Kapcsoltam... és bontottam...

Meg kell hagyni, férfi elődeink azért sok bölcsességet halmoztak fel. Ha például sóvárogtunk egy nő után, az idős rokon mindig rákérdezett: „És, mi tart vissza, fiam?”. Ilyenkor egy nagy sóhajtás közepette bevallottuk, hogy bizony a leányzó nem egyedülálló. „Jaj, édes fiam” – jött a válasz. „Tanuld meg: csak az a nő foglalt, akin éppen fekszenek”. És mivel az öregek tanácsaira illik hallgatni, ezért megannyi pasi kerekedik fel nap-nap után, és olyan Hölgyekkel szűri össze a levet, akiken éppen valóban nem fekszik senki, de amúgy az asztalukon ott figyel a „foglalt” tábla. Ám nem is kell mindenképpen a múltba utazni, hiszen még napjainkban is bevált ismerkedő duma a „nem iszunk meg valamit?”. Erre a csaj – amennyiben vannak erkölcsei, meg hapsija – azt feleli, hogy „van barátom”. És hogy reagálunk erre? „Nem ezt kérdeztem, hanem, hogy megiszunk-e valamit”. Drágáim, tudjátok, hányan „igen”-nel feleltek erre a felhívásra? Mi meg nem állunk meg egyetlen pohárkánál. Akkor most ki is a hibás? Hiszen ne feledjétek: az életben rengeteg dologhoz két ember kell. Vagy éppen három…

Csak egy kis flört

A fentebbi szituáció után annyira bírom, hogy mikor végül a férfiember nyelve már hat láb mélyen jár a lány… torkában, a Hölgyike hirtelen ráeszmél a tette súlyára, és sietősen megjegyzi, hogy „sosem szoktam ilyet csinálni” – persze… -, vagy „de ne értsd félre, szeretem a pasim, és jól megvagyunk”. Azt látom. A legszebb, amikor ezt úgy nyögi be, hogy meztelenül kel fel az ágyunkról, és zavartan a ruháit keresgéli. „Nem tudom, mi történt” – hebegi zavartan. Mindössze csak annyi, baby, hogy nem tudtál ellenállni a vonzerőmnek. Lehet, hogy az egész csak a pillanat hatására történt meg. Mert hát mi sem vagyunk azért szörnyetegek. Normális esetben, ha valakiről idejében – tehát nem akkor, amikor már a melltartót hámozzuk le róla! – megtudjuk, hogy komoly kapcsolatban él, akkor megfújjuk a visszavonulás trombitáit. Esetleg vicces és enyhén kétértelmű e-mailekkel „dobáljuk” a Kicsikét, hogy teszteljük a kitartását és hűségét. Számunkra semmi veszítenivaló nincs az egészben, nem is vesszük komolyan – és ezért járunk annyiszor sikerrel. Ha rágörcsölnénk, tuti, hogy észre sem venne minket. Így viszont…

Mézes-mázos mackók

Könnyedek és lazák vagyunk, cseverészünk, mint egy menő stand up comedy fellépője, és szép lassan úgy főzzük puhára a Tündérkét, hogy igazából egyikünk sem veszi észre, hogy belekerült az üstünkbe. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy egymás mögé pakolod a visszajelzéseit, és rájössz: „bakker, jó vagyok nála!”. És itt lépnek be az ajtón – kopogás nélkül – a problémák. Az ártatlan flört veszélyes hódítássá válik. Azaz inkább válhat. Ugyanis mindig van egy pont, ahol meg lehet állni. Lehet, de nem kötelező, és nem is biztos, hogy képes vagy rá. Mert hát okés, hogy foglalt a csaj, de ha a reakcióiból az jön le, hogy Ő is szíve szerint veled lenne, akkor talán annyira nem is ítélhető el az, ha egy kicsit nagyobb lendülettel kezdesz el rányomulni. A tiltott gyümölcs tipikus esete, ami olyan édes, mint a méz. Márpedig sok férfira mondják, hogy mackós, akik köztudomásúlag imádják a mézet…

A bajtársiasság: kihalt állatfaj?

Genyó egy dolog, de elárulom nektek, imádott Hölgyolvasóim, hogy amikor valamelyik haver olyan nőre hajt rá, akinek van valakije, mi mindig nagyon drukkolunk a srácnak. Aláírom, ez nagyon nem szép dolog, de hát végtére is, a barátunk. Csak azt felejtjük el, hogy fordított helyzetben – tehát ha egy kan épp a mi csajunkat készülne lenyúlni -, mekkora rohadék, szemét ürgének tartanánk a gaz csábítót. Egyfelől jogosan haragudnánk rá, hiszen milyen jogcímen próbálja meg megpattintani a mi kis virágszálunkat; ugyanakkor meg kepeszthet bármennyire elszántan, ha Kedvesünk nem veszi a lapot, és nem adja alá a lovat, akkor koppanni fog a fickó. Ahogy már többször hangsúlyoztam, mi sem mindig vagyunk állatok, akiket folyton csak a legnemesebb testrészük irányít. Vagyis tudunk mérlegelni. Lehet, hogy egy röpke kaland lesz a dologból – bizonyos szimpatikus kultúrákban az orális szex például nem is számít megcsalásnak -, de mielőtt nagyon elmélyülnék, megmondjuk a csajnak, hogy maradjon csak szépen a pasijával, mert nem vennénk a lelkünkre, ha miattunk borulna meg a kapcsolatuk. Persze, hogy az élet ne legyen egyszerű, az is bejátszhat a képletbe, hogy többet akarunk a Hölgytől, mint némi etyepetye.

Jól meggondoltad?

Ekkor már forró az a bizonyos pite. Sokan úgy tartják, hogy a harmadik félnek a legegyszerűbb a dolga, de ez nem feltétlenül van így. Hiszen sokszor kénytelen ölbe tett kézzel várni, hogy mit lép a másik, és közben őrlődik azon, hogy vajon az általa áhított személy képes lesz-e kilépni a kapcsolatból. Meg amúgy is, ettől még miket művelhet a jelenlegi partnerével éjszakánként… Aztán pedig rengeteg mindent kell belepakolni a mérleg serpenyőibe. Sosem egyszerű olyannal kezdeni, aki frissen lép ki egy kapcsolatból, és bebizonyosodhat, hogy ami távszerelemként vonzó volt, a közös mindennapokban már korántsem az. Tényleg el kell tudnunk számolni a férfiúi lelkiismeretünkkel is – esküszöm, létezik! -, mert fel kell mérni, hogy milyen környezetből rángatjuk ki a csajt, nem hagy-e hátra maradandó sebeket, és vállalni kell azt is, hogy elbitorlóként nem leszünk túl népszerűek a vonzáskörzetében. Végképp elvékonyodik a jég, ha őnagysága házas, sőt, még gyereke is van. Azt a hátteret szétbombázni… hát… nemes feladatnak nem nevezném. De ha Ő is így akarja? Hiszen tudjátok: az életben rengeteg mindenhez két ember kell. Vagy néha három.