amit utálnak benne, hogyan is kerültek betöltött helyükre, és mi az, amit jó lett volna, ha tudnak, mielőtt belevágnak az egészbe.
Ahogy egyre több az információd, a kör magától is szűkül. Ha már csak egy pár lehetőség maradt, akkor kutass a részletek után. Próbáld meg először részmunkaidőben, milyen is az, amit választottál. Próbáld meg elképzelni, hogy fog az életviteled megváltozni, ha ezt a munkát végzed.
És emlékezz: nem állásra vadászol, az életedet próbálod megváltoztatni.
Tudd meg, milyen képzésben vagy oktatásban kell részt venned, hogy az újonnan választott munkádat elláthasd. De inkább „jártasságra” gondolj ilyenkor, mint oklevelekre. Persze, pár munkafajtához van szükség ilyenekre, meg engedélyekre is, legtöbbször csak föl kell eleveníteni a tudásodat, vagy valami új dologban jártasságot szerezni, ezt leginkább viszont gyakorlat útján teheted meg. Kutasd föl, van-e gyakornoki lehetőség. Nézz körül létezik-e az egyetemen ilyen tárgyú felnőttoktatás, kínálnak-e valamiféle tanfolyamot. Van-e esetleg valamiféle támogatás a képzéshez.
Ha ismeretséget tudsz kötni olyanokkal, akik már az általad választott területen dolgoznak, vagy ők is ott szeretnének, gazdagabb lehetsz az ő tapasztalatukkal, ismereteikkel is. Esetleg jelezni tudják, ha van olyan munkahely, ami neked is jó lenne.
Csatlakozz a szövetségükhöz, ha van olyan, és vegyél részt a foglalkozásaikon. Tudasd velük: komolyan érdeklődsz. A valódi érdeklődés és lelkesedés ritkán kerüli el az emberek figyelmét, nem lesz hát nehéz helyet szerezned.
A legtöbb embert annyira lefoglalja az éppeni munkája és felelőssége, hogy emiatt képtelenek váltani. Te is aggódsz valószínűleg az anyagi biztonságod miatt, és hogy másoknak tett ígéreteidet hogyan tartod be.
Ezek valós aggodalmak. De ugyanolyan valós az is, hogy magadnak mivel tartozol. Második „felnőttkorod” a te lehetőséged arra, hogy a legfontosabb álmaidat valóra válthasd.
A konfliktust a saját szükségleteid és a mások elvárásai között lecsökkentheted, ha relatív hosszabb idő alatt hajtod végre a váltást. Tűzz ki megvalósítható, heti célokat, legyenek ezek apró, de tényleg fontos lépések előre.
A család reakciója:
Minden rendszer, így a családok is ellenáll a változásnak. Adj hát időt a családod tagjainak, hogy alkalmazkodhassanak. Életünk közepe amúgyis az az időszak, amikor a gyerekek felnőttével a család tagjai közötti kapcsolatok átalakulnak. ’Alkudozáskor” számítsátok bele, neked mire van szükséged a váltáshoz. Beszéljétek meg, mennyi időre, milyen segítségre van szükséged. Húzzatok határvonalakat. És tudd, mi az, amire mindenféleképpen „nem”-et kell mondanod. A legjobb, ha össze tudtok ülni, és meg tudod magyarázni a „családi kupaktanácsnak”, milyen nagyon fontos neked ez a váltás. Juttasd eszükbe, mennyivel több energiád lesz rájuk is, ha boldognak érzed magad az új munkádban. Mutasd meg nekik a rövid távú céljaidat, meg hogy eddig mennyi mindent tettél már ez ügyben. Valószínűbb, hogy hisznek benned, ha látják a már elért eredményeket. És tudasd velük, mennyire hálás vagy a segítségükért.
Félelem:
A változás mindenkit megfélemlít. Néha ennyira csak arra gondolunk, hogy mit veszíthetünk, hogy elfelejtünk arra gondolni, mit is nyerhetünk.
Írj össze mindent, amit eddig valaha is kockára tettél. Képzeld magad elé, mikor félelmed volt, és azt a jó érzést is, amikor sikerült leküzdened. Képzeld el magad akkor, ha már sikeresen túlvagy a váltáson. Lásd magad az új életedben. Mert a legtöbb félelmünk az ismeretlenségből adódik, próbálj meg „mindent” megtudni. Állj ellent a csábításnak, hogy a félelmet úgy küzdd le, elkerülöd a kihívásokat. Inkább próbáld meg elfogadni és kezelni a félelmeidet. És ne felejtsd, nem tart ez az állapot örökké.
A karrierváltáshoz rengeteg érzelmi támaszra lesz szükséged. Ne félj bevallani a félelmeidet. Találj valakit (valakiket) akik szívesen meghallgatnak és „független”, őszinte visszajelzést adnak. Kérdezd őket a tapasztalataikról.
De leginkább magadra támaszkodj. Mert az elhatározásod, hogy a váltás sikerülni fog, a legeslegfontosabb tényező.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK
HÍRLEVÉL
