Szeretetnyelvünk tulajdonképpen a második anyanyelvünk

Ahogyan annak idején először hangokat képeztünk, majd hangutánzó szavakat formáltunk és ezek segítségével kezdtünk szavakat összerakni és jelentéstartalmakat társítani hozzájuk, úgy tanultuk meg neveltetési környezetünkből a szeretetnyelvünk kimutatását és elvárását más embertársaink irányába. Ha kellően sok kifejezésmódot elsajátítottunk, könnyedén képessé válhatunk a helyes szeretetmód kimutatására és felismerésére embertársainkkal szemben, ám ha csak „alapszókincsből” kell dolgoznunk, akkor nehezen találjuk a „szavakat” a szeretet megfelelő kinyilvánítására. Ezért is fontos ismerni a szeretet különböző nyelveit, hogy lássuk, felismerjük és el kezdjük használni szeretteinkkel szemben a megfelelő nyelvjárást és általuk javítsunk kapcsolataink minőségén.

Milyen szeretetnyelvek vannak?

Az első az úgynevezett „néhány kedves szó”. Vagyis elismerés, biztatás, kedvesség, bátorítás, megerősítés. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni. Olykor egy külsőt dicsérő kedves megjegyzés, mely szívből jön, sokat jelenthet. Vagy párunk munkabírásának és kitartásának elismerése is csodákra képes. Máskor dorgáló szavaink helyett kedves megnyilvánulásokban tudtára adni a másiknak, hogy milyen jól esett nekünk, hogy most ő vitte ki a szemetet. Biztatni a partnert fogyókúrás elhatározásában és biztosítani arról, hogy számíthat ránk annak véghez vitelében. A lista természetesen végtelen. A lényeg a szavakban rejlik és azoknak szigorúan pozitív kivitelezésében.

A második nyelv az igazi együttlét. Azaz érdemi időtöltés a szeretett személlyel. Amikor csak a másikra fókuszálunk, kizárva minden más zavaró tényezőt (tévé, számítógép, rádió), szemkontaktust tartunk és figyeljük minden szavát. Ebben benne foglaltatik napi húsz perc élménybeszámoló a nap eseményeiről, vagy havi egyszer néhány órás beszélgetés gyermekeink jövőjéről, heti kétszer fél óra sétálás a szabad levegőn, félévente két-három napos camping a hegyekben mindentől távol és a sor természetesen itt is a végtelenségig folytatható. A hangsúly az igazi, őszinte, tartalmas együtt töltött időn van.

A harmadik szeretetnyelv az ajándékozás. Egyéntől és anyagi helyzetünktől függően természetesen ez is mást és mást jelent mindenkinek. Esetenként egy mindenféle ünnepi alkalom nélküli, önmagunkból jövő ötletként egy szál rózsa hazavitele. Vagy egy saját kézzel készített szerelmi kupon füzetecske, benne egy általunk masszásra feljogosító utalvánnyal a párunk számára. Néha elég egy díszkártya, melyre kézzel ráírjuk, „szeretlek” és leszignózzuk. Persze, akinek az értékes ajándék a szeretetnyelve, és anyagilag sem megterhelő számára, az annak megfelelő gesztus kifejezőjét vásárolja meg. A lényeg a szívből jövő üzeneten van, s azon, hogy amit adunk, azzal ki tudjuk fejezni a másik felé szeretetünket az ő nyelvjárásában.

A negyedik szeret nyelv a figyelmesség. Vagyis bizonyos szolgálatok teljesítése, melyeket a másik elvár tőlünk, mint szeretetünk megfelelő kimutatását. A szolgáltatásokba igen széles körű dolgok szerepelhetnek. A háztartás vezetésétől kezdve a gyerek pelenkájának kicserélésén át, tulajdonképpen bármi szóba jöhet. A lényeg itt a kérések, nem pedig a követelések teljesítésében rejlik. Vagyis a helyes kommunikáció elsajátítása életbevágó. A becsmérlő szavak itt csak szakadékot idézhetnek elő, ellenben a kérésekkel, mellyel azt adjuk kedvesünk tudtára, hogy nekünk ez a szeretetnyelvünk, így ha „helyesen” akar szeretni bennünket, ezeket a dolgokat jó lenne megtennie értünk.

Az ötödik, egyben utolsó szeretetnyelvezet a testi kontaktus. Mint a fentiekben is jól láthattuk, a testi kontaktus is mindenkinél mást és mást jelenthet. Egyikünknek egy-egy szívből jövő hosszú ölelést, másikunknak egy sétát kézen fogva a nyilvánosság előtt. Megint másoknak egy-egy simogatást, cirógatást esetenként, mikor párjuk mellett elmennek, s igen természetesen vannak olyanok is, akiknek a direkt testi érintkezés legintimebb formáját, azaz a testi együttlétet takarja.

Most, hogy látjuk, mi az öt szeretetnyelv, valószínűleg már azt is értjük, mi a magunk, illetve egy-egy szerettünk nyelvjárása. Ha bizonytalankodunk, tegyünk fel magunknak két kérdést: Mit várnék el az ideális páromtól? Mi az, amit semmilyen körülmények között sem tudnék hiányolni? Párunk szeretetnyelvének biztos felismerésére is tegyünk fel két kérdést: Mire panaszkodik a legtöbbet? Mit fájlal leginkább tőlem? Lassan világosság fog gyúlni bennünk. Megtanuljuk a saját és szerettünk szeretetnyelvét, és ha a jó utat választottuk, akkor egyre jobban és egyre helyesebben fogjuk a másikat szeretni és általa mi is jobban leszünk szeretve.