GYERMEK

Kifordított játszótéri etikett

Szerző:
Szabó Anna
Teljesen mindegy, hogy kistáskával megyünk a játszótérre, vagy megpakolt utánfutóval, az én gyerekemnek úgyis valami olyasmi kell majd, amit nem vittünk magunkkal. Csak kicsit vigasztal, hogy mások is így vannak ezzel, és a lányom kék műanyaglapátja időnként központi figurává válik egy-egy közelharcban…

 

Neveletlen szülő – neveletlen gyerek


Sokat gondolkodtam már azon, miképpen lehetne gyorsan, egyszerűen és persze igazságosan elsimítani az efféle nézeteltéréseket, természetesen anélkül, hogy elcsattanna egy-két nyakleves. Itthon, mosogatás, vagy vasalás közben mindig arra a következtetésre jutok, hogy a játszótéri viszályokkal igazából nem is kell foglalkozni. Játékok jönnek-mennek, gazdát cserélnek, majd hazatalálnak, vagy elsüllyednek a homokozóban. Ez a világ rendje.

Aztán pár óra múlva lemegyünk a játszótérre, és rövid idő alatt ökölbe szorul a kezem attól, amit látok. A legijesztőbb pedig az, hogy nem a gyerekek viselkedése hajmeresztő. Íme, a nem létező játszótéri etikett néhány pontja, amelyet egyes szülők magukénak mondhatnak! (Saját tapasztalataim alapján állítottam össze, senki ne kövesse őket!)


Melyik játék foglalt?


Az attól függ, hogy eredendően hány személyesre tervezték. Ha például egyszemélyesre, akkor kizárólag abban az esetben tekinthető foglaltnak, ha legalább 3 gyermek csüng le róla. Ezért, az egyes hintához nyugodtan vidd oda a gyermekedet, amíg csak ketten cibálják, és kérdezd meg, beszállhat-e ő is a játékba! Vagy tudod mit? Ne is kérdezd meg! Hiszen látod, hogy bőven elfér még!

A többszemélyes játékok esetében kicsit más a helyzet. Ha már hinta, akkor vegyük példának a méltán népszerű kosárhintát! Felső gerendájára jól olvashatóan kiírták, hogy maximum kettő, maximum 8 éves gyermek használhatja egyazon időben. Ebből te is könnyen leszűrheted a következtetést, hogy négy-öt 60 kilós kamaszig nem áll meg a móka! Míg ők a hinta peremén állva vadul próbálják átfordítani a kosarat, addig te nyugodt szívvel befektetheted az alsó szintre három totyogódat.

Egy játék természetesen akkor foglalt, amikor azt a játékos használja. Ne szegje kedvedet, ha látod, hogy a másfél éves már legalább 5 perce a markoló felé tart, és apró karjaival éppen megragadni készül a kapaszkodót! Van neked jó hosszú lábad, hamar fuss oda, ülj föl rá (lehet, hogy töri kicsit a fenekedet, de ennyi áldozatot igazán hozhatsz a gyermekedért), és kiálts oda magzatodnak, hogy nem kell sietnie, te már lefoglaltad a kedvenc játékát. A hoppon maradt, üvöltő másfél évest majd megvigasztalja az anyja, elvégre ezért van otthon vele Gyes-en, nem?


Kinek a tulajdonát képezik a játszótéri játékok?


Hogyhogy kiét? Hát nyilván azét, aki a legközelebb lakik a játszótérhez! A tulajdonjog a lakóhely távolodásával fordított arányban változik: minél messzebbről vetődik oda valaki, annál kevesebb esélye van a játékra. Ha ezt az illető magától nem tudná, nyugodtan hatalmazd fel a lakótelepetek összes gyerekét 1 és 16 éves kor között, hogy kiéhezett seregélycsapat módjára, sikoltozva lepjék el mindig aktuálisan azt a játékot, amely felé az idegen család közeledik! Nyugi, nincs az a tagbaszakadt apuka, aki szót merne emelni az eljárás ellen!

Hogyan tudassuk a másik szülővel, hogy ideje lenne átengedniük a játékot?
Mi sem egyszerűbb ennél! Semmit sem kell tenned, elég, ha ártatlan arccal odaküldöd fiadat/lányodat, hogy mondja meg a néninek/bácsinak, hogy ő is szeretne hintázni. Ezek után már csak széttárt karral, vállat vonogatva („Sajnálom, annyira akarja!”) meg kell várnod, amíg elcihelődnek onnan.


Mi a teendő játszótéri balesetek bekövetkeztekor?


Tegyük fel, hogy óvodáskorú lányod bokája beakadt a mászókába, és fejjel lefelé lógva, sírós hangon a segítségedet kéri. Ha nem akarod, hogy a gyerek kudarckerülő, tutyimutyi mimóza legyen, igyekezz figyelmen kívül hagyni segélyhívását, lehetőség szerint fordíts is hátat neki! Persze előfordulhat, hogy az ebadta kölyke csak nem hagy békén, nos ebben az esetben biztasd, ezzel erősítve az önbizalmát: „Mássz le, kislányom! Meg tudod csinálni!” Odamenni, kisegíteni bőven ráérsz akkor, ha már sírni sem tud, és a fejébe tolult vér vörösről lilára váltott az arcán.


Miként osszuk be jól az időnket játszóterezés közben?


Erre a problémára többféle megoldás létezik, most a két leggyakoribbat ragadjuk ki. Üzleti ügyeinket, kapcsolataink ápolását nyugodtan intézhetjük a játszótéren egy laptop, és egy mobiltelefon segítségével. Keressünk egy árnyékos padot, küldjük el a gyereket játszani, és máris csaphatunk a lovak közé! Úgyis visszajön, ha megéhezik, vagy valami egyéb baja van.

A másik kézenfekvő időspóroló tipp: együtt sétáltatni a kutyát és a gyereket. Mi kell a gyereknek? Friss levegő, sok mozgás. Mi kell a kutyának? Ugyanez! Akkor miért ne ütnénk két legyen egy csapásra? Hogy a kutya a fűbe piszkít, és azután a kicsik belelépnek? Majd legközelebb jobban figyelnek!
Mit tegyek, ha a játszótéren erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak?
Ez miért kérdés? Gyújts rá, természetesen! A játszótér nem zárt helyiség, senki nem mondhatja, hogy telefüstölted. Arról igazán nem tehetsz, hogy a banga Pistike pont ott homokozik, ahová a szél a füstöt viszi. Különben is: a kipufogógáz sokkal veszélyesebb, mégsem tiltják ki a forgalmat a játszóterek mellől. A homokba pedig remekül el lehet ásni a csikket.

 

Szólj hozzá Te is!
SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL