Indiai dicsérő himnusz:  Visnuhoz

Visnu a három legfőbb hindu istenség a trimúrti (Brahma, Siva, Visnu) közül az egyik, sokak szerint a legfontosabb. Ő az anyagi teremtés fenntartója és védelmezője. Így bármilyen dolgot képes számodra előteremteni, és megteremteni. Nem csak anyagias jellegű dolgokat, hanem helyzetet, lehetőséget is. Bármely napon imádkozhatsz hozzá. Gyújts kék színű gyertyákat, helyezz ki egy tál vizet az oltárodra, és ha lehetőséged van rá, lótuszvirággal is kedveskedhetsz neki.

„Egyedül te vagy minden fényre jutó lény menedéket! Aki megszüntetsz minden bajt, légy hozzám is kegyelmes, és tisztíts meg minden tisztátalan dologtól! Tenger vagy és hegység, erdőség és folyó, ég és föld, levegő és víz és tűz: lélek vagy és tudás, az, ami minden tudást meghalad, te vagy a lélegzet, az élet ura, az örökkévaló és minden, ami az örökkévalóság fölött van! Te vagy mindenek fönntartója, fölötte állsz mindenszületésnek és elmúlásnak, érzésnek és érzékelésnek: el nem múló vagy, határtalan, változatlan, nem növekszel, nem fogysz. Lényed egy Brahmával, kezdet és vég nélkül való. Tőled származnak az istenek, a szent atyák, a lelkek, a szellemek és égi látnokok, tőled a nimfák, a vízi és más tündérek; belőled származik ember és állat,
madár és hal és vad, kígyó és féreg, belőled virágzik ki minden
növény. Belőled indult ki minden, ami volt, van és lesz, ami mozog és
ami nyugszik, ami alakot nyert s ami alaktalan, ami durva, finom vagy láthatatlan; ez vagy te, világ fönntartója, s rajtad kívül nincs
semmi! Ó Uram, állandóan háromszoros fájdalmat éreztem gondolatban, szóban és cselekedetben, a világi lét körpályáján bolyongtam mindig, és sehol sem találtam nyugalmat. A fájdalmat gyönyörnek tartottam, mint ahogy a sivatagban a levegő tükrözését tónak nézik, s az élvezet csak kínt szerzett nekem. Volt a földön hatalmam, kincsem, voltak barátaim és társaim, asszonyaim és gyermekeim, megvolt minden vagyonom; ami csak örömet okoz az embernek, s azt gondoltam, ebben
találom boldogságomat -- és mulandóságukban, Uram, csak hiábavaló nyomorúságra találtam. Még a nagy égi istenek is rászorultak támogatásomra! Hol van itt maradandó béke? Ki találhat örök nyugalomra a te kegyelmed nélkül, Leghatalmasabb Szellem, aki mindennek ősoka vagy? Alakjaid sokaságát nem képes áttekinteni az ember, nem látja igazi lényedet, újra meg újra járja a szenvedés végtelen ösvényeit: születés; öregség, halál; újra meg újra pokoli világokba jut, hogy ott pokoli kínokat szenvedjen: saját tettei következményeit. Odadobtam magam a lét csábításának, mivel nem ismertelek téged, sötétség és esztelenség forgatagában kavarogtam; ma azonban itt vagyok nálad, megtaláltam végső célomat minden uralom Uránál, aki egyedül nyújt menekülést. Elfordulva a világtól és annak szenvedésétől az üdvösség
beteljesedésére vágyom, az esztelenségtől való menekülésre, minden létezésnek a végére!”