Szárnyát vagy a combját?

Közismert tény, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, de néha van az úgy, hogy ezt a végeláthatatlan folyosót nekünk kell kiépíteni. Vagyis: ha szeretnénk egy jót enni, akkor nem árt, ha ezen a téren is a saját kezünkbe vesszük az irányítást. Így aztán bármennyire is nyűg az egész, összeszedjük magunkat, és elkísérjük a csajunkat a nagybevásárlásra. A nagy kaja bevásárlásra. Ha rájuk bíznánk az egészet – bár kétségtelenül sokkal kényelmesebb volna -, akkor folyamatosan salátaleveleket ropogtatnánk, desszertként kölesgolyó gurul az asztalunkon, és az egészséges életmód és a szerető gondoskodás nevében további borzalmaknak lennénk kitéve. Ha tehát a férfi vásárolni indul, akkor nem éri be annyival, hogy némán hallgat, miközben nője válogatott retteneteket pakol be a kosárba, hanem halált megvető bátorsággal maga is aktívan csemegézik az élelmiszeres sorok között. Kapcsolatunk hajnalán – még Pasiszemmel is - kifejezetten ajánlott néhány órát egy ilyen nagybevásárlásnak szentelni az életünkből, ugyanis így legalább hamar kiderül, hogy alkalmazkodó és engedékeny konyhatündér-e a társunk, vagy inkább az iskolai menzákat idéző szakácsnőbe habarodtunk bele: tök mindegy, hogy mit mondasz te, úgyis az kerül a tányérodra, amit ő mond. Szóval sok minden kiderülhet a másikról a tonhal konzervek és a hatos kiszerelésű ásványvizek között. Ha túl finnyás, vagy túl konok a csaj, jobb passzolni. Ezen a héten tehát megosztom veletek, hogy mi minden játszódik le egy férfiban, miközben a bevásárlókocsit tolja.

Huss, el a húsoktól!

A kocsi tolása kapásból kardinális kérdés számunkra: nem engedhetjük ki a kezünkből az irányítást. Amíg gyerekkorunkban édesanyánkat gyötörtük, addig most a barátnőnket kell elhessegetni a bevásárlást megkönnyítő járgány „kormánya” mögül, majd diadalittas képpel furikázni a pultok és polcok között. Mámoros győzelmünk azonban nem szabad, hogy elaltassa az éberségünket. Ha nem figyelünk, már csak akkor kapunk észbe, amikor mindenféle zsírszegény pulyka, meg diétára és fitness életvitelre kötelezett csirkéből készült, húsnak látszó valami vigyorog vissza ránk az otthoni hűtőből. Mert mi a húst is hússal esszük, ami az értelmezésünkben marha vagy sertés! Sőt a kedvenc kajánk is nem más, mint a hús. Kivéve a vegákat, de ők ez alkalommal felejtősek. A hentesnél és a felvágottas standnál tehát extra koncentráció szükségeltetik a részünkről, máskülönben még a gulyásleves is valamilyen szárnyasból elkészítve landol a mélytányérban. Nem viccelek. Ahogy a nőnk sem, hiszen a húsválasztása még csak az első lépés azon az ösvényen, ahol az egészségesebb étkezés irányába próbál lökdösni minket.

Hm, de finom lehet…

Nem tudom, hogy a bio élelmiszereket miből állítják elő, de pasiszájjal gyakorlatilag mind ehetetlenek. A nők ezzel szemben megvesznek értük, ezért érdemes előre felvérteznünk magunkat arra a csatára, hogy a bulátát, a különböző csírákat meg a tofut minél távolabb tartsuk a szatyrainktól. Ha magának venné, még nem lenne baj, de a gyengédebbik nem tagjai közismerten a férfinevelésre teszik fel az életük jelentős hányadát, így mi sem úsznánk meg, hogy a villánk alól vissza ne kacsintsanak ránk ezek a cuccok. Szóval nehéz elmondani, hogy mennyire „hálásak” vagyunk mi a sok fogyókúráztató fitness gurunak, hogy megfertőzték a női nemet a különböző light meg kizárólag természetes alapanyagból készült (a-ha…) élelmiszerekkel. Szerencsére azért nem minden nő agyát sikerült átmosni, vannak köztük olyan tündérek, akik a disznósajtra esküsznek a barna rizs helyett.

Mi kell a nőtől?

Ez az utóbb emlegetett Hölgytípus még arra is figyel, hogy a mi kedvünkben járjon. Éppen ezért, ha megtiszteljük jelenlétünkkel a vásárlást, ezt azzal hálálja meg, hogy olyan főznivalókat gyűjt össze, amikkel levesz minket a lábunkról. Egyébként is vannak olyan termékek, amiket jobb, ha ő szerez be. Szó sincs arról, hogy mi ne tudnánk fél kiló lapockát kérni a bárddal felfegyverzett hentestől, de ki a bánatnak van kedve azt hallgatni, miután diadalmasan hazaállítunk a hússal, hogy „szebbet nem tudtál volna kérni”? Másrészt megfigyeltem, hogy a vásárlás tekintetében a nők emlékezete rendszeresen kihagy, és nem mindig sikerül maguk elé vizionálniuk, hogy melyek is a hiányposztok a kamrában. Tehát jobb, ha ott vannak velünk a szupermarketben, és néhány „jaj, most jut eszembe” sikkantással még leemelnek ezt-azt a polcokról, mintha a bevásárlás után még nekünk kellene elzarándokolni a sarki kisközértbe beszerezni a listáról lefelejtett árukat.

Akciós férfi: egyet fizet, hármat visz!

Drága Hölgyek, vásárlás közben kétféle férfi bandukolhat mellettetek: skót és kisherceg. Előbbi minden egyes kocsiba emelt tételnél szívja a fogát a feltüntetett ár miatt (de legalább megnézi a lejárati időt, amiről Ti hajlamosak vagytok elfeledkezni), az utóbbiból viszont előtör a gáláns úr, aki nem hagyja, hogy szíve választottja mindenféle gagyi harapnivalót halmozzon fel. Előbbi díszpéldányunk kínosan ügyel arra, hogy mindenből a legolcsóbbat válassza, míg utóbbi azzal kíván parádézni, hogy nagyvonalúságát néhány extrának minősülő élelmiszer beszerzésével bizonyítja, mondván: ha az én szerelmem belga csokoládét akar, akkor meg is kapja. Még ha a pénztárcám harsányan is tiltakozik ez ellen. Apropó pénztárca! A másik helyszín, ahol újra jelentőségteljes szerep jut a bukszának, az a kassza. Az eddig még csak botcsinálta hercegecske itt fejlődhet végérvényesen lovaggá, midőn egy laza mozdulattal előkapja a bankkártyáját, és lekaszabolja a fizetendő összeget. Persze nem minden alkalommal! Ha már a nő összevásárol mindenféle ehetetlen magot és búzafűlevet, akkor néha állhatja ő is a cehhet. Ránk még úgyis vár egy újabb kín a fizetés után: a beszerzett motyók cipelése. Mert egy igazi férfi ezt aztán végképp nem hagyja a Hölgyekre. És ahogy a fentiekből kiderül, a bevásárlást sem.