Minden fejben dől el

Gondolataink határozzák meg, hogyan viszonyulunk az életünkben végbemenő történésekre. Amikor boldogok vagyunk, könnyebben hozunk olyan döntéseket, amelyek által közelebb kerülünk, a jó egészség fenntartásához, az anyagi jóléthez és a kiegyensúlyozott családi kapcsolatokhoz. A pozitív gondolatoknak teremtőereje vitathatatlan, mert a boldog ember bizonyos élethelyzeteken nem a problémát látja, hanem a lehetőséget az adott szituációban, ennek köszönhetően a változást nem stresszként éli meg, hanem egy új lehetőségnek az élettől, amelyben bizonyíthatja rátermettségét. Ezek az alappillérek alkotják számunkra azokat a célkitűzéseket, amikkel elérjük azt a legfőbb állapotot, amikor megállunk egy pillanatra a világ szüntelen rohanásában, és rájövünk, nincs szükségünk semmi másra, hiszen elértük azt, amire az ember egész élete során a legfőbb küldetéseként tekint.

Ugyanúgy, ahogy a pozitív gondolatainknak ereje van, úgy a negatívaknak is, a különbség csupán annyi, hogy az utóbbiakkal inkább távolabb kerülünk a beteljesülésünktől. Mindannyian láthattunk már példát a hétköznapi életünkből, hogy egy másik embertársunknak megadatott például a támogató és szerető család, akik hiába támogatják, sajnos nem elég ennek az állapotnak a megélésére, mert az élet egy másik területén, például az egészségi állapotban, elégedetlennek érezi magát. Amikor hiányérzetünk támad, automatikusan ennek az űrnek a betöltésére koncentrálunk, kívül esünk önmagunkon és figyelmünk nem arra összpontosul, amink van, és amitől már kiegyensúlyozottak lehetnénk, hanem arra, amit meg kell oldanunk, hogy tökéleteset alkossunk.

Nem a boldogtalanságot kell elsősorban megszüntetni!

Téves az elgondolás, miszerint magát a boldogtalanságot kell elsősorban megszüntetni, hiszen ezzel még mindig nem tudjuk, mitől érezzük jól magunkat. Nem véletlen, hogy évről-évre, nők milliói kezdenek életmódváltásba azzal a céllal, hogy ők is sugározzák azt a boldogságot és megrendíthetetlen magabiztosságot, amit az ideális élet képviselői közvetítenek számukra. Van, aki tényleg eléri a beteljesülésének utolsó lépcsőfokát és van, akinek nem ezzel ért véget az útja, mert hiába az egészség és a hatalmas öntudat, ha nem osztjuk meg fejlődésünk élményeit azokkal az emberekkel, akiket szeretünk és fontosak a szívünknek.

Haladjunk apró lépésekben!

Azáltal, hogy kis lépésekben felkutatjuk, mik okoznak számunkra örömöt az életben, legyen az futás, főzés, séta a szabadban, a másokkal való önzetlen foglalkozás, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és az örömünket is képesek leszünk beépíteni a mindennapjainkba. Nincs biztos recept arra vonatkozólag, hogy mik szükségesek ahhoz, hogy folyamatosan ebben az állapotban érezzük magunkat, keresnünk kell az élet apróörömeit, hogy egészében láthassuk, mitől lesz teljes az életünk.

Szakítsunk időt rá!

„Most időm sincs boldognak lenni, a munkahelyemen kész bolondokháza van és óriási rajtam a nyomás." Képtelenségnek tűnhet ez a mondat, pedig teljesen életszerű példa. Sokan azt hisszük, a boldogság érzése könnyelműséget is jelent egyszerre. Jogunk van ahhoz, hogy boldogok legyünk, amikor a helyzet úgy kívánja, hogy örömünket teljes egészében megéljük. Nincs, „majd később boldog leszek". Képesnek kell lenni arra, hogy a jelenben bekövetkezett pozitív életeseményeknek tudjunk örülni. A boldogság általában váratlan esetekben tör ránk, nem tervszerűen, vagy ha mégis, nem biztos, hogy olyan mértékben, ahogy azt mi vártuk volna.

Legyünk nyitottak a változás jótékony és formáló hatására

Tekintsünk lehetőségként rá, ami nem biztos, hogy rögtön, de hamarosan éreztetni fogja pozitív mivoltát. Ne a pillanatnyi boldogtalanságunkat próbáljuk meg elnyomni vagy azonnal megszüntetni, ahogy a gyógyszereknél is, itt is kell számolnunk az esetleges kockázatokkal és mellékhatásokkal. Törekedjünk a tartós örömforrások kiaknázására, ahol azt érezzük, nem tudunk és nem is akarunk többet hozzátenni az élményeinkhez. Merjünk nevetni magunkon és a hibáinkon, fogadjuk mosollyal a változást, amiben a lehetőségek a javunkat szolgálják.