Mindenki máshogy birkózik meg a bánattal

Van aki, a vallással tud tovább jutni, van, aki a spiritualitással, míg vannak, akik saját elméletet találnak ki, ami átsegíti őket a nehéz időkben. A legrosszabb, amikor nem tudunk elköszönni és úgy gondoljuk, nem tudunk így tovább lépni.

Nagyon sok olyan történetet hallottam, ahol az elhunytak az álmokon keresztül búcsúztak el. Vajon csak a képzeletünk és az elménk játszik ilyenkor velünk, vagy tényleg egy utolsó üzenetet mondanak nekünk? Még utoljára elköszönnek?

Búcsú egy álomképen keresztül

Elmesélek egy történetet. Mikor a mamám meghalt, nem tudtam tőle elköszönni. Aznap mikor bementem volna a kórházba, reggel megcsörrent a telefon, már ekkor tudtam, hogy baj van. Örökre elment. Aznap éjjel, nagyon nehezen aludtam el, viszont boldogan ébredtem fel, olyan valóságos álmom volt. A húgommal, egy kórházi lifttel felkísértük a mamit egy nagyon szép és nyugodt rétre. Ahol madarak csiripelése mellett, beszélgetést és nevetést lehetett hallani. Mikor megláttuk, hogy fut felénk egy németjuhász kutya, és a mama fülig érő mosollyal hajol le üdvözölni a kutyát, már tudtam, hogy az a gyermekkori kutyája. Ilyen környezetben köszönt el tőlünk, boldogan szeretetet szórva ment utolsó útjára. Boldoggá tett minket is, a testvéremmel együtt. Csak annyit mondott, hogy soha ne feledjük el, mit tanultunk tőle, és hogy a szeretet mindenen átsegít, ne felejtsük el. Ezek után, mikor felébredtem, tudtam, hogy egy nagyon szép helyre költözött és boldog, boldogan vár majd minket is. Abban is biztos vagyok, hogy még találkozni fogunk.

Másoktól is hallottam hasonló történeteket, hogy álmukban elbúcsúztak tőlük, tanácsokat adtak a jövőre nézve elhunyt rokonaik és biztosították őket, hogy boldogok, és jó helyen vannak. Ha nyitottak vagyunk, meghalljuk a hangjukat.

Mindenki máshogy éli meg a tragédiákat, máshogy dolgozza fel. Van aki, hisz abban, hogy a mennyországba kerülünk. Ha olyan a mennyország, ahova a mamám vitt álmomban, akkor várom, hogy találkozhassak ott vele. Van, aki a szellemvilágban, a spiritualitásban, a reinkarnációban hisz. Bárhogy is van, hiszem, ha nem tudnak tőlünk az életben elbúcsúzni, az álmainkon keresztül kapcsolatba lépnek velünk és elköszönnek tőlünk vagy adnak egy jó tanácsot útravalóul az életünkbe. Igaz, a szívünkben mindig ott maradnak, még egyszer hallatják hangjukat, segítve ezzel nekünk, segítve hogy tovább tudjunk menni, míg újra nem találkozunk.