Amikor a lélek kövér, nem pedig a test

Elhízott generációk

Kis pufók angyalkák, duci ovisok, gömbölyded kis iskolások… eddig talán rendben is van, hiszen a gyermekek minket, önmagukat és társaikat is könnyebben fogadják el olyannak, amilyenek. Szerencsés esetben ezt sikerül megőrizni, ami elsősorban nekünk felnőtteknek jelent igazi kihívást: elhitetni gyermekeinkkel: ők különlegesek! Ez sokkal könnyebb, mint némán asszisztálni, vagy további elkeseredésbe hajszolni a környezetünkben élőket. Sokszor elegendő elfogadni azt, hogy akár mi magunk, akár gyermekünk, akár szüleink bizony túlsúllyal küzdünk. A probléma felismerése és elfogadása után ne dőljünk hátra! Bár nagyon nehéz őszintének lenni magunkhoz, a komoly túlsúly igenis azonnali és hathatós életmód változtatást követel! Ami jó esetben a teljes családot érinti, hiszen nem egy kutatás vezetett arra az eredményre, hogy a túlsúly és az állandó fogyókúrázás „öröklődik” vagyis a súlyukon aggódó anyák lányai tovább viszik ezt a viselkedésmintát, és maguk is súlyukon aggódó felnőttek lesznek

Ugyanakkor azt is őszintén be kell látnunk, és tudomásul kellene vennünk, hogy a túlsúlyunk nem annyira a testünk, mint inkább a lelkünk problémája. Hiszen könnyebb folyamatos önsajnálatba, a vélt túlsúlyunk miatti önsanyargatásba menekülni, mintsem szembenézni önmagunkkal. Sokan inkább vállaljuk az állandó fogyókúrázást, koplalást… bármit, mintsem feltárjuk őszintén a lelkünkre nehezedő titkainkat, és felhagyjunk végre az őrületes elhízáshoz vezető sikertelen vesszőfutással!

Ha úgy érzed értéktelen ember vagy a többiek szemében, mert kövér vagy, akkor fordítsd meg az érmét és gondolkodj el ezen:

Lehet, azért vagy kövér, mert értéktelennek érzed magad?
Lehet, hogy minden megvont falattal, csak bünteted önmagad?
Lehet, hogy minden finom falat után kínoz a lelkiismeret: ezt meg sem érdemelted?

Ha ez telibe talált javaslom, hagyj fel az önsanyargatással, mert a további sikertelen fogyókúrákkal addig rontasz a helyzeten, míg visszafordíthatatlan károkat okozol magadnak.

Túlzott elvárások eltúlzott reakciókat váltanak ki!

Te sokkal értékesebb, vagy mintsem valaha gondoltad volna, sőt sokkal értékesebb vagy, mintsem valaki azt szavakba öntötte volna! Az hogy, ezt még nem tudod, csak azért van, mert nem találtad meg az utadat, nem találtad meg azt a feladatot, amiért élsz! A soványság nem életcél, ahogyan a rád kényszerített szerepek sem azok. Létezésed egyetlen célja: boldognak lenni a magad és mások örömére… és ezt moletten is lehet. A boldogság pedig egyenes út az önsanyargatás magad mögött hagyásával, ha pedig elmúlik a rossz szokásod, vele együtt elmúlnak a felesleges kilóid is… ha voltak!

Szerencsére napjainkban erre is van megoldás - a különféle személyiség fejlesztő tréningek és önismereti terápiák mellett divat lett mások segítése: az önkénteskedés! Sokszor a problémáink nagy része eltörpül, ha megismerjük mások gondjait. Egy beteg gyermeket átsegíteni a gyógyuláson, egy patakpartján önkéntesekkel szemetet szedni lakókörnyezetünk szebbé tételére, vagy kutya, macska menhelyen önkéntes munkát vállalni hasznos és építő jellegű kikapcsolódás. És munkánk végeztével nem csak értékesebbek, de jólesően fáradtak leszünk. Üres gyomorral, de élményekkel csordultig, boldogan könyvelhetjük el, hogy ismét legyőztük önmagunkat!
De ne feledjük Hofi szavait, és ne vigyük túlzásba a diétát, hiszen a természet nem véletlenül adott lehetőséget a tartalékolásra! Moletten és boldogan mosolyogjunk bele a világba!