Szükségem volt egy szeretőre

Jöttek a gyerekek, és minden rendben volt

Öt évvel ezelőtt történt. Akkor 34 éves voltam, és úgy éreztem, valahogy kiürült az életem. Nem jártam mindennap dolgozni, mert óraadó tanár voltam. A férjem, aki tanított egy iskolában, nagyon sokat dolgozott. Ha nem az iskolában, akkor a könyvtárban kutatott. Nagyon keveset volt otthon, rám maradt az egész háztartás és az ezzel járó egyhangú unalom. A gyerekeim megnőttek, nem volt már rám akkora szükségük, mint csecsemőkorukban.

Csak nagy lelki válságuk esetén fordultak hozzám, ilyen meg ritkán adódott, szerencsére. Mindenki a maga útját járta a családban. Irgalmatlanul éreztem magam. Azt vettem észre, hogy gondolatban egyre többször flörtölök. Aztán arra is rájöttem, hogy egyre többször jut eszembe a férjem egyik barátja – András -, akivel évek óta jóban voltunk, és aki elég gyakran felbukkant nálunk. Sőt, tulajdonképpen sokszor jött olyankor, amikor Gábor, a férjem távol volt.


András nem volt igazán jóképű

Magas volt ugyan, de egy kicsit testesebb a kelleténél, és egy kicsit kopaszodott is. Viszont rendkívül jó humora volt és nagyon kedvesen tudott nézni. Egyszer csak megéreztem, valaki újra kíváncsi rám. Rám, és nem arra, mi van vacsorára, befizettem-e a csekkeket, vagy voltam-e a szülői értekezleten.

Egyszer András, maikor beugrott hozzám egy kávéra, megfogta a kezem. Nagyon zavarba jöttem, de nem húzódtam el. Aztán két nap múlva felhívott, hogy elmennék-e vele sétálni délután. Mivel az egyik televíziós társaságnál dolgozott, kötetlen volt a munkaideje. Kimentem tehát vele a Margit szigetre.


Természetes volt, hogy megcsókolt

És nem tiltakoztam, amikor a pulóverem alá csúsztatta a kezét. Hamarosan viszonyunk lett. Mindenféle kölcsönlakásokban találkoztunk Néha feltámadt a lelkiismeret-furdalásom, hisz mindketten házasok voltunk, gyerekeink voltak, de aztán arra gondoltam, nekem is jár még egy kis öröm az élettől. És elkezdtem folyamatosan hazudni otthon, arról hogy merre jártam. És magamnak is hazudtam, azt gondolván, ez a viszony valójában szerelem. Pedig András kevésbé volt jó szerető, mint a férjem. De csupán az, hogy ez tiltott kapcsolat volt, sokkal izgalmasabbá tette a szeretkezést.


Több évig éltem így

Egyszer csak azt éreztem, András kezd kevésbé érdeklődni irántam. Kevesebbet telefonál, ritkábban akar velem lenni. Amikor meg együtt vagyunk, nem akarja, hogy lefeküdjünk. Megaláztam magam annyira, hogy szinte könyörögtem neki: bújjunk ágyba. Ez az utolsó találkozásunkkor történt. Erre ő kifejtette: tulajdonképpen négy asszonnyal kellene együtt élnie. Az egyikre értelmiségi partnerként lenne szüksége, a másikba szerelmes lenne, a harmadikkal lefeküdne. a negyedikre pedig barátként számítana. Nekem persze az utóbbi szerepkört szánta. Szerencsére volt erőm otthagyni őt, és kinyomni a telefont, amikor később kétszer felhívott De valójában nem tudtam elszakadni tőle, vergődtem, szenvedtem, ideges és undok voltam a családommal, kezdtek tőlem megőrülni. Tudtam, csak Gábor segítségével szabadulhatok ebből a válságból.


Lehet, hogy aki ezt olvassa, őrültnek tart de én mégis mindent bevallottam a férjemnek

Kiborult, hogy tehettem vele ilyet. Egy hétig alig beszéltünk. De aztán megértette, hogy a segítségét kérem. A gyerekeimnek is mindent elmondtam. Ekkorra már jócskán megnőttek. El kellett mondanom, hogy értsék a férjem és köztem lévő feszültség okát. Kértem őket, legyenek türelemmel. Gábor és én most próbáljuk rendbe hozni a házasságunkat. A gyerekek talán még nehezebben viselték el anyjuk őszinteségét, mint a férj. Sokáig nehezteltek rám, de amikor látták, hogy minden este órákat sétálunk az apjukkal, és „lelki életet élünk", elkezdtek drukkolni nekünk. Gábor belátta, hogy az én félrelépésemnek jórészt ő volt az oka. Nem figyelt rám, nem figyeltünk egy másra. Amikor túltette magát a sérelmen, megpróbáltunk visszatalálni egymáshoz. Sikerült. És nemcsak lelkileg, hanem szexuálisan is újra felfedeztük egymást.

Andrást azóta a családom egyetlen tagja sem látta.


Nem mondhatod el senkinek? Mondd el hát mindenkinek!

Továbbra is várjuk kedves Olvasóink leveleit, akik megosztanák problémáikat velünk, és másokkal. A szerelemmel, lélekkel, testtel kapcsolatos írásokat a palackposta címére várjuk. A legérdekesebb írásokat névtelenül jelentetjük meg a Lelkipatikában azért, hogy mások is tanulhassanak belőle.