Oázisvárosok, melyeket visszakövetelt a sivatag

A selyemút kereskedelmi útvonalak sorát jelentette, melyek összekötötték Kínát a nyugati civilizációkkal. A több mint 8000 kilométer hosszú, és több mint 2000 esztendeig használt úton lévő oázisvárosok maradványai nemrég kerültek elő a sivatag homokjából.

Loulan városát a Kr. e. 2. században alapították Kína északkeleti részén. 1980-ban azonban egy olyan női múmiát fedeztek fel, mely azt bizonyítja, hogy a vidék már sokkal korábban is lakott volt. Fénykorában Loulan a Takla-Makán sivatag keleti kapuja volt. Kr. e. 139-ben Vu-ti kínai császár követséget küldött a selyemúton, hogy keressenek szövetséget a mai Üzbegisztán népei között. 16 évvel később a követ a Nyugat gazdagságának hírével, és a buddhizmus új tanaival tért haza. A követ Lounant is érintette. Akkoriban évente tíz karaván haladt át Lounanon a császári udvarból Közép-Ázsia városai felé tartva.

A 4. század során a Loulan környékéért felelős Tarim folyó megváltoztatta a folyását. A vízhiány miatt Loulan elnéptelenedett, és elnyelték a vándorló dűnék. A 19. század végéig rejtve maradt, amikor is két egymástól független expedíciót is vezettek erre a területre. Az elveszett oázis városban selyem- és damasztmaradványokat találtak, melyek fényt derítettek a kétezer éves kínai szövési technikára, valamint görög isteneket ábrázoló faliszőnyegeket, melyek bizonyítékul szolgáltak a nyugati és keleti kultúrák keveredésére a selyemút mentén.

Loulanból a selyemút legrégebbi része nyugat felé folytatódik, a Takla-Makán sivatag déli peremén. Nija városa, az ősi Shanshan királyság nyugatibb városa. Ez a város szintén kozmopolita kereskedelmi központ volt, ahol az árucikkekkel együtt eszmék is cserélődtek.

Egy Nijába vezető expedíció során antik szőnyegfoszlányokat, emberekkel, állatokkal és mitológiai alakokkal díszített kerámiákat és egy gazdagon kifaragott karosszéket találtak oroszlánkarmos lábakkal, mely görög hatást mutat. Nija ugyanolyan sorsra jutott, mint Loulan. A vég akkor következett be, amikor a város vizét adó vízforrások kiapadtak, vagy megváltoztatták a folyásukat. A vízzel együtt tűnt el a kereskedő oázisváros is, mely elnéptelenedett, majd visszahódította a terjeszkedő sivatag.

A sivatagi romok felkutatásában a NASA űrsiklói is bekapcsolódtak, melyek a legmodernebb technikával készült radarképeket küldik a Föld felszínéről. Ez a képalkotás különösen hatékony, mivel képes felismerni a finom, száraz homok alatt három méterrel fekvő objektumokat is.

A cikk az elveszett városok atlasza című könyv alapján készült.