A nő szociálisan úgy lett „kódolva”, hogy az okozzon számára örömet, amivel a másikat szolgálja, vagy segíti. Ennek eredményeképpen gyakran a saját maga megünneplését vagy lényegtelennek tartja, vagy elhanyagolja, esetenként elnyomva el is felejti. Sokan annyi éve élnek így, hogy nehezen tudják elképzelni a változtatást, vagy a sorrend megfordítását. Pedig milyen jó is az, amikor ÉN vagyok az első, törődésben, gondoskodásban, kényeztetésben, a belső egyensúly és harmónia megtartásában.

Ez feladat!

Légy TE az első, nem számít, hogy édesanyád mire tanított, mitől óvott és tiltott. A harmonikus Én, az Én legyek. Miért? Amikor önmagadban teljes és egyensúlyban élő vagy, nincsenek vágyaid, elfoszlik a kapzsiságod, az önzésed, az irigységed és egyéb más energiafaló szokásaid.
Akkor mindig süt benned a nap, szelíden melegséggel áraszt el, és nem számít, ki mit mondott tegnap, vagy azelőtt, csakis egyetlen dolog számít: az, ahogyan érzed magad.

Így is lehet? Így is lehet!

Őszinteség - ez elengedhetetlen. Az nem lehetséges, hogy kedden rád omlott eddigi életed összes szennyese, és szerdán hajnalban kimászol alóla, majd estére teljessé válsz. Én legalábbis nem tudtam így csinálni, tehát azt az útvonalat és a rajta levő eszközöket nem ismerem. Érdemes apró lépésekkel, felcsipegetve az úton levő morzsákat, kitartóan a saját ritmusban lépegetni.

Szeretet - ez elengedhetetlen. A Teremtő engedélyével a Földre érkeztünk, hogy elvégezzünk valamilyen feladatot. Mindenki a saját feladatát végzi, amelyhez hoztunk magunkkal egy megfelelő élő szerkezetet, egy intelligens fizikai testet, elmét, kaptunk egy családot, ahol befogadtak. Végezzük a napi feladatokat, közben nézelődünk, figyelünk, csodálkozunk, nevetünk, és néha szomorkodunk. Egyik nap a másik után hozza az újdonságokat, vagy ugyanazokat a helyzeteket, amíg fel nem fogjuk, hogy mit kezdjünk vele, mire akar az élet ezzel tanítani nekünk. Egy forgatagban élünk, van úgy, hogy el is szédülünk, annyi minden történik egyszerre. Ez az örök változás, amely értünk van, azért, hogy növekedjünk, fejlődjünk.

Ez a világ egy hely, amely - ideérkezésünk előtt is létezett, és távozásunk után is meg lesz - egy lehetőséget biztosít számunkra. Ha úgy érzed túl sok, túl gyors, túl sokan vannak körülötted, vagy bármi miatt elvesztetted az élvezetet benne, akkor Állj! Állj! Ez lehet egy pillanat, egy sóhajtás, egy egész nap, vagy még több. Állj meg, mert ez a legjobb választás a helyzetek kiigazítására, kiegyenesítésére. Amikor magunk választjuk a féket, az egy tudatos irányítás. Akinek azonban hiányzik a tudatossága, annak segítségül jön a betegség vagy egy baleset, és akkor az tényleg megállítja, nehogy leégjen az egész ház.

A Teremtő engedélyével érkeztünk a földi életünkbe, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy teljes ittlétünk idején gondoskodást és feltétel nélküli szeretet is kapunk általa. A Teremtő, az Isteni szeretet nem valahol, egy nehezen elérhető, vagy távoli rejtekhelyen van, hanem folyamatosan velünk van, bennünk él. Probléma, elakadás, nehézség vagy feszültség esetén azért állj meg, hogy az elvesztett, lekapcsolódott Éneddel ismét vedd fel a kontaktust, és azonnal elszállnak a felhők, felragyog a lelked és minden rendben lesz. Ennél a boldogságnál nincs jobb vagy több.

Így lesz a hétköznap mindennap ünnep, akarod? Tegyél érte - rajtad múlik!