Mindig csak önmagadra hallgass!

Ez a társadalom végtelen képmutatása: ne mutasd meg a bensődet, a lényegedet, a valódi arcodat. Inkább rejtsd el. Csak az előtt tárd fel, aki bizalmas viszonyban áll veled, és érteni fogja. De kivel vagyunk intim közelségben? Még a szerelmesek sem mutatják meg egymásnak a valódi arcukat. Mert sohasem tudhatod: ebben a percben ugyan a szerelmesed, de a következőben talán már nem. Ezért mindenki elszigetelődik.

Ne másokat figyelj, hanem önmagad!

És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál. Ha elfojtod érzéseidet, elveszíted minden életörömödet, minden lelkesedésedet. Elvesztegeted az egész életedet! Az elfojtás mérgező, megmérgezi az egész létet.

Hallgass a szívedre!

És természetesen bármit találsz benne, hozd a felszínre. Hamarosan egyre eredményesebben felszínre tudod majd juttatni, és örömödet leled benne. És ha egyszer megértetted, hogyan lehetsz igaz, olyan csodálatos élményben lesz részed, hogy soha többé nem akarsz majd hazudni. Csak azért döntünk szüntelenül a színlelés mellett, mert még nem ízleltük meg a valóságot. A gyermekkor legelejétől kezdve elfojtjuk az igazságot. Mielőtt még a gyermek megérthetné, mi is a valóság, megtanítják neki, hogyan rejtse azt el. Tudat alatti, gépies módszerekkel végzi az elfojtást, anélkül, hogy tudatában lenne tette jelentőségének.

Légy hű önmagadhoz!

Ez az egyetlen feladatod. Mindenkinek csupán önmagáért kell vállalnia a felelősséget. Csak önmagadért vagy felelős, és Isten soha nem fogja megkérdezni, miért nem voltál valaki más. 

Ez jelenti az egész problémát: hogyan lehetsz önmagad. És ha megtalálod rá a választ, akkor minden más probléma magától megoldódik. Akkor az élet egy csodálatos misztériummá változik, amelyet meg kell élned – többé nem megoldandó problémaként áll előtted, többé már nincs más dolgot, minthogy élj, és élvezd az életet!