Gyakran előfordul a közvetlen környezetemben, hogy egyfajta belső feszültséget éreznek. De minél jobban keresik az okát, annál homályosabb a válasz. Ennek oka leginkább az, hogy mélyen a felszín alatt raktározzuk a problémáinkat, mert félünk a következményektől, vagy csak ez tűnik az egyszerűbb útnak, védjük magunkat az esetleges konfliktusoktól. De mi van akkor, ha ez a sok „dobozba” rejtett probléma egyszer csak ösztönösen felszínre tör belőlünk és beláthatatlan következményekkel jár?

A megoldás csupán annyi, hogy szánjunk magunkra pár percet, és nézzünk a felszín alá. Jogosan merül fel mindenkiben a kérdés: hogyan. A válasz egyszerű a „felszín alatti én” is a részed, te alkottad, téged jellemez csak kicsit őszintébb.

A feladat

1. Helyezkedj el kényelmesen (ma már úgyis eleget hajtottál)
2. Zárj ki most minden gondolatot a fejedből, csak magadra koncentrálj.
3. Ha teljesen nyugodt állapotba kerültél képzelj el egy rétet. Jó alaposan térképezd fel!
4. Tölts el a réten annyi időt, amennyire szükséged van, itt bármi lehetséges, itt mindent szabad!
5. Ha eleget láttál nyisd ki a szemed.

A megoldás

A válaszokat mindig másoktól várjuk, pedig egyszerűen megfejthetjük önmagunk is. Sőt, mi tudjuk igazán mit jelent számunkra például egy kopár fa, egy békés családi ház, vagy egy virágokkal borított rét.

Lelki állapotunkat jellemzi, hogyan éreztük magunkat a réten. Vidáman, esetleg feszélyezve? Személyiségünket jellemzi a réten elképzelt növények, helyszínek és egyéb dolgok jelenléte. A helyes utat megleljük miután átgondoltuk mi hiányzott a rétről, mi zavart a réten. A lényeg, hogy elmélkedj pár percig a látottakon, az érzéseiden, szánj magadra időt, úgyis sokat pazarolsz el belőle.

Példa

Az én képzelt rétemen tél van- számomra ez a gondterheltséget jelenti. De láttam egy kis kuckót, ahol kandalló van, és boldog család vesz körül - ez nekem annyit jelent, hogy a családban lelem meg a lelki békémet.

Számomra hiányoztak a virágok, melyből én önmagamra nézve azt a következtetést vonom le, hogy sok olyan dolog van még az életemben, amit nem tudtam megvalósítani. A helyes út nekem az, hogy a család által, az ő segítségükkel, belőlük erőt merítve leküzdjem az akadályokat, jelen esetben a hétköznapi gondjaimat. Emellett több időt kell szánnom az önmegvalósításra.

Összegzésként annyit mondanék, hogy a megoldást magunkban kereshetjük, erre bárki képes, csupán időt kell szánni önmagunkra és meglátni az eddig láthatatlant.