Beszélgessünk!

Ma már, nagyon keveset beszélgetnek egymással, még a közeli családtagok is. Persze, mindenre lehet mentséget találni, rohanó élet, munka, és lehetne még sorolni, de a beszélgetésre, kommunikációra bizony szükség van. Ezáltal megismerhetjük a másik ember gondolkodás módját, érzésvilágát, és mi is többek leszünk általa. Ebben az információs világban, bárhol, bárkivel felvehetjük a kapcsolatot, de a személyes beszélgetést nem pótolja semmi, hiszen, így látjuk a másik tekintetét, testtartását, egész lényét. A televízió, és az internet nagy időrabló. Van persze mindkettőnek pozitív oldala, de ne vigyük túlzásba, ne menjen a személyes kapcsolatok rovására. Sokan hivatkoznak időhiányra, de idő arra van, amire akarjuk, hogy legyen. Csak esetleg némi átszervezést igényel, és néhány szokás megváltoztatását - nem feltétlenül elhagyását, csak visszaszorítását.

Öleljük meg egymást!

Ma már kutatások is bebizonyították, hogy az érintésnek, ölelésnek életmentő hatása van. Egy ölelésben feloldódunk, átéljük az összetartozás érzését, lecsendesíti a lelket, megnyugtat, erőt ad. Már egy 20 másodperces ölelés elég ahhoz, hogy szervezetünkben fokozódjon az oxitocintermelés, amit a kötődés hormonjaként tartanak számon. Felelős az anyai kötődés kialakulásáért, és a párkapcsolatokban a monogámiáért. Számos tanulmány látott már napvilágot arról, hogy azoknak a csecsemőknek a fejlődése, akiket kevésszer érintettek meg, messze elmarad azokétól, akiket sokat szeretgettek. De nem csak a csecsemőknek van szükségük ölelésre, érintésre. Virginia Satir családterapeuta szerint napi négy ölelés szükséges a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, tizenkettő a fejlődéshez.

Tegyünk meg apró szívességeket!

Az, hogy szeretteinknek, barátainknak megteszünk néhány apróságot, természetes. Terjesszük ezt ki ismerősökre, szomszédokra, ismeretlenekre. Például, ha látjuk, hogy idős szomszédunk, aki nehezen mozog kitette az ajtaja elé a szemetes zacskót, fogjuk meg, vigyük le. Még csak szólnunk sem kell neki, hogy mi voltunk. Ha látjuk, hogy valaki nem igazodik el egy hivatalban, kérdezzük meg, segíthetünk e? Ha több időnk van, elkísérhetünk valakit a keresett helyre, ha útbaigazítást kér tőlünk, kivehetjük a szatyrot egy idős ember kezéből, segíthetünk átmenni az úton egy kisgyereknek. A sort vég nélkül lehetne folytatni.

Ha ezeket az apró változásokat beiktatjuk az életünkbe, akkor nem csak annak csalunk mosolyt az arcára, akinek segítettünk, hanem a mi életünk is boldogabb lesz az év minden napján.