A Nazca-fennsík rejtélyes ábrái

Réges régen, az 1920-as években egy repülő az Andok hegység felett repült, és amikor a pilóta lenézett az alatta elterülő tájra, rendkívül különös dolgot pillantott meg. Furcsa háromszögek, négyszögek, minták, vonalak – ez a látvány tárult elé odalent, a Nazca-fennsíkon. A rajzok viszonylag egyszerű technikával készültek. A fennsíkot félméteres vastagságban szürke, ököl nagyságú kövek borították. Az ábrák „készítői” egyszerűen félretolták ezeket a köveket, melynek hatására előbukkant a sárgás színű talaj – így tudták kialakítani a több kilométer hosszan elnyúló, titokzatos alakzatokat. Ebben az időben még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a dolognak, 1940-ben azonban Paul Kosok amerikai történész tüzetesebben megvizsgálta a képződményeket. Első lépésként lekicsinyítette az egyik szabályos vonalrendszert, és ekkor érte a legnagyobb meglepetés: a rajzlapon egy madár körvonalai rajzolódtak ki. A történész további 20 évig foglalkozott a fennsík rejtélyével, és talált még egy 80 méter hosszú majmot, egy 46 méteres pókot, különböző csúszómászókat és madarakat. A szénizotópos kormeghatározás szerint a Kr. e. 700 és Kr. u. 900 közötti időszakra tehető az ábrák „megszületése”, és azóta rengeteg feltételezés született arról, hogy vajon milyen célt szolgáltak, és kik hozták létre őket.

Talán Stonhenge a rejtély kulcsa?

A vonalak egytől egyig föld alatti vízlefolyásokat jeleznek – a trapezoidok mutatják a vízfolyás szélességét, a cikkcakk vonalak pedig a kiterjedését és a víznyelőket. Erich von Daniken szerint azonban Nazca valamikor idegenek látogatóhelye lehetett, és űrhajóik landolásának nyomai a titokzatos trapezoidok. Távozásuk után pedig a helyiek visszavárták őket, és ők rajzoltak különleges figurákat visszacsalogatásukra.

Hermann E. Bossi is az idegenek látogatására voksol, szerinte az ábrák valamiféle kódok lehetnek, amik a HD-42807 csillag és bolygója különböző időkre vonatkozó pozíciójáról szólnak, és az állatfigurák sem mások, mint kódok, amelyek megfelelője Stonehenge-ben, valamint a már ismert gabonakörökben szintén megtalálható.

A magyar Zelkó Zoltán szerint a Nazca-vonalak a fennsíktól 600 kilométerre lévő Titicaca-tó környékének 1:16 lekicsinyített térképét ábrázolják.

Egy hőlégballon tragédiája

Maria Reiche német matematikus véleménye szerint egy csillagászati naptárral van dolgunk. A vonalak a fontosabb csillagok felkelésének irányába mutatnak, és jelzik a fontosabb csillagászati eseményeket, mint például a napfogyatkozást. A pók vagy majom alakzatok szerinte csillagképeket ábrázolnak, akár az Oriont, vagy a Nagy-medvét.

Egy csillagászprofesszor, Gerald Hawkins pontosan azért kereste fel a Nazca-fennsíkot, hogy a fenti állításokat igazolják, ám hatalmas csalódásban volt részük. Egy számítógépes program segítségével, amely pontosan megjelölte a csillagok pozícióját az utolsó 6900 évben, vajmi kevés egybeesést találtak a vonalak és a csillagok állása között.

A rajzolatok csak a levegőből értelmezhetők pontosan, a földön nem igazán vehetők ki. De akkor az inkák annak idején vajon repülőgépről nézegették volna őket? Nem. Csak egy hőlégballonról. Jim Woodman készített egy gömböt finom, perui vászonból, melynek kosarát ajamara indiánok fonták össze. Agyagedényben tüzet gyújtott alatta, és a ballon – melyet Kondornak keresztelt – egyszer csak felemelkedett a levegőbe, de ugyanazzal a lendülettel le is zuhant. Woodmannak ugyan nem esett baja, ám azóta sem hagyta nyugodni a vonalak rejtélye. Egy új elmélete szerint a Nazca-kultúra emberei fekete ballonokat használtak királyaik temetésére, és a lángoló tetem a vonalak valamelyikén puffant, és oda újabb rajzolat készült.

G. A. von Breuning szerint egyszerű stadionról van szó, amely rituális labdajátékok és versenyek helyszíne volt az istenek tiszteletére, és a veszteseket feláldozták.

Lemuria csillaga

1911-ben felfedeztek egy rejtélyes hegyi várost, a híres Machu Picchut, ahol egy kutató hasonló ábrákra bukkant. Pontosabban egy megkettőzött nyolcágú csillagot talált, amit Lemuria kettős csillagának szoktak nevezni. Ez a csillag általában sumér és babiloni kőtáblákon szokott előfordulni. Náluk a nyolcágú csillag Anu, a Teremtő szimbóluma volt, míg megkettőzött változata csillagkaput jelentett, vagyis átjárót egy másik világba.

Az inkák szintén alkalmazták ezt a jelképet, amit nem mellesleg nem régiben a Nazca-fennsíkon is megtaláltak. Lehet, hogy a vonalak tényleg egy térképet jelölnek, de nem földit, hanem más univerzumokba vezető folyosókat. Vajon hogy működhet ez a kapu?