Így lásd és értelmezd az aurát II. rész

A szemünk

A szemünkkel az elektromágneses sugárzásnak csupán egy nagyon kicsi tartományát tudjuk érzékelni – a lilától a vörösig. Ezeket a sugárzásokat színekként érzékeljük. A szemünk által érzékelt színek azonban csupán egy részét fedik le a sokkal bonyolultabb valóságnak, a fény összetett rezgéseinek (és más rezgéseknek is). Ez az oka annak, hogy az aura látását külön meg kell tanulnunk.


Az auralátás kifejlesztése

Ahhoz, hogy láthassuk az aurát, a következőket kell tennünk:

- Növelni kell a szemünk érzékenységét.
- Valamint növelni kell a szemünk által látott rezgések tartományát, hogy a látható fényen kívüli tartományok egy részét is láthassuk.

Ezeket a következő módokon érhetjük el:

- Növelni kell a megvilágítást.
- Fokozni kell a látott dolgok feldolgozását az agyban: fokozni kell az agy jobb és bal féltekéje közötti kommunikációt.


A periférikus látás

Hogy miért kell használnunk a periférikus látásunkat? A retinánk (a szem azon része, amely fényérzékeny sejteket tartalmaz) a szélén kevésbé sérült, mint a közepén. A retina középső részét állandóan használjuk, és az évek során egyre inkább károsodik a túl sok vagy mesterséges fénytől (tévé, monitor, villanyvilágítás stb.). Emellett a központi látást az évek során már olyan sokat használtuk bizonyos módokon, hogy szinte lehetetlen újfajta látást megtanulni vele.

A kisgyerekek sokkal könnyebben látják az aurát, mert a központi látásuk még nem károsodott. Amikor azonban elkezdenek iskolába járni, azt tanítják nekik, hogy csak egy bizonyos módon használják a látásukat, és emiatt fokozatosan elveszítik az auralátási képességüket.


A megvilágítás növelése

Ha sötétben szeretnénk fényképezni, akkor növelnünk kell a megvilágítás idejét, vagyis az expozíciós időt. A szemünkkel ezt úgy tudjuk elérni, hogy egy ideig (30-60 másodpercig) pontosan egy pontra koncentrálunk.

Amikor a szemünk mozog, vagy mozgást érzékel, olyankor az agyunk kiátlagolja a látott képeket (a másodpercenkénti 25 tévékockát a szem például már folyamatos mozgásként érzékeli). Amikor egy pontra koncentrálunk, növeljük a szem érzékenységét, mert az agyunk átlagolja a bejövő fényt, és ezáltal felerősíti a hatását.

A fényérzékeny sejtek (piros, zöld és kék) rezgéseket érzékelnek – olyan, mintha három rádióvevőt három különböző hullámhosszra hangolnánk. Ha nagy rezgést szeretnénk elérni, akkor azt úgy is megtehetjük, hogy kis gerjesztést használunk, de hosszú ideig. Ha a szemünkkel egy pontra koncentrálunk, akkor nagyon hasonló hatást érhetünk el: nagyon alacsony stimulálással nagy rezgésbe lehet hozni a fényérzékeny sejteket, és így az agyban kép alakulhat ki olyasmiről, amit nem láthatsz akkor, ha nem figyelsz elég sok ideig.


Első koncentrálási gyakorlat

Az alábbi képen látható ábrát helyezd el tőled kb. 1,5 méterre. Nézz pontosan a fekete pöttyre kb. 30 másodpercig. Színes pöttyöket fogsz látni a periférikus látásoddal. Próbálj ellenállni a kísértésnek, hogy egyenesen a színes pöttyökre nézz, inkább továbbra is a fekete pöttyre koncentrálj.

Vedd észre, hogy a színes pöttyöket más színű „aura” veszi körül. Amikor hosszabb ideig stimuláljuk a periférikus látást, színeket látunk, mégpedig más színeket, mint a központi látásunkkal. Minél tovább koncentrálsz, annál fényesebb lesz az „aura” a színes pöttyök körül, mert a szemed érzékenysége megnövekedett. Ha ezt a képet órákig nézegeted, nem fogsz látni semmit. A lényeg az, hogy egyetlen pontra koncentrálj elég hosszú ideig. Ez a gyakorlat azt segít megtanulni, hogyan nézz az emberekre, hogyan használd a szemedet akkor, ha látni szeretnéd az aurájukat.


Második koncentrálási gyakorlat

Ez a gyakorlat abban segít, hogy növekedjen a jobb és a bal agyfélteke közötti kommunikáció, és ezáltal növekedjen az agy auralátáshoz szükséges feldolgozási képessége. Helyezd el magadtól kb. 1 méterre az alábbi képen látható ábrát. Nyújtsd ki a kezed úgy, hogy az egyik ujjad a körök között és alatt legyen.

Az ujjad hegyére fókuszálj, ne pedig a körökre. Négy kört kell ekkor látnod. Próbáld meg egymásra tolni a két középső kört, hogy csak egy kört láss az ujjad fölött (a két szélső kör között), amiben fehér kereszt van. Ha látod a keresztet, az azt bizonyítja, hogy az agy bal féltekéje (ami a jobb szemmel áll kapcsolatban) kommunikál a jobb féltekéjével (ami a bal szemmel áll kapcsolatban).


Ez a gyakorlat rendkívül hasznos

Ha öt percig gyakorolsz (öt percig nézed a keresztes kört), akkor kétszer olyan jól fogod látni az aurát.

A kereszt kezdetben lebegni fog, és nem tűnik túl stabilnak. Próbáld meg változtatni a szemed és az ujjad között lévő távolságot, amíg tökéletes kört nem látsz. Jelentős fejlődést érhetsz el, ha 3-5 percig fenn tudod tartani a tökéletes kört, lehetőleg pislogás nélkül, de a legjobb az, ha egészen 45 percig képes vagy a keresztre koncentrálni – ez óriási változást idéz elő a mentális és az auralátási képességekben.

A legjobb az, ha 1-2 perccel kezdesz, és minden héten növeled egy kicsit ezt az időtartamot. Biztosabban fejlődsz, és hosszú távon sokkal hasznosabb, ha rövid ideig, de intenzíven koncentrálsz, és nem azért kell abbahagynod a koncentrálást, mert már nem bírod tovább.


Szép fokozatosan, sok gyakorlással azt is el tudod érni, hogy az ujjad segítsége nélkül lásd meg és tartsd fenn a keresztet

Miközben a keresztet nézed, próbáld meglátni a két másik kört is, valamint az egész környezetedet a periférikus látásod segítségével. A színes körök körül másmilyen színű aurát fogsz látni a periférikus látásoddal. Amikor már a környezetedet is tudod elemezni a periférikus látásoddal úgy, hogy közben nem veszíted el a keresztet (és a koncentrációt sem), akkor készen állsz arra, hogy aurát láss.


Koncentrálási gyakorlat haladóknak

A keresztet alkotó átmérők közül az egyik általában a másik előtt látható. Ez azt jelenti, hogy az egyik agyfélteke dominál a másik fölött. A férfiak általában a vízszintes átmérőt látják fölül (a bal agyfélteke dominál), a nők pedig a függőleges átmérőt (a jobb agyfélteke dominál).


Próbáld meg előrébb hozni azt az átmérőt, amelyik hátul van

Koncentrálj erősen, és akard azt, hogy jöjjön előrébb. A koncentrálás legmagasabb szintje az, amikor egy tökéletesen kiegyensúlyozott keresztet látsz hosszú ideig, amelynek mind a négy ága ugyanolyan erősségű, vagyis a két agyfélteke között tökéletes egyensúly van. Sok ember elképesztő dolgokat tapasztal, amikor eljut erre a szintre. Először is a koncentráció sokkal mélyebbé válik. Másodszor pedig 2-3 perc után úgy érzed, hogy elveszíted a látási képességedet, a fényes háttér sötétlila vagy sötét rózsaszín lesz. Az érzékenységed és a tudatod nagyon megnő.


A színek és az aurapárok

Az első és a második koncentrálási gyakorlat során láthattuk, hogy az igazi színeket más színek aurája veszi körül. Ezek az auraszínek nem véletlenszerűek. A következő sorokban a szivárvány tiszta színeire felsoroljuk az aurapárokat.

Ezek a párosítások a közbülső színekre is igazak, a sárgászöldnek például lilásrózsaszín aurája van. Ezekben az aurapárokban az a legérdekesebb, hogy nem egyeznek meg az egymást kiegészítő színpárokkal, amelyeket a tudomány és a művészet ismer. Minden gyerek meg tudja erősíteni, hogy a fent felsorolt aurapárok valóban léteznek.

Ha jól körülnézel, észreveheted, hogy a természet nagyon kedveli az aurapárokat. Ha látsz egy vörös színű madarat, akkor biztos lehetsz abban, hogy ennek a madárnak türkizszínű testrészei is vannak. Ugyanez vonatkozik a kék-narancssárga, a citromsárga-ibolyaszínű és a rózsaszín-zöld kombinációkra, és nemcsak a madarak esetében, hanem a halaknál, a lepkéknél, a virágoknál is – mindenhol, ahol a természet élénk színeket használ. Esetenként nem a pontos aurapár fordul elő, hanem egy hozzá közel álló szín. Észrevetted már, hogy a legtöbb olyan virág, amely fán nő és emiatt zöld levelek veszik körül, vagy ibolyaszínű, vagy rózsaszín, vagy pedig vörös? Az aurapárok a természetben nagyon stimuláló hatásúak, és gyakran okoznak elsöprő boldogság- és szépségérzetet.