Hagyd abba a panaszkodást, és kinyílik a világ

Panaszkodni tilos!

Nyugalom, csak a szóban is kimondott panaszkodás, kritizálás és pletykálás tilos. Ha kicsúszik a szádon, megbuktál, kezdd újra. De gondolatban vétkezni megengedett! Kezdd el most azonnal! Húzz egy lila hajgumit a csuklódra, tegyél egy kavicsot vagy pénzérmét az egyik zsebedbe, helyezz egy levélnehezéket az asztalod egyik oldalára, vagy találj ki bármi mást, ami segít figyelni önmagadra. Aztán, amikor rajtakapod magad, hogy panaszkodsz, kritizálsz, vagy pletykálsz, rakd át a kiválasztott tárgyat máshová. Rakd a hajgumit a másik csuklódra, a pénzérmét a másik zsebedbe, stb. A lényeg, hogy átrakd a tárgyat valahová, mert a mozgatás az, ami nyomot hagy majd az elmédben, és tudatosítja a viselkedésedet. Minden alkalommal így kell eljárnod! Észrevetted a kulcsszót? Azt írtuk, AMIKOR rajtakapod magad, hogy panaszkodsz, nem pedig azt, hogy HA. A panaszkodás járványszerűen terjed a világban, úgyhogy ne lepődj meg, ha azt látod, hogy jóval többet morogsz, mint hitted volna.

Mi a panaszkodás?

Panaszkodni annyi, mint olyan dolgokról beszélni, amiket nem akarunk, ahelyett, hogy olyan dolgokról beszélnénk, amiket akarunk. Amikor panaszkodunk, a szavak segítségével azokra a dolgokra összpontosítunk, amik másmilyenek, mint amilyenek szeretnénk, ha lennének. Az életünket a gondolataink tere tik, és a szavaink mutatják meg, mit gondolunk. Másképpen fogalmazva: a szavaid elárulják a gondolataidat. Mindannyian szüntelenül teremtjük az életünket. A nehézség abban rejlik, hogy a paripát megzabolázzuk, és oda vezessük, ahová menni akarunk, nem pedig oda, ahová nem akarunk. Az életed egy film, amelynek szerzője, rendezője, producere és főszereplője TE MAGAD vagy!

Figyelj a szavaidra!

Ha odafigyelünk a szavainkra, elkezdjük figyelni a gondolatainkat. Ha figyeljük a gondolatainkat, meg tudjuk változtatni az életünket, és végső soron azzá formáljuk, amivé csak akarjuk. A lila hajgumi és társai segítenek csapdát állítani a negatív gondolatoknak, így el tudjuk kapni őket, és ha elengedjük őket, akkor soha nem fognak visszatérni.

Panaszkodom, tehát vagyok

Amíg megértünk valamit, addig 4 állomáson kell átmennünk. A panaszmentessé válás során mind a 4 állomást be kell járni, és sajnos nem lehet kihagyni egyiket sem. Nem lehet átugrani őket, ha maradandó változást szeretnénk az életünkben. Ha azonban kitartó vagy, sikert érsz el!

Ahogyan fokozatosan panaszmentes személyiséggé válsz, a boldog tudattalanság állapotából indulsz, átmész az átváltozás felkavaró fázisain, majd megérkezel az igazi boldogság állapotába. Most még a tudattalan hozzá nem értés állapotában vagy. Nem tudsz róla, hogy nem értesz hozzá. Nem ismered fel (azaz tudattalan vagy), hogy milyen sokat panaszkodsz (vagyis nem értesz hozzá). A tudattalan hozzá nem értés állapota ugyanúgy egy állomás, mint a hozzáértés állapota. Mindannyian innen kezdjük. A tudattalan hozzá nem értés állapotában csupa lehetőség vagy, kész arra, hogy nagy dolgokat vigyél véghez. Izgalmas, új távlatok várnak Rád, hogy kiaknázd őket. Csak annyit kell tenned, hogy hajlandó legyél végigmenni a többi állomáson is. 

Ha jajgatsz, meg is találod a fájdalmat. Ha panaszkodsz, még több panaszra lesz okod. Így működik a Vonzás Törvénye. Ahogy magad mögött hagyod a panaszkodást, ha már nem jajgatsz amiatt, hogy megsérülsz, az életed úgy fog kinyílni, mint egy gyönyörű, tavaszi virág. Gyakori kérdés: „Akkor most már nem is panaszkodhatok… soha?”. A válasz: dehogynem. NÉHA! A „néha” azt jelenti, hogy egyáltalán nem gyakran. A panaszkodásra csak nagyon ritkán kerüljön sor, kritizálásra és pletykálkodásra pedig soha. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy az életben a jogos panaszra nagyon ritkán van okunk.

Próbáld ki magadon!

Amikor panaszkodsz, komoly okod van rá? Gyakran panaszkodsz? Eltelt már egy hónap azóta, hogy utoljára panaszkodtál? Ha boldog ember akarsz lenni, aki ura a gondolatainak, és elkezdte terv szerint élni az életét, nagyon magasra kell tenni az ingerküszöbödet annak tekintetében, hogy mi késztet rá, hogy hangot adj szomorúságodnak, fájdalmadnak és elégedetlenségednek. Legtöbbünknél sajnos a panaszkodásra nem csak súlyos esetekben kerül sor. A dolgok sokszor nem olyan rosszak, hogy szomorúságnak, fájdalomnak vagy elégedetlenségnek kellene hangot adnunk, de gyárilag erre vagyunk beállítva, így működünk. Naponta több tucatszor nyafogunk az időjárás, a házastársunk, a munkánk, a testünk, a barátaink, a pénzünk, és még ki tudja, mi miatt. De csak kevesen ismerjük fel, hogy milyen sok is a panasz.

A szavak a szánkból törnek elő, ezért a fülünkkel biztosan halljuk őket. De valami miatt nem értékeljük panaszként. A panaszkodást hasonlíthatjuk a rossz lehelethez. Ha más szájából jön, észrevesszük, de ha a sajátunkból, akkor soha. És most, hogy panaszmentessé szeretnél válni, elkezded észrevenni, mikor panaszkodsz. Ha elkezded egyik csuklódról a másikra rakosgatni a hajgumit, észreveszed, mennyit sopánkodsz. Eddig a pontig bizonyára meg voltál győződve arról, hogy te aztán tényleg nem panaszkodsz, vagy legalábbis nem sokat. Bizonyára azt hiszed, csak akkor siránkozol, ha jogos sérelem ér.

Tehát ne panaszkodj! Lehetőleg SOHA!