A legtöbben a november elejét azzal töltik, hogy gyertyákat gyújtanak a halottaiknak, kimennek a temetőbe, és koszorút, virágot visznek a sírjukra. Ez a gyászolásnak és a megemlékezésnek egy tiszteletteljes és szerény formája. Mexikóban viszont fesztivált és partit rendeznek a halottak tiszteletére, ahol zenés felvonulás keretében kimennek a temetőbe, szerenádoznak az elhunytaknak és együtt ebédelnek, vagy vacsoráznak velük. Ez nem azt jelenti, hogy ők nem becsülik vagy tisztelik a holtakat, egyszerűen nem mélabúsan, szomorkodva emlékeznek rájuk, hanem vígan és vidáman, mintha még mindig élnének és köztük lennének. Hitük szerint a Halottak Napján megjelenő szellemeknek is sokkal kellemesebb és pozitívabb ez a fajta megemlékezés, hiszen egy napot ismét víg élő lélekként élhetnek meg, és nem azt juttatjuk az eszükbe a csendes gyászolással, hogy halottak. Ámde a gyász az mindenkinek egyedi, ki, hogy éli meg a szeretett személy elvesztését. De ha te úgy érzed, idén szívesen töltenéd ezeket a napokat kicsit fesztelenebben és elevenebben, akkor hívd meg ebédre élő és eltávozott szeretteidet egyaránt! Ezzel bennük is jó érzéseket fogsz kelteni, és békével a szívükben térnek majd vissza ismét a túlvilágra, áldásukat és szeretetüket hagyva hátra neked!

Kellékek

- Egy jó ebéd vagy vacsora
- Zene
- Gyertyák
- Virágok
- Bor

A varázslat menete

Főzd meg egy kedvenc ételedet vagy azt, amiről tudod, hogy a rokonaid, elvesztett szeretteid is szerették. Úgy főzz, mint aki tudja, hogy valóban be fognak hozzá toppanni és együtt fogtok ebédelni, szóval légy boldog, és várd szeretettel a vendégedet vagy vendégeidet! Helyezz el virágokat az asztalon és teríts annyi főre, ahányan részt vesztek a ceremónián, és ahány elhunyt rokont szeretnél megvendégelni. A tányérjaikhoz ki is rakhatod a képeiket, illetve háttér zenének beteheted a kedvenc zenéjüket. Gyújts néhány gyertyát, amivel odahívod őket, és hogy meg legyen a kellő hangulat. Azután szedj magadnak és a külön becsben tartott vendégeknek is az ételből, és tölts nekik egy kis bort is. Mielőtt megkezdődne az ebéd, mond el előtte ezt az ősi ír áldást:

„Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van. Az áldott napfény sugározzon be téged és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.”

Ezután mondj el magadban egy személyes asztali imát az elhunyt szeretteidhez. Mond el, mit érzel velük kapcsolatban, mit kívánsz nekik, bármit, ami az eszedbe jut. Ha úgy érzed szükséged van rá, itt a remek pillanat, amikor a segítségüket, az áldásukat is kérheted! A szöveg annak a fényében változik, hogy egy vagy több vendéget invitálsz meg, tehát így folytasd:

„Legyetek üdvözölve asztalomnál, megosztom veletek ételemet, italomat, hogy újra egy család legyünk!”

Ebédeljetek meg, lehetőleg minél jókedvűben és derűsebben, nosztalgiázzatok bátran szeretteitekről, mintha csak ők is jelen lennétek. Lehet, hogy érezni fogod, lehet, hogy nem, de biztos lehetsz afelől, hogy jelen lesznek, és veletek együtt fogják élvezni a tiszteletükre rendezett ebédet! Amikor befejezni készültök az étkezést, és eljön az asztalbontás ideje, így búcsúztasd el vendégeidet:

„Köszönöm, hogy részt vetettek e nektek szánt ünnepi ebéden, térjetek vissza békében és nyugalomban a fénybe, áldásotokat és szeretetek magatok után hagyva az élőkre, akik szívükben megőriznek titeket!”

Ezekkel a szavakkal véget ér a ceremónia, rokonaid békében visszatértek oda, ahonnan jöttek, de szomorúságra semmi ok, hiszen itt hagyják neked a szeretetüket, és a szívedben tovább élnek veled együtt!