Tagadhatod a nyilvánvalót, de ez lásd be, sokkal nagyobb terhet von maga után, mint az, hogy odaálljunk valaki elé és elmondjuk, „Igen én is hibáztam, ahogy te is". Neked is rossz ezzel az érzéssel élni, még akkor is, ha tudod, igazad volt, de fel kell tudnod mérni, hogy mit érsz el ezzel a viselkedéssel. Az igazságérzetre nem lehet egy életet alapozni, nem lehet ráhúzni egy kapcsolatra sem. Igazad volt a másik véleménye felett és ezért nem beszéltek már évek óta. Ezért nem keresitek egymás társaságát, mert elfogadtátok, nem vagytok egy véleményen. Ez az elgondolás a legrosszabb esetben közönyt szül. Nem haragot, mert a haragnak célja van és életben tart egy kapcsolatot, ha másért nem, hát azért, hogy közöljem a másikkal, haragszom rád és illene bocsánatot kérned. A közöny viszont a teljes elzárkózást foglalja magában egy másik emberrel szemben és ellehetetleníti, hogy megbeszéljétek egymással az eltérő nézeteket.

A közöny maga az elzárkózás

Mi következik ezek után? Hónapok telnek, sőt évek, totális elzárkózásban a probléma elől és önmagad áltatásában, hogy te helyesen cselekedtél. Ezért nem beszéltek már évek óta, mert elfogadtátok, hogy nem vagytok egy véleményen. Haragudtatok egymásra, mert fontosabb volt az elved, hogy te mindent megteszel, mégsem azt kapod vissza, amit viszonzásul vársz, de már az is elmúlt az évek alatt. Lehet, nem tudod már pontosan megfogalmazni, miért is volt köztetek harag. Igyekezted elnyomni azt az érzést, hogy ez a személy nem fontos a számodra és képes vagy végig élni úgy egy életet, hogy kizárod az emlékeket is vele kapcsolatban. Nem veszel róla tudomást, eldobod a gondolatot is, hogy akár a mindennapjaid része lehessen. Elhiteted magaddal, hogy ez jó így a számodra. Mantrázod, hogy te megoldod nélküle, közben tudod, segíthetne is a terheid lefejtegetésében. Helyette egy olyan illuzórikus világba ringatod magad, hogy inkább megszakadsz, de nem folyamodsz a megkeresésére.

Beláthatod, ez igen makacs elgondolás, közben elfelejted mekkora kincs az emberi kapcsolatok ápolása és fenntartása a mai életben, amikor ezernyi probléma közepette is tudtok megállni is beszélgetni egymással és nem hibáztatjátok egymást.

Vannak kapcsolataink, amiket eleve elrendelt nekünk az élet

A gyökereink, amiknek elvetése és megtagadása egy egész életen át fájdítja a szívünket. Lehet, nem tudjuk, hogy a jelenlegi problémáink ezeknek az elfojtásoknak köszönhető, hiszen minél régebb óta pakolgatjuk hátrébb és hátrébb őket a lelkünkben, annál kevésbé tulajdonítunk nekik jelentőséget. Kerülgetheted a forró kását, pár évig talán sikerül is ellavíroznod, abban a tudatban, hogy minden a legnagyobb rendben van. Azonban a sorsszerű pillanatokat, te sem tudod előre meglátni és elég gyerekes viselkedésnek hat egy olyan eseményen nem részt venni, amin az az ember is megjelenik, akivel évek óta tudatosan kerülted a kapcsolatot. Ha erőt veszel magadon, lezárhatsz egy olyan életszakaszt az életedben, ami lehet, hogy csak szerinted volt olyan nehéz és végre bocsánatot kértek egymástól. Látni fogod, hogy egyetlen egy szó felülír több év önsanyargatást és hazugságot, amit magad ellen elkövettél. Éveket pazarolnak el az emberek a nem megbocsátás gyakorlására, pedig egyszerűnek hangzik, de súlya van és ezt, mindannyian érezzük is, hogy hazudva megbocsátani önmagunk elleni cselekedet.

Zárd le a múltat!

Töröld ki és oldozd fel a másikat is, ha ő is belátta ezt a baklövését. Tapasztalni fogod, hogy az életed napról napra jobb lesz, többet fogsz mosolyogni a hétköznapi gondokon, amiket százszoros nagyításban láttál, azok aprócska méretűvé zsugorodnak, mert megoldottál egy olyan problémát, amit az elnyomással szerettél volna helyre tenni. Nem embernek való élet az olyan, amiben letagadjuk a családi kötelékeinket, azért, hogy az egónk felülkerekedjen a másikén.

Egy kapcsolatnak története, törékeny, önálló élete van, amit ápolhatunk, gondozhatunk, bajba sodorhatunk és akár el is pusztíthatjuk. A döntés mindig a mi kezünkben van és képesek vagyunk alakítani.